Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-443
no;, 4-Í8. országos iilé-i hidnak" ; tehát a miniszteri előterjesztés e szót „lánczhid" nem tartalmazza; valamint nem tartalmazza "ezt a vasúti és pénzügyi bizottságok előterjesztett jelentése és a jelentés mellett beterjesztett törvényjavaslat sem. Egyedül a központi bizottság szövegébe csúszott be azon hiba, hogy e kifejezés: „lánczhid" használtatott „állandó Duna-híd" helyett; és igy, miután e szövegezés ellen a házban észrevétel nem történt: a „lánczhid" szót az üzenetben is megkellett tartani. Ez tehát a különbség a központi bizottság által elfogadott szöveg és az eredeti szöveg közt. Az eredeti szöveg azt tartalmazza: „szükséges Duna-hidat," a főrendiház módosításában pedig ez áll: „állandó vasúti hidat," a mi tökéletesen egy, és azért kérem a főrendiház módosításának elfogadását. (Elfogadjuk!) Elnök : Elfogadja a t. ház? {Elfogadjuk!) E szerint tehát határozatilag kimondatik, hogy e szavak helyett „lánezhid," „állandó vasúti híd" teendő. A törvény el lévén fogadva: szentesítés végett föl fog terjesztetni s erről a főrendek is értesíttetni fognak, hogy a módosítás elfogadtatott. Következik a tegnap megkezdett tárgyalásnak folytatása. A szólók sorában Pap Zsigmond képviselő ur következik. Papp Zsigmond: T. ház! Midőn az 1848-ik évi pozsonyi országgyűlésen az eddig főnállott rendi alkotmány helyett — a fejlődött korszellem hatalmas befolyása folytán — a népképviseleti rendszer törvénybe igtattatott: átalános volt mindenütt az öröm. Szivemelő látvány vala — a jogaiból századokon át kiszorított trieolornak diadalát és az emberiségi jogok rehabilitatiója következtében — a közös hazában lakozó különféle nemzetiségeknek a magyar ajkuakhozi közeledését, ölelkezését — bizalmas és szívélyes kézszoritásait — szemlélhetni. Át volt szellemülve, át volt hatva mindenki a vívmány nagyszerűsége által. A volt földesúr kezet fogott volt jobbágyával, a büszke aristokrata az eddig lenézett ember- s polgártársával. A jelszó az ország egyik szélétől a másikig csak egy volt: Szabadság, egyenlőség, testvériesség. E szavak trinitása okozta az átalános örömet. És méltán, t. ház, mert az 1848-ik évi tőrvénynek egyik legmagasztosabb vívmánya, egyik legszebb gyöngye— mondhatni a nagybecsű koronának legnagyobb, legdrágább gyémántja volt és marad — a rendi alkotmány helyett a képviseleti rendszer életbeléptetése. Ezen alkotmányos vívmány kifejeze'st nyert az 1848-ik évi pozsonyi országgyűlés V. t. czikke, február 23. 1S7S. de nem nyert kifejezést az erdélyi Il-ik választási t. ez. által. Most már, a midőn 24 év lefolyása után ezen tőrvényczikkekben körülírt választási törvény módosításához hozzáfogunk: illő és kívánatos, hogy az ez idő tartama alatt négy országgyűlésen észlelt tapasztalatok nyomán mindazt, mit e törvényjavaslatban jónak, czélszerünek tapasztaltunk : megtartsuk ; és mindazt, mi különösen pedig az erdélyi választási törvényben rósz és a jogegyenlőséggel, a népképviseleti alapeszmével meg nem egyeztethető: félretegyük és módosítsuk. E ezólt akarná elérni az előttünk fekvő törvényjavaslat is. Bzen törvényjavaslathoz én is tüzetesen hozzá akarok szólani. Igyekezni fogok tőlem kitelhetőleg föltüntetni ezen törvényjavaslat hiányait, és ha a t. ház engedelme mellett előadásom még se ütné meg a tárgy fontosságához képest a kellő mértéket, ha halványobb is volna, mint a tegnap elmondott fényes beszédek: nem fogja mégsem nélkülözni azon érdekeltséget, melylyel a haza szent ügye iránt mindnyájan tartozunk. (Élénk helyeslés.) A parlamentalis kormányrendszer, melyet &7- európai államok annyi vajúdások, és oly sok küzdelmek után elfogadtak, — a népképviseleti rendszeren alapszik. A népképviseletnek pedig — ott, hol a suffrage universelt nem akarják behozni — két lényeges kelléke van. Az egyik: a választói képesség meghatározása, a másik: a választó-kerületeknek a nép arányához képesti igazságos fölosztása. Ott, hol ekét lényeges kellék hiányzik: valódi képviseletről, valódi parlamentaris életről szó sem lehet; mert a parlament többségéből alakul a kormány, és a kormány felelős a parlamentnek. E tétel megvilágositásánál — szemben az erdélyi választási törvénynyel. melyet a törvényjavaslat is helyben akar hagyni — helyettem, előadásom fonalán leginkább számok, melyek csalhatatlanok, és hiteles statistikai adatok fognak szólani. Az 1848-ik évi pozsonyi országgyűlés mindkét irányban, t. i. a választási képességre és a kerületeknek a nép arányához képesti fölosztására nézve bámulatos gyorsasággal és dicsérendő igazsággal járt el. Az akkori legislatio szabadelvű tagjai és annak halhatatlan törvényhozói előtt csak egy főeszme lebegett: a kőzszabadság eszméje utógondolat nélkül; és a parlamentalis rendszernek megalakítása az összes nép véleménye és szabad akarata által, mely nélkül a parlamentalis rendszer nem egyéb, mint az alapeszmének kijátszása, kigunyolása. (Helyeslés.)
