Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-443

443. országos ölés Fölhozta továbbá a képviselő ur a minisztérium ellenében, hogy az összeírásokat épen a válasz­tások küszöbén végezteti, hogy tág tere legyen a korteskedésnek. En megengedem, hogy némileg igaza van a t. miniszter urnák; de kérdem, hogy ha megma­radnánk az eddigi mód mellett, mi történt a régi mód szerint? Már az összeírásoknál proees­sióba jártak a kortesek szerteszét a kerületek­ben és ha a régi összeirási rendszer maradna : ma­radna a régi korteskedés is; de a jövőben tör­ténendő összeírásokra ez semmiképen sem alkal­mazható, mert ha történik is hiba, az kiigazit­ható a reclamatióknál. Irányi képviselő ur előadására van némi megjegyzésem. (Halljuk!) A képviselő ur első megjegyzésére fölöslegesnek tartom nyilatkozni, mert birjuk a miniszter ur szavát, hogy az in­compatibilitásra,,, nézve törvényjavaslatot fog be­nyújtani. (Csanády Sándor közbeszól: Sokat mond­tak, a mit nem teljesítettek l) Azt mondja a t. kép­viselő ur, hogy ezen törvényjavaslatban a meg­vesztegetések ellen nincs gondoskodva, és az még jobban űzethetik most, mint ezelőtt. Én azt gon­dolom, hogy novellaris törvény van ma tár­gyalás alatt, s továbbá tudjuk, hogy a veszte­getés megbüntetése a code penal föladata és ha erre nézve törvényt fogunk alkotni: a büntető törvénykönyv gondoskodni fog az ily büntettek megbüntetéséről. A code penal szintén gondoskodni fog, hogy ily kihágások minő módon büntettessenek. A t. képviselő ur szeretné, hogy ha az átalános sza­vazat, illetőleg suffrage universelle hozatnék be. Nem tudom, de ugy gondolom, hogy maga a t. képviselő ur is megijedt azon motivatiojától, mi­után azonnal rectificálta és fölhozta a íranezia­országi eseteket, melyekre nézve azt mondta, hogy a suffrage universelle két esetben ártott a szabadságnak : akkor t. L, midőn 1852-ben a császárságot inaugurálta és midőn 1870-ben a császársági politikát inaugurálta. De ezt nem azért tette, mintha a szabadságot akarta volna elősegíteni: hanem mert félt a communismus- és socialismustól. Volt még egyszer alkalma nyilatkozni a suffrage uniyersellel és ez volt a szeptemberi manifestum. És mi történt, azf hogy ugyanazon polgárok, kik a suffrage universelle által csak azért voksolták meg a szeptemberi manifestumot, mert féltek a socialismus- és communismustól, minden oly helyen, hol katonaság nem volt: a párisi commune mellett nyilatkoztak. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a legnagyobb visszaélé­sek és vesztegetések a nyilvános szavazás mel­lett történtek: megengedném, sőt igazat adnék a t. képviselő urnák, ha nekem kimutatta volna fcliniár 28. 1S72. or * érvekkel, hogy a titkos szavazásnál ezen veszte­getések nem történnek. Eu azt állítom, hogy a titkos szavazásnál a vesztegetések meglehetnek ép ugy, mint a nyil­vánosnál és még hozzá járul a corruptio is, mert megcsalja azt is, a ki őt megvesztegette. (Derült­ség és felkiáltások a bal oldalon: Helyesen cselekszik.) Csak még egy kis türelmet kérek. Hogy még ma a titkos szavazás Magyarországra nézve nem alkalmas: azt gondolom, mindazon urak, kik részt vettek az osztályülésekben, nagyon jól tudhatják; mert több oldalról történt fölszólalás, hogy ha netalán oly választó-kerületekben, hol a népesség nem bír kellő civilisatióval, kellő ér­telmiséggel, a voksolásnál hibát követnek el egyesek: ezen hibát helyre lehet hozni megma­gyarázás, tudniillik az értelem megmagyarázása által pótolják, és a jogát el nem veszti. Már most mi fog történni, ha egy ily kerület­ben ily eset fordul elő. Ki fogja megmagyarázni, hogy erre és erre szavazzon; ha lesz valaki, a ki megmagyarázza: akkor megszűnik már titkos szavazás lenni. Kállay Ödön t. képviselő ur és barátomnak csak egyetlenegy észrevételére akarok reflectálni. Arra t. i., melyben előhozza, hogy a 48-iki időszak előtt a nemes özvegyek credentionali­sokkal voksoltak; miért ne tehetnék ezt a fek­vőségüknél fogva ? Az 1848. V. t. ez. világosan kimondja azt, hogy a választható egyszersmind választó. Itt tehát a t. képviselő ur azon álláspontot, melyet mint 48-as, az 18 48-ki törvények sérthetlenföntar­tása mellett kell, hogy elfoglaljon: abba az alterna­tívába esik, melybe t. barátom Kállay esett, hogy a nők emancipált ássanak, miről előre meg­mondotta, hogy nem akarja. Nincsen tehát, t. ház, fölfogásom szerint e törvényben semmi olyan, mit én részemről teljes lelkiismerettel el ne fogadhatnék, s kijelentem, hogy azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Mocsonyi Jenő: T. ház! Nem tartom magamat hivatva arra, hogy azon érveknek, me­lyek a túloldalról e törvényjavaslat mellett vagy annak támogatására fölhozattak, czáfolatába bo­csátkozzam, miután egyedüli szándékom e kér­désben adandó szavazatomat indokolni. Ma már alig lehet bárkinek is kétséget tá­masztania az iránt, hogy eddigi választási rend­szerünknek oly lényeges benső hiányai vannak, ugy hogy ezen választási rendszernek gyökeres reformja hazánkra nézve égető szükség. Maga már a trónbeszéd is kilátásba helyezte ezen re­formot; daczára annak a kormány nemcsak érin­tetlenül hagyja azon tetemes aránytalanságokat, melyek ugy Magyarországon, mint különösen Erdélyben az egyes választási kerületek közt ma­32*

Next

/
Thumbnails
Contents