Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-443
254 448. országos fil^s ÍVbruár 28. 1872 laná a tudománynak s magasabb elméletnek minden kritikáját? Ez azt hiszem, ezen műnek nem hibája. A rendes parlamenti eljárás szerint, s épen azokban az államokban, melyek az önigazgatást százados időn keresztül gyakorolják: megforditva, és a természetes ut az, hogy a fölmerülő szükséghez képest részenként alkottatnak a törvények, soha sem lehet találni valami teljes elméleti tökélyüt az életben; s ki ezután kap, az ugy jár, mint a ki sokat markol és keveset fog. Az egész politikának vezéreszméje, melyet, gondolom, hogy a túloldalról sem fognak megtagadni: az exigentiák kérdése; igenis, a politika az exigentiák tudománya. A létező viszonyokkal, a létező állapotokkal kellőkép számot vetni, elharozni, hogy meddig s miért nem tovább? mily irányban s miért nem más irányban kell haladni? a politika föladata. Hogy szoktak készülni a nagy politikai választási jogról szóló elméletek, a melyek minduntalan szőnyegre kerülnek a XlX-ik században, és miként jutnak a választási törvények különböző parlamentéinek asztalára? Fölállittatik a nagy elv, hogy a nép, mint souverain hatalom, befolyást gyakoroljon a törvényhozásban. Jól van! Következik erre a második, a nép maga egész tömegében, s mint olyan, képtelen részt venni a törvényhozásban. {Igaz!) Következik a harmadik s utána a negyedik tétel: hogy tehát a választások azok, melyek által, s csak a melyek által vesz részt a törvényhozói hatalom gyakorlatában. Ez a souverain joggyakorlatnak eljárása, működése. Ez a par exeellence souverain joga a népnek. Itt már azonban a helyes a helytelennel vegyül. Legelsőben is bátor vagyok megjegyezni, hogy minden oly állam, melyben önigazgatás van, melyben százados törvények s önigazgatási gyakorlatok fejlődtek ki: van a törvénynek egy üutforrása, a mely habár nem is oly fontos, mint a parlament, de minden esetre egyik forrása a törvénynek, és ez maga a gyakorlat. így tanítja ezt Anglia, így volt ez elismerve Magyarhonban, Királyhágón innen s Királyhágón túl. Vannak kik azt hiszik, hogy a nép csak a törvényhozói hatalom gyakorlatában vészen részt a képviselőválasztások által. Azok, kik ezt hiszik, nézetem szerint tévednek. A parlamentek, bár mennyire akarták abstract theoriák szerint rendezni, nem pusztán törvényhozói hatalmat gyakorolnak. Hanem mint a parlamentáris kormány alkotói egyszersmind igen fontos, bár indirect befolyást gyakornak a közigazgatás- és az igazságszolgáltatásra is, mondom nem directe; de indirecte. Tehát már egyéb is van benne, mint mire számítottak a tbeoreticusok; és itt van mindjárt az elméleteknek és tételeknek egész tömkelege, a melyből nem kőnynyü kibontakozni. Ezeknek tetőzésére előállanak az egyenlőség, a politikai jogokban való személyes fejenkénti egyenlőség tanával. Kern kivánok ezen tétel bírálatába bocsátkozni. Csak azt jegyzem meg, hogy ezen tétel sem törvényben, sem életben, gyakorlatban nincs meg Angliában, sőt, mondhatnám, organicus ellentétben áll az alkotmányos monarchiának elméletével. Különben, mint mondom, ennek bírálatába nem akarok bocsátkozni. Csak azt kívánom még e tekintetben előadni, hogy miután a basis ily határozatlanul állapíttatott meg, vagy átalános körvonalakból alakult: az arra épített következmények elmélete sem biztos. Lehetne talán közmegnyugvásra megállapítani azon czélt, mely a választási törvényben elérendő. Például, miért ne lehetne elfogadni azt: legyen választó minden hű fia ez államnak, ki egyszersmind elég értelmes arra, hogy gyakoroljon politikai jogot, és elég független, hogy csakugyan a saját maga vélekedésének legyen kifejezője. De hogyan érjük el ezt? Minden szó értelmezésére könyvet lehetne irni. Minden tétel életbeléptetése a gyakorlatban egész seregét, halmazát fogja maga után vonni a §-oknak, a választási törvényben: s a miként, — mindig kérdés fog lenni. Ilynemű elvont tételek a politikában soha nagy fontossággal nem birnak. A politikai élet gyakorlatában mindig a közvetlen viszonyok legbehatóbb tanulmányozása a feladat, és azokból kifolyó intézkedések nyújtják a természetes, biztos előbaladásnak legnagyobb garantiáit. Miután ez a jelen szőnyegen forgó törvényjavaslatban megvan ; én azt átalában a részletes vita alapjául igen szívesen elfogadom. Két törvényczikkelylyel áll szemben a szőnyegen forgó törvényjavaslat. Az egyik a magyarországi 1848-iki Y-ik, a másdik a kolozsvári ugyancsak 1848-iki II. törvényezikk. Nem kétkedem azt kimondani, hogy ha csak az erdélyi törvénynyel szemben állanánk: bármennyire megtámadtatott is az a túlsó oldalról, én nem pártolnám a jelen törvényjavaslatot. Ebben az erdélyi viszonyokat illetőleg, nem igen találok elöhaladást; a magyarországi viszonyokat illetőleg: igenis látok jelentékenyt. Itt azonban nem ugy állok, mint erdélyi kép.viselő; legalább ugy tartom, hogy erdélyi, vagy nem Királyhágón inneni., vagy Királyhágón túli képviselők: mindnyájan az ország képviselői vagyunk. Mikor törvény hozatik: feladatunk tisztába jönni a felett, váljon az a közre, az egészre nézve jó hatással van-e ? és ha az létre jön, rheiinyi jó és — vélekedésünk szerint, — mennyi neín jóvan benne?
