Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-443
443. országos ülés február 23. 1872. 237 Ugy hiszem, t. ház, hogy annak kimondására, miszerint mindazok, kik Erdélyben 10 holdat birnak, legyenek választók: — nem kell sok idő — arra csak akarat kell, és egy pár perez, mely alatt ez megszavaztassák. Fontosabb ellenvetés volna a választói kerületeknek Erdélyt illetőleg — a nép arányához képest — igazságos fölosztásának lehetetlenségét most azzal mentegetni, hogy erre már most csakugyan nincs idő; és azt mondani, miszerint Magyarországon is van elég választói kerület, hol a nép számaránya nem respectáltatik. Erre csak annyit mondok, hogy erre is volna idő, ha akarat volna; mert magam is a választókerületek íölosztására nézve egészen correct tervezetet 24 óra alatt képes volnék előterjeszteni ; de ez nagyon conturbalhatná az erdélyi városi és szászszéki képviselők circulusait: — tehát én jelenleg csakis a választói képeségre, akarok szorítkozni. Helyesen jegyezte meg tegnap a t. belügyminiszter ur, hogy csak az állandó: a mi igazságos; úgyde én nem kívánom az egész igazságot egyszerre; de méltán kívánhatok az igazságból legalább annyit, a menynyi az erdélyi románokat némikép megnyugtathatná, és a magyarokhoz, kik reájok is viszont utalva vannak, közelebb hozhatná. Azt is szokták mondani, miszerint nem lehet most semmit tenni, mert még nincs állandó cataster. Hát Magyarországon van-e állandó cataster? és mégis azok, a kik az 1836. V. t. ez. értelmében 7%, 8, 87», 9, 97 2 , lOVi, úrbéri, tehát nem is catastralis holdat birnak, választók. Miért ne lehetne ez Erdélybeu is igy ? Itt is csak az akarat hiányzik. Legyen meg az akarat, és az állandó cataster nélkül is ez azonnal megtörténhetik. Aristoteles a törvényt igy defineálta: „Lex est voluntas superioris obligans inferiores" — vagyis a mint a románok mondják: „legea e cum o facu Domnii." A törvény olyan, a mint azt az urak készítik. Önök most a helyzet urai; készítsenek oly törvényt, mely az erdélyi románokat is, kik Jcsak igazságot kivannak; kielégítse és az utókor áldása fogja kisérni önök igazságos tetteit. (Malijuk!) Szoktak némelyek Angolhonra is hivatkozni, mondván, hogy ott is sok idő lefolyt, mig arányiagosan jó választási törvényt hozhattak. Ezeknek most csak annyit válaszolok, hogy Angolország nem Magyarország, és hogy Magyarországnak nem állhat érdekében Erdélyből Irlandot alkotni. Mielőtt beszédemet befejezném; lássuk végre azon politikai tekinteteket, melyek miatt a magyarországi választási törvényt Erdélyre nem volna tanácsos kiterjeszteni. Vannak sokan az erdélyi képviselő urak közül, kik azt állítják, miszerint nem lehet a magyarországi választási törvényt Erdélyre kiterjeszteni azért, mert Erdélyben a magyar elem kisebbségben van, és ha a magyarországi választási törvény Erdélyre is kiterjesztetnék; ha a választási kerületek ott is ugy mint Magyarországon a nép arányához képest igazságosan felosztatnának; és ha a városokhoz ott is, mint Magyarországon a megyékből és vidékekből bizonyos mennyiségű népesség csatoltatnék: ezen esetekben: — a székely 10 képviselőn kivül, a megyékből, vidékekből és a városokhoz csatolandó választói kerületekből igen kevés magyar ajkú képviselők jelennének meg Erdélyből a közös magyarországi parlamentbe — és a szászok is nem 22-en szólnának itt. (Mozgás a szász képviselők között.) Ezen ellenvetés egyéni tekintetben igen alapos; mert az 1870-ik évben végrehajtott népszámlálás szerint Erdélynek összes népessége kitett 2.101,727 lelket. Ezen főösszegből az erdélyi görög-katholikusok és görög-keleti vallásúak, tehát a románok, mert ezek tartoznak ezen vallásokhoz, kitesznek 1.253,139 lelket. A többi népesség pedig összesen kitesz 848,588 lelket. Ez utolsó szám keretébe tartoznak az ágostai vallást követő 210,270 szász, 4116 örmény és 24.995 zsidó. Ebből látható, hogy Erdélyben a román elem szemben a magyar elemmel az egész népességnek több mint Vs-át képezi. Tehát uraim! ez a legjelentékenyebb ellenvetés , mely a magyar államférfiakat méltán foglalkoztathatja a végből, hogy a természet törvénye szerint minden fajban rejlő ösztönnél fogva, a maga faja részére a fölényt biztosithassa. Kijelentem, t. ház, miszerint én nem is tudnám becsülni azt, sőt méltó undorral fordulnék el attól, ki a maga faja részére az önfentarfcási eszközökről eszélyesen nem gondoskodik. Úgyde, uraim, azt mondám, hogy az önfentartási eszközökről eszélyesen kell gondoskodni % És már most kérdem: ha vajon eszélyes dolog-e az, hogy egy közös parlamentben Erdélyt illetőleg oly képviselőkkel álljunk szemben, kik nem kifolyásai a valódi népkép viseletnek ? Avagy statusférfíui bölcseség-e az, hogy mi az erdélyi eddigi feudális választási tőrvény megtartása mellett az ottani praevalens néptörzset, t. i. a románokat az uralkodó néptörzstől, a magyartól isolálva tartsuk, és passivitásra kárhoztassuk ? Vagy pedig végre: van-e annak értelme,
