Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-443
413. országos ülés február £9. 1872. 233 Igen, de a pozsonyi honatyák nem akartak gúnyolódni; hanem komolyan akarták a parlamentalis rendszert és a kormány felelősségét a népképviselet által biztosítani. Lerombolták az eddig fönállott falakat, melyek elválaszták a nemest a nem nemestől; befogadták a nem nemest is az alkotmány sánczaiba : választási jogot adtak a nem nemesnek is, és a választási jog gyakorol hatását oly kedvező föltételekhez kötötték, milyenekkel Európának egy állama sem dicsekedhetik. Kimondották | ugyanis, hogy választók mindazok: kik szab. kir. városokban vagj r rendezett tanácsosai ellátott községekben 300 frt értékű házat vagy földet, egyéb községekben pedig egy negyed telket, vagy ehhez hasonló kiterjedésű birtokot birnak; kik mint kézművesek, kereskedők, gyárosok letelepedve vannak, ha tulajdon mühelylyel vagy kereskedési teleppel, vagy gyárral birnak, és a kézművesek ha folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak; kik, habár a fönebbi osztályokba nem esnek is: saját földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüst frt évenkénti állandó és biztos jövedelmet kimutatni képesek; jövedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, akadémiai művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és iskolatanitók azon választókerületben, melyben állandó lakásuk van; kik eddig városi polgárok voltak: ha a fönebbi pontokban leirt képességgel nem birnak is. Megtették a választó-kerületek fölosztását is a népszám, terület és közgazdászati, tekintetek figyelembevételével. A királyi városok követküldési jogát szabályozták akként, hogy a kisebbeket egybe csoportosították, vagy a megyékhez csatolván annyi népességű vidéket csatolták hozzá, mennyi azon megyében meghatározott képviselők szám-arányához képest egy követ megválasztására megkívántatik. így csatolták Vasmegyéhez Kőszeg királyi várost; Sopronmegyébez Kis-Mártont és Busztot; Pozsonymegyéhez N.-Szombat, Sz.-György, Bazin, Modor királyi városokat stb. Végre kimondották az 5. §. végén, hogy ha Erdély csatlakozni akar: — kebelében fölosztott 69 követet fog a magyar országgyűlésre küldeni. Örömmel üdvözölte mindenki a törvény áldásos vívmányait, mely törvény a népet a százados járom és iga alól fölszabaditá, egyenlő jogokkal ellátá; a rendi képviseletet megszűnteibe, tórv. H. NAPr-ó 18if xxi. a helyett a parlamentaris kormányrendszert fölállitá, és a felelősség nélküli dicasteriaüs kormány helyett a felelős minisztériumot — mintegy varázserővel életbelépteté. Midőn mindezek Magyarországon igy történtek; midőn az 1848. évi pozsonyi országgyűlésen hozott törvények megásták a feudalismus számára a sírt, és a megásott sírba el is temette magát a feudalismus főfactorát: a rendi alkotmányt, — hengerítvén a sírra egy roppant sulyu és terjedelmű követ, hogy onnét soha többé föl ne támadhasson. Midőn — mondom — ezek Magyarországon közmegnyugvásra igy történtek: — a hét eredendő bűnök országában — Erdélyben minden máskép történt. Ugyanis : az 1848. évi kolozsvári országgyűlésre megjelent tekintetes karok és rendek nagy bölcsen az I. törvónyczikkbe beiktatták azt, hogy, valamint a testvér Magyarhonban minden lakos jogegyenlősége kimondva és életbeléptetve van, ugyanazon módon itt is, t. i. Erdélyben a hazának minden lakosaira nézve, nemzeti nyelv- és vallás-különbség nélkül a jogegyenlőség őrök és változhatlan elvül elismertetik. És az ezzel ellenkező törvényeket eltőröltetteknek nyilvánítja. Örök és változhatlan elvül tehát mindazt elismerte, á mit az 1848, évi pozsonyi országgjnllés határozott. Lássuk már most, t. ház, miképen alkalmazták a kolozsvári tekintetes karok és rendek ezen örök és változhatatlan elveket, melyeket ők is elismertek. Elv, és pedig ünnepélyesen elismert elv alkalmazása körül forog a kérdés. Az örök és változhatlan szent igazságra hivatkozik mindenki, még az is, ki a morál és erkölcsiségről rég elfeledkezett; még az is, ki gonosz tettei miatt halálra ítéltetett. T. ház! Előre is bocsánatot kérek, ha a beszédem elején jelzett számokat alább fogom szerepeltetni, annak kimutatására, miszerint az erdélyi választási törvény a jogegyenlőségnek és népképviseletnek merő satyrája, merő és világos kigunyolása. (Halljuk!) Erdélynek történeti múltja, elragadó elassieus bérczei, hadászati álláspontja és lakóinak szelid, jámbor jelleme; megérdemli, hogy annak összes lakossága ugyanazon jogokkal birjon, a milyennel birnak Magyarország polgárai. A polgári jogok között első helyet foglal el a választói jogosultság. Egy közös parlamentben, hol minden egyes képviselőnek voksa egyformán dönt: két, egymással sem politikailag, sem jogilag meg nem egyeztethető választási törvény nem létezhetik. A Magyarországgal kötött erdélyi unió, az egyforma választási törvény nélkül világosan arra mutat, hogv itt az uniónak csak fietiója 30
