Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-443

240 44$. országos illés február 23. 1872. sorát. (Igaz a szélső bal felől.) Hiszen mi neveltük őt oda. T. ház! A 1848-ki törvény V-ik paragrafusa azt mondja: „választható mindaz, a ki választó;" ezt azért idézem, hogy ez által bebizonyítsam: miszerint az incompatibilitas nem külön, hanem a jelen törvényjavaslat keretébe tartozik. Arra, hogy a kormány által hivatalra emeltek, vagy általa javadalmazottak ne választassanak képviselőknek: irányadó ok az, hogy függetlenek nem lehetnek. Hogy kivétel történhetik : ez a szabályt meg nem rontja, s hogy az nem is igen szokott történi, a tapasztalás bizonyítja. {Helyeslés a szélső balról.) En, t. ház, hogy a miniszterek képviselőkül megválasztathassanak , helyeslem; de hogy a parlament szellemével, az igazsággal összeférhető legyen, hogy az, kinek administrálni, kinek a törvényt végrehajtani kell, még egy caterva cliensekkel a törvényhozásban is befolyjon : azt másnak, mint parlamenti carricaturának nem tekinthetem {Helyeslés bál felől.) A korona speciális jogai, a kormány nagy hatalmú köre — ngyis majdnem a fagypontig szorítják a képviseletet; {Helyeslés a szélső bal felől.) és ha még ehhez hozzá toldjuk, hogy a hatalom mily módokhoz képes nyúlni saját czéljainak elérésére, mint például az egy hangot nem adott horvát országgyűlés eloszlatása: (Helyeslés bal/elől.) akkor ki kell jelentenünk, hogy a parlamenti jog "ajmi illusorius. (Helyeslés a szélső bal felől.) Ezen okoknál fogva ugy vélem, hogy a kormány által hivatalra nevezett, vagy általa jutalommal, javadalommal ellátott, vagy a kormánynyal számadási viszonyban álló, képviselőnek ne választassák. {Helyeslés bal felől.) Hogy az ineompatibilitásról e műben egy szó sincs: azt nem csudálom; hiszen nagyon nehéz lemondani oly eszközről, minek a miniszteriális politika annyi hasznát veszi. {Helyeslés a szélső balról.) Gondolom azonban, hogy a nélkül még az erdélyi disponibilis kerületek nélkül ma már a jelenlegi minisztériumot körülbelül ugy emlithetnők, mint „néhait" (Derültség a szélső bal felől). T. ház, az 1848-iki törvény sem a kerületeket, sem pedig a képviselőket a nép számához nem arányosította; ma már hála istennek van meglehetős népszámitásunk s csak akarnunk kell, hogy ez abnormitások megszűnjenek. Csak egy pár példát hozok fel annak bebizonyítására, bogy mily helytelenül van a képviselet rendezve. Kőrmöcz küld 8 ezer lakos után egy képviselőt, Arad 32 ezer lakos után egyet, Szeged 70 ezer lakos után küld kettőt; ha Körmöcznek egy képviselő választása engedtetik: akkor Szegednek legalább 7 képviselő választását kellene engedélyezni. {Helyeslés.) Azonban | Szeged irányában még más hasonlatok is hát' ' rányosak. így Debreezeu sokkal kevesebb lakos i után küld három képviselőt: a mig Szeged csak kettőt. Azt gondolom, hogy első kötelessége lett volna a tervezetet készítő miniszter urnák, ezen aránytalanságok megszüntetését indítványozni és egy helyes tervezettel előállani. Ugy látom azonban, hogy a t. miniszter urat ez aránytalanság egyátalában nem bántja, gondolván, hogy a maschina meg van, mely a kormány akaratát megszavazhatja, s a ezég is megvan, hogy alkotmányos utón történik. Már azután az, hogy egy kerület háromannyi jogot gyakorol, mint a másik: ugy látom, a dologhoz tartozónak nem tekintetik. E pontot talán el is hagyhatnám, hahogy tegnap, midőn t. barátom Irányi Dániel az erdélyi aránytalanságokat oly melegen tárgyalta : a t. miniszter urnák roszaló mimikája engem ez ügyre figyelmessé nem tesz. Én a t, miniszter úrhoz csak egy pár kérdést intézek: először, hiszi-e, hogy ezen dualisticus állás meg nem ingatható; másodszor; tagadja-e azt, hogy hazánk bizonyos ingadozás következtében azon helyzetbe, vagy még veszélyesebbe jöhet, mint a milyenbe Ausztria Hochenwarth minisztériuma alatt jött; s hiszi-e a t. miniszter ur, hogy nemzetiségünk előnyére szolgál-e az, hogy Erdélyben a választási törvények által oly politika űzetik, mely a románoknak törvénybei befolyását paralysálja. Az elsőt a t, miniszter ur nem biztosit' hatja: mert minden mulandó a világon; a másodikat pedig nem tagadhatja egy oly monarchiában, hol napi politika űzetik, hol bizonyos vonzalmak értékét rég felismertük; s azt hiszem, hogy a t. miniszter ur az 1848-iki eseményeket tanulmányozta. — Hogyha a két elsőt megfontolja s abból következtetést huz: lehetetlen, hogy e politikát helyeselje ; s meg kell arról is győződnie a t. miniszter urnák, hogy bizonyos eshetőségek esetében testvéreinkkeli jó egyetértésre szükségünk lesz. Már maga az, hogy a t. miniszter urnák törvényjavaslata minden kérdésen felül állhatna, már maga azon egy, hogy az Erdély román nemzetiségére káros választási törvényt érintetlenül hagyta: már ez egy ok maga is elegendő arra, hogy a t. miniszter ur által beterjesztett törvényjavaslat visszautasittassék. {Helyeslés szélső balról.) T. ház! Tudom igen jól, hogy a t. ház > minden oly indítványt hidegséggel fogad, melynek irányelve ahogy a nők jelenlegi helyzetén változtatás történjék. Távol legyen tőlem, ) mintha én nő-emancipatiót indítványoznék; na-