Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-443

áiS. országos Ülés február 23. 1S72. 239 reformot nem találtam: ugy e javaslatban is csak kicsinykedést, rendszabályozást, szükkeblüséget s a szükségeseknek mellőzését találtam; és épen nem azzal találkozom, a mit jogosultan vártam, nevezetesen rendszeretettel párosult szabadelvüséggel. Ha e törvényjavaslat fogja a jövő parlamentet összeállitani: akkor önkényt azon kérdést kell tennem, meddig fog még tartani azon ámitás, hogy a nép szabadon választóttaiból alakult parlamentünk, midőn e törvényjavaslat minden kaput tárva tart arra, hogy az ne történhessék; hanem ősi szokás szerint a hatalmasok, — a pénzesek, a kukoriezaföldet adni képesek — eseamotirozzák e házba azokat, kiket azután csakis népképviselőknek szabad törvényesen neveznünk. {Helyeslés és felkiáltások a szélső balon: Igazi) Én valóban legalább őszintébbnek tartottam volna, ha e törvényjavaslat első íejezete mindjárt kimondotta volna, hogy a következők oly fictióját tartalmazzák a reformnak, melynek egyik legfőbb ezélja az, hogy a jelenlegi többség fenntartassák, s hogy az ez oldali kritikusoknak e házba jövetele megnehezittessék, nem bírván a választások eszközlésénél azon esengő eszközzel, mely már több Ízben oly szerencsésen alkalmaztatott. Hogy ez állításaim igazak: ezt a tőrvényjavaslatból gondosan kihagyottakkal, s abba szabadelvüség szine alatt beszőttekkel fogom igazolni. T. ház! Ha igaz is az, hogy a nyugat mivelt országaiban a választásoknál viszszaélések, vesztegetések, erőszakoskodások fordulnak elő: azzal azt egyátalán nem igazoljuk, hogy e bűnök ellen mitsem tegyünk, vagy hogy tenni nem szükséges, vagy hogy épen tenni lehetetlen. Hogy hazánkban e bűnök széltében gyakoroltatnak: a verificationalis aeták bizonyítják, s hogy e visszaélések a szabad választást lehetetlenítik : ki tagadná ? Ha ez igaz: akkor ugy gondolom, hogy kötelességünk oly rendszabályokról gondoskodni, melyek, ha e bűnöket egészen megszüntetni nem is; de minden esetre a legszűkebb korlátok közé szorítni képesek. Ilyennek tartom én t. ház a titkos szavazást, a szabadság e palládiumát a jelenlegi erkölcstelenség ellenében; mert bajosan fogja a vesztegetni akaró pénzét kidobni akkor, midőn nem lesz benne bizonyos : vajon adott adományáért teljesittetik-e a kialkudott szolgálat. Sok látszólagos okot lehet a titkos szavazás ellen felhozni, melyek azonban mind odairányulnak, hogy a társadalmunkban létező pressiók sikere föntartassék, hogy a családapa, a hivatalnok, az iparos ne saját meggyőződését, hanem azét legyen kényszerülve követni, kitől családjának jövője, hivatalbeli előmenetele, s iparának sikere függ. En azt gondolom, jelen bonyolult társadalmi helyzetünkben a polgárnak egyedüli fegyvere a titkos szavazás, ki a monarchia r^affinirozott állami taktikája, mint a pók számtalan szálai által, ugy is függetlenségétől nagy részben képes megfosztani. A nyilt szavazás a kormányok, s a hatalmasok eszköze. Nem lehet tagadni, hogy felséges idea azt követelni, hogy a szavazó, mint egy megedzett római, nyíltan és szabadon adja szavazatát; mert hiszen a férfi characterrel ez fér össze, és igy a titkos szavazás nem előmozdítója a férfias erélynek. — De mi számoltunk t. ház, és azt feleljük, nem mi kovácsoltuk a lánczokat, melyek körül övedzik a szavazókat; ha azt akarjátok, hogy nyíltan szavazzunk: rendezzétek a társadalmat ugy, hogy ne kellessék a kormány szolgái s a vidék több féle basái boszujától tartanunk; hisz bölcselkedéstek következtében oly törvények alá jutottunk, hogy igazán megmondva, 2 garasos ügyünktől kezdve, mindenünk kezeitek közt van, kezeitek pedig olyan hosszuk, hogy nincs a megélhetésnek oly mozzanata, hogy ha akarjátok: oda ne érjen. (Tetszés a szélső balról.) Ily körülmények között t. ház, meg kell engedni a titkos szavazást, a szavazást oly társadalomban, hol a prédikatiókban igen sok lelkiek jönnek elő s felebaráti szeretetről való értekezések s más epületessegek; hol a politikai pártok mindegyike a szabadságról, az erkölcsről órákig dictioz: uralkodik pedig az önzés, az anyag ós a corruptió! (Igaz! Ugy van! a szélső bal felől.) Tessék a titkos szavazás mellé még egy pár szabályt alkalmazni, s az itatást és megvesztegetést bűnnek nyilvánítani s arra fenyítéket szabni: s bizonyára megfognak ama bűnök nagy részben szűnni. A jelenlegi törvényjavaslatban, t. ház, ezekről egy hang sincs; tehát a régi szokás ezentúl is divatozni fog; az elerkölcstelenités ördöge továbbra is meg fogja mételyezni népünket, (Helyeslés a szélső balfelől.) s a haza ügye oly karokra is fog bízatni, kik a képviselői állásban mitsem látnak egyebet, mint gradust admajorem. {Helyeslés szélső balfelől.) E gazdálkodás fogja megsemmisíteni nemzetünket; mert a ki akként szokja gyakorolni legszebb jogát: az a hazát is áruczikknek nézi; s miértne, midőn látja, hogy azok, kik magokat mivelteknek tartják: nem pirulnak ily bűnöket elkövetni, (Igaz a szélső balon.) s ráadásul még választóiknak adott szavukat hivatalért s más javadalomért megszegni. Szűnjünk meg e gazdálkodással t. ház, vagy ha nem: ne csodálkozzunk majd, ha a nép egy napon elfordul ez istentelen keres keőktől s megbőszülni igyekezendik az ámítások hoszu