Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-444

270 444. orsKrtgos ülés február 24. 1872. mely ezen jogban szerzett jogot lát, s mely e szerint a nemeseknek adott privilégiumot azért kívánja föntartani, mert az szerzett jogokon alapszik. Ha az eddig készült választási lajstromokba történt beiratás a jogszerzés czimét foglalná magában: ugy mindazoknak, kik eddigelé a választási lajstromba bármely czimen be voltak írva, habár elvesztették is időközben vagyoni qualifieatiójokat: ezen privilegiirmot meg kellene adni. Én ezt nem akarom és a törvényjavaslat sem akarja; de én nem akarom a másikat sem, mint már kijelentem: mert sem szüségesnek, sem czélszerünek nem tartom. (Helyes!) A törvényjavaslat elleni második észrevételem a választó kerületek jelen beosztására vonatkozik. Elismerte ezen választókerületek beosztásának helytelenségét, igen t. képviselőtársam Tisza Kálmán; elismerte azt maga a belügyminiszter is; és elismerte végre Erdély részéről t. barátom Kemény Gábor is és igy én csak eonstatálhatom, hogy egyhangú nézete a háznak az, hogy a választókerületek jek^n beosztása nem felel meg azon elvnek, hogy minden polgár a lehetőségig a jog azon mértókét gyakorolja, melynek gyakorlására a másik hivatva van. A külömbség tehát köztünk csak a kivitel módozataira irányul. Megvallom t. képviselőház, ezen kérdésnél nem akarok a nemzetiségi kérdésre refleetálni, nem tekintem én ezt nemzetiségi kérdésnek : hanem tekintem csak átalános alkotmányos kérdésnek. (Helyeslés) A választókerülek jelen beosztása tehát nem felel meg, mint már mondám, azon elvnek, hogy minden honpolgár a lehetőségig a jog azon mértékét gyakorolja, mint a másik. Ennek módosítására nézve csak egy mód, csak egy ut kínálkozik: a,] választókerületek uj beosztása. Béla- j tom a nehézségeket, melyekbe e kérdés megoldása ütközik, bár nem tartom e nehézségeket olyanoknak, melyekennekünk diadalmaskodnunk ne lehetne.Nem kívánom azt, hogy mathematicai pontossággal kerekíttessék ki minden választókerület: ezt nem kívánom, nem kívánhatom ; — megelégszem azzal, hogy az országgyűlés tárgyalás alá véve az 1848. évi V. törvényczikkáltal megállapított választókerületeket, azokból, — tekintve a jelen viszonyokat, — megállapítsa azon városok sorrendjét, melyek önálló képviselő küldésére jogosítva legyenek; a többieket beosztván azon vidékhez, hová tartoznak: az illető vidéknek központi választmánya i legyen hivatva a kerületek megállapítására. Vannak ebben tagadhat! anul nehézségek; de azt hiszem, e fontos kérdésnél, a kérdés sikeres eldöntését és föltételét nem a nehézségek mellőzése : de épen a nehézségeknek szemügyrevótele és bonczolgatása képezi. Azt hiszem, t. ház, hogy akkor, midőn első izben foglalkozunk e nagy fontosságú kérdéssel, az 1848-ik évi V. t. ez. módosításával: sokkal helyesebben cselekszünk, sokkal állandóbb és maradandóbb müvet fogunk létrehozni, ha az általam kifejtett két irányban módosítjuk a törvényjavaslatot; és ha azt a lehetőségig az igazság elveivel összhangzásba hozzuk, mint akkor : ha ezen nehézségeket elodázzuk és a kérdés megoldását máskorra halasztjuk. (Helyeslés.) Ezek átalánosságban az egész törvényjavaslat fő irányára észrevételeim. Én a törvényjavaslatban magában, sok jót, sok előnyöst is látok: a választók állandó lajstroma, a választási eljárás szabályozásának körülírása, szabatositása a választói qualificationak: mindmegannyi javítások,, melyek jótékony hatásukat nem fogják eltéveszteni, s azért a törvényjavaslatot átaláno^ágban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Engedje még meg a t. ház, hogy pár szóval kiterjeszkedjem a központi bizottság által ajánlt azon határozati javaslatra, mely szerint a kormány utasíttatnék, hogy az incompatibilitásról még ez ülésszak alatt törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé. Én, t. ház, ezen határozati javaslatot el nem fogadom. A compatibilitas vagy incompatibilitas kérdéséhez e pillanatban szólani nem akarok. Lehet védeni elvi szempontból az egyiket, lehet védeni gyakorlati szempontból a másikat. Én a magam részéről az incompatibilitast bizonyos mértékig kimondandónak vélem; de épen azért, mert ezt kívánom, nem fogadom el ezen határozati javaslatot. A kormánynak ugyan is legjobb szándék mellett alig leend ideje e törvényjavaslat kidolgozására; és ha a kormány meg is felel ezen kötelezettségének; én nem tudom, meg fog-e felelhetni a ház, melynek napjai számlálva vannak. Azt pedig, hogy ezen kérdés, a nélkül, hogy érdemlegesen, kimerítve tárgyaltassék, hogy egy ily határozat által már kiniondassék elvileg az incompatibilitás, a nélkül, hogy annak gyakorlati következményei itt csak mérlegelve is legyenek: azt nem kívánom. Ezen határozati javaslat közvetlen következménye, ha azt nem fogja követni a törvényjavaslat bemutatása, és megállapítása a ház által: az lesz, hogy az incompatibilitás kérdése azon stádiumban fog maradni, melyben mai napig van. Én egyet értek egészen t. képviselőtársunk Csernatony Lajosnak az „Ellenőr"-ben kitejtett azon nézetével, hogy az incompatibilitásra sem törvény, sem hatái-ozat nem kell; hogy az incompatibilitásra vonatkozólag minden egyénnek egyéni lelkiismerete, morális kötelezettsége elegendő. {Ellenmondás és derültség a bal oldalon.)Méltóztassanak meghallgatni: (Halijuk! Halljuk.'} Én t. képviselőház, a ki az incompatibilitast