Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-443

443. országos illés február 23. 1872. 253 minden más választási módnál igen könnyen megeshetik, hogy a nép épen azon része, mely ezen politikai jog gyakorlatától meg van fosztva : akaratát és kívánságait, egyik vagy másik, de mindig csakis törvénytelen utón fogja kifejezhetui, mi — nézetem szerint — a képviselőtestűlet tekintélyét semmi esetre nem tudná nevelni, hanem csakis csökkenteni: mig ellenben ez a suffrage universel-néi ez oldalról csorbát nem szenvedhetne. De, t. ház, eltekintve mindezektől, létezik hazánkban egy törvény, mely, nézetem szerint okvetlen szükségessé teszi a suffrage universelt. Ez az átalános hadkötelezettség, mely mindenkit az állam javára a legnagyobb áldozatokra kényszerit, s mely ennélfogva csakis abban találja egyedüli correlatumát. Nagy igaztalanságnak tartom, azt egy államban életbeléptetni, a hol nincs minden állampolgár a politikai jogok tökéletes élvezetében : mert ott hiányzanak a kötelezettségeknek megfelelő jogok. Egyátalában a hadikötelezettség mindig és mindenkor föltéttelezte a politikai jogok tökéletes élvezetét, s ez viszont azt. Ha már most azt akarjuk elérni, hogy a hadsereg valóban a felfegyverzett nép legyen, miután csakis az lehet értelme és czélja az átalános hadkötelezettségnek : ugy nézetem szerint okvetlenül szükséges, hogy mindazoknak, kik az államnak a legnagyobb áldozatot hozzák, mely minden pénzbelit tulsulyoz, t. i. életüket áldozzák fel annak : adassék meg ezen a politikai jogok legcsekélyebbike. t. i. a választásijog. {Helyeslés bal felől.) En részemről a suffrage universelt különösen azért óhajtom, nehogy a politikai befolyás mértékének szabályozásánál valamely osztályfelosztás vagy vagyoni census szolgáljon zsinórmértékül; hanem egyes egyedül minden egyénnek többi polgártársaira való befolyása, s ennek, nézetem szerint, az által nyittatik meg a legtágasabb tér. Ez a legjobb, mert legtermészetesebb mérője a politikai befolyásnak, t. i. az, melyet mindenki szabadon gyakorolhat a választókra; majdnem fölöslegesnek is tartom megjegyezni azt, miszerint minden ily politikai befolyás csakis erkölcsi lehet. Különösen azért kívánom ezt, mert itt személy lép előtérbe, s nézetem szerint az államnak a polgárokkal, mint ilyenekkel, kell számítania. {Helyeslés a szélső bal felől.) A OH magát a szőnyegen forgó lörvénj^javaslatot illeti: azt. a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. Nem. fogadom pedig el először azért, mert azon czéinak sem felel meg, melyet a kormány magának kitűzött, minthogy ezen törvénynek ujabb szerkezete is különféle értelmezésekre s vitás kérdésekre fog alkalmat adni; de főleg azért nem, mert az erdélyi választási tőrvényt tökéletesen változatlanul tartja fenn, minek valódi indokát igen t. Irányi és Kállay képviselő urak igazi államférfiúi politikai tapintattal jelezték. Különben pártolom Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső bal felől.) Kemény Gábor b.: T, ház! (FölkiáMsok: Holnap! Ma!) Megvallom, t. ház, nem érzem magamat igen kellemes helyzetben akkor, midőn a t. házban a szólás tág zsilipjei kihúzattak, és midőn az ülés végén egy negyed órányi időcske van, legalább az ülések rendes tartama szerint, a szólásra. (Felkiáltások: Holnap! Ma! — Zaj.) Nem is beszélnék különben, hogy ha az erdélyi viszonyokat illetőleg oly adatok nem hozattak volna fel, melyek a valóságnak, a tényállásnak meg nem felelnek ; miután azonban ezen adatok rendelkezésemre állanak, kötelességemnek tartom a fölhozottakat rectificálni. (Halljuk!) Akkor beszélni a házban nem épen kellemes, midőn már 8 —10 szónok egymással kicserélte nézeteit. Egyik obligáté kimondotta, hogy az baja a törvényjavaslatnak, hogy ez nem egyéb, mint toldás, foldás, férczmű. A másik azt feleli, hogy már, nem is lenne idő oly törvényjavaslatot be, nyújtani mely megfelelhetne a tudomány, a systematicus elmélet minden kívánságának. Erre megint jő a válasz : tehát miért nem terjesztetett be hamarább ? Erre a viszonválasz : tulajdonkép az országgyűlés rendeli el cselekvényének sorát. Be is volt már régen nyújtva a választási törvényjavaslat; de annyi volt az elintézendő ügyek halmaza, hogy abban mindig a fontosabbat s a legsürgősebbet s a legégetőbbet választva ki, erre azután idő nem jutott. Es ha végtére jutott volna is: akkor megint két oly kérdés volt előttünk, melyet most épen oly kevéssé lehet megoldani, mint ezelőtt egy esztendővel, t. i. a census kérdése, miután ezzel összefüggésben van a cataster kérdése. A második a választókerületeknek megállapítása, mely csak azután eszközölhető, ha vannak rendes állandó egy beírásaink, ha lesznek rendes állandó névlajstromai a szavazóknak, mit megint a catasteri munkálatok alapján lehet eszközölni, szilárdan, biztosan, határozottan. Nem szándékom most azt vitatni: nagy-e vagy kicsiny a mostani választási census; de állítom, hogy biztos cataster hiányában egy mozgó, változó basisra állandó épületet emelni: csakugyan lehetetlen. Ismerjük az ellenvetést, hogy mily veszedelmes, hogy mily rósz az, hogy nem egy teljes systematicus művet nyújtott be a minisztérium s ennek nyomán miért nem készített a központi bizottság maga oly művet, mely kiál-