Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-443
284 443. országos ülés február 23. 1872. létezik, — a realitás által nivellirozott ködfátyol alatt kápráztató, csalogató — de nem való ! Szóljanak tehát már most helyettem a számok. Erdély az elfogadott unió daczára mai napig is föntartja az azelőtti feudális törvényeket, melyek merev negatioi az uniónak, és előre ki nem számított rósz következményei a parlamentalis rendszernek. Erdély küld összesen a közös magyar országgyűlésre 75 képviselőt; és pedig a) a 18 város küld 23 képviselőt; b) a székely székek 10 képviselőt'; c) a szász 11 szék 22 képviselőt, d) a megyék és vidékek 20 képviselőt. Öszszesen 75 képviselőt. A 23 városi képviselő képvisel 107,962 lelket. A 11 szász-székből a 22 képviselő képvisel 380,422 lelket; 10 székely képviselő képvisel 412,828 lelket. A midőn a 20 megyei és vidéki képviselő 1.250,439 lelket képvisel. Összevetve a szász-székek összes lakóit a székely székek lakóival, kitűnik, hogy a nép arányához képest a szász-székek mintegy 14 képviselővel többet küldenek, mint a székelyek. És összehasonlítva a városi 23 képviselőt a megyék és vidékek 20 képviselőjével — az arány a 107,962 lélek számához az 1.250,439 lakossal szemben oly szembetűnő, melynek magyarázatát meg sem kísérlem: — condeseendálok é3 hagyom, hogy e fölött a t. ház bölcsesége részrehajlatlanul ítéljen. Vagyis, hogy az anomáliát részletesebben is föltüntessem, bátran föltehetem azon kérdést: ha vajon nem nyilvános kijátszása-e a jogegyenlőségnek az, hogy a csíkszeredai képviselő 1247, a hátszegi képviselő 1806, a vajdahunyadi képviselő 2597, az ilyefalvi 1334, az oláhfalvi képviselő 3512, a kolozsi 3254, a széki 3505, az udvarhelyszéki 4376 lelket képvisel ? Vagy továbbá a királyi városok közül a két gyulafehérvári képviselő 7955, a két szamosujvári képviselő 5188, a két erzsébetvárosi 2550 lelket képviseljenek akkor: a midőn p. o. az alsófehérmegyei két képviselő 211,066, a hunyadmegyei két-két képviselő 184,588, a kolozsmegyei két képviselő 160,690, a torda megyei két-két képviselő 152,692 lelket képviselnek? Ugy hiszem, hogy ezen szembetűnő aránytalanságot, ne mondjam a jó hazafiúi érzelmet megdöbbentő igazságtalanságot, még azon erdélyi képviselők is elismerendik, kik közelebbről aláirtak a volt miniszterelnök eljárását kárhoztató memorand umot. E pont keretéhez tartozik annak ünnepélyes kijelentése, miszerint gr. Andrásy Gyula volt miniszterelnök és jelenleg osztrák-magyar monarchia lángeszű és jóakaratú külügyminisztere meg nem érdemli a memorandumban fölhozott szemrehányásokat az erdélyi magyarok, székelyek és szászoktól, kiket pártfogolt, emelt és istápolt. Ha szemrehányás illethetné e nagy férfiút: ez röviden talán abból állhatna, miként az influentiák folytán, melyek az erdélyi nagy urak részéről keletkezhettek, túlságosan is pártfogolta, emelte és istápolta őket mindenütt a románok rovására. Szemrehányással a cabinet fejét, távozása után illetni nem illő, nem szép, nem ildomos, nem lovagias dolog! (Helyeslés jobb és bal felől.) Vegyük már most Erdélyben az adott alapul a nyoicz megye és két vidék, melyek 20 képviselőt küldenek, fizetnek egyenes adót : 2.614,592 frtofc. A 18 város, melyek 23 képviselőt küldenek, fizet 297,039 frt 40 kr adót. A székety székek, melyek 10 képviselőt küldenek: fizetnek 673,882 frt egyenes adót. A szászszékek 22 képviselőt küldvén: fizetnek 1,080,450 forintnyi egyenes adót. Egyedül maga Alsó-Fehérmegye fizet egyenes adó fejében 439,450 frtot, tehát majdnem kétszer annyit, amennyit fizetnek az összes városok: és mégis ezek 23 képviselőt, ama pedig csak két képviselőt küld a közös hongyülésre. Ezen szembetűnő aránytalanságot a sophismák minden fegyvereit fölhasználva, még azok sem fogják tudni mentegetni, kik netalán ezen amabilis coníüsiot továbbra is fön akarnák tartani. Mentségül a városok mellett csak egyetlen egy érvet lehet fölhozni, és ez az, hogy t. i. a városokban fejlődik az ipar, az ipart pedig támogatni és istápolni kötelességünk. Igen uraim! ezen érv igen plausibilis, abstracto véve helyes; de annak alkalmazása — szemben a választási törvénynyel — téves és igazságtalan ; mert én minden kegyelet mellett, melylyel az ipar iránt viseltetem: azt nem tudhatom annyira tulcsigázni, hogy a szabó ollóját és tűjét, a csizmadia kaptafáját, a takács szövő székét, avagy a fazekas korongját nagyobbra becsüljem, mint a szóró-vető embernek ekéjét, ós azon földet, melynek terméséből él és táplálkozik a kézműves is, és melynek összegét közös hazánknak szoktunk nevezni. A szeretett hazát, midőn fölötte a szerencse csillagzata sötétülni kezd, nem a kalmárok és szabók, a czipészek és a többi iparosok szokták a veszedelemből megmenteni: hanem azok, kik a haza szent földjét mint sajátjokat bírják, gyermekeiknek százezreivel. Ezek még a rabszolgaságban is a haza földjéhez állandóan ragaszkodnak: midőn amazok a haza borús napjaiban, mint a fecskék az őszi hideg szélre tovább szállingózhatnak. (Élénk átalános helyeslés.)
