Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-442

22S 442. országos Hlés február 22. 1S72. Harmadik hiánya, harmadik hibája « mi­niszteri törvényjavaslatnak mint mondám ; abban áll, hogy a vesztegetések és egyéb visszaélések ellen nem foglal magában rendelkezést. Ezelőtt mintegy egy hónappal, bátor voltam a tisztelt miniszter úrhoz egy interpellatiót intézni, az iránt: vajon van-e szándéka ily törvényjavaslatot előterjeszteni. Nem nyervén választ egy-két hét alatt, a kérdést ismételtem, A t. miniszter ur mai napig hallgatott. Ne vegye tehát t. minisz­ter ur rósz néven, ha ezen hallgatását párosítva azon ténynyel, miszerint ilyen büntető rendelke­zések törvényjavaslatában nem foglaltatnak : arra magyarázom, hogy a t. miniszter ur e részben intézkedéseket nem óhajt. (Felkiáltások balról: Ugy van!) Ha óhajtana: akkor vagy egyidejűleg adott volna be a vesztegetések ellen törvényja­vaslatot ; vagy pedig a jelen törvényjavaslatba szőtt volna be egy fejezetet. (Felkiáltások balról: Igás!) Ez t. ház lehetetlen, hogy pártkérdés le­gyen köztünk : ez a becsületesség, ez a lsözer­kölcsiségnek kell, hogy maradjon a kérdése. (Közbekiáltás : Igaz, ennek kellene lenni!} Es a mely kormány ezen ocsmány bűnök ellen, melyek ha­zánkban űzetnek: rendelkezéseket nem akar, az nem fogja kikerülni a gyanút, hogy e bűnökben részes kivan lenni. (ügy van! Igaz ! bal felől.) Sehol a világon, magát Angliát se véve ki: nem tör­ténik annyi vesztegetés, mint szegény hazánkban s nem történik oly vakmerően, oly szemtelenül, mint éjjen nálunk. (Igaz! Igaz! balról és jobb felől.) A cinismus annyira haladt, hogy nem is titkol­ják, hogy egyik másik választás annyiba került ennek vagy amannak, (Igaz! balfelől.) csaknem di­csekednek vele, hogy érdemül róvják föl maguk­nak az áldozatokat, melyeket megválasztásuk ér­dekébenhoztak. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez, uraim, oly elszomorító tény, hogy a kinek szive e miatt föl nem lázad: az vagy behunyt szemmel tekinti a mi körüle történik, vagy nemzetének jövőjé­vel nem törődik. (Igaz! balfelől.) Utoljára is uraim, akár önök maradjanak ínég tovább is a kormá­nyon, akár önök pártja uralkodjék még tovább is, vagy az ellenzék emelkedjék többségre: az mindenkinek kell, hogy érdekében legyen, hogy a § mzetnek közerkölcsisége megóvassék a mé­telytől, a melynek ki van téve. (Helyeslés balfelől.) Jobb, vagy baloldal lehetetlen, hogy azt óhajtsa, hogy egy rothadt nemzeti test fölött kormá­nyozzon. (Igaz! balfelől.) Azt mondják, nehéz föladat a vesztegetések ellen törvényt alkotni: igaz; mert a gazdagok, az urak olyannyira furfangosak, hogy minden tör­vény kijátszására törekszenek. Nem sikerült ugyan tökéletesen kiirtani ez iszonyú mételyt; de azért, mivel meglehet, hogy a törvénynek meghozatala után is űzetni fognak e bűnök ; ebből nem kö­vetkezik, hogy azok megfékezésére legalább kí­sérleteket ne tegyünk, hogy azok meggátlására, megbüntetésére törvényeket ne alkossunk. (He­lyeslés.) Hiszen a tolvajságot s gyilkosságot is nehéz kiirtani; látjuk, hogy évezredek óta lopnak és gyilkolnak az emberek; de azért ki fogja azt mondani, hogy mivel e bajt, e kórt, ez iszonyú bűntetteket kiirtani nem lehet: azért ellenök büntetéseket sem kell szabni. Léteznek ily bün­tetések más országokban is, létezaek minden al­kotmányos országban, mely a szabadságot a renddel, mely a rendet az erkölcsiséggel párosí­tani akarja. Magában Angliában is kénytelen volt az aristocratia, mely a vesztegetéseknek hasznát vette: a közvélemény nyomása alatt tör­vényt hozni a vesztegetések ellen. Francziaor­szágban, Olaszországban, szóval mindenütt, min­den polgárosodott országban létezik törvény ez ügyben; és ha a kormánynak komoly elhatáro­zott szándéka van: az ily törvénynek sikeresnek kell lennie. Én érzem azt uraim, hogy ha a vesztegetések ellen szigorú törvény alkottatnék, s a belügyminiszteri tárczát erélyes, elhatározott ember kezelné, és az igazságügyminiszter szint­úgy, hasonló erélylyel járna el: akkor, ha nem is teljesen kiirtása, de sikerülni fog megakasz­tása a vesztegetéseknek, s idővel ugy fognak csaknem eltűnni, mint eltűntek Francziaor­szágban. Igen, uraim, azon ország példájára hivatko­zom, melyet a magán erkölcsiség tekintetében nem igen szeretnek például fölhozni; de csak­nem húsz évi tapasztalásból mondhatom, hogy azon egész időszak alatt, melyet Prancziaország­ban töltöttem: alig volt alkalmam nemcsak sze­mélyesen tapasztalni; de lapok utján is megtudni azt, hogy ott vesztegetési kísérlet fordult volna elő; még kevésbbé azt, hogy ott összekoczczaná­sok, verekedések s egyéb hasonló kihágások tör­téntek volna választásoknál. Az utolsó időkben — akkor már szerencsémre nem voltam jelen, — igenis ezen eszközhöz is folyamodott a kormány, hogy a maga fönállását biztosítsa; de előbb nem is volt szüksége reá. A negyedik hiány, melyet a törvényjavas­latban találtam : az, hogy a választókerületeket azon állapotban hagyja meg, melyben azok 1848 óta vannak. A t. miniszter ur maga is elismerte ezen tény valódiságát és azt is, hogy ezen min­den esetre segíteni kell: a nehézséget azonban abban találja, hogy ehhez a kellő adatok hiáayoz­nak. Ámde kérdem, mi akadályozta a t. kor­mányt, a t. belügyminiszter urat abban, hogy ezen adatokat megszerezze ; hiszen a statistikai hivatal az ő tárczájához tartozik, vagy tartoz­nék bármelyik miniszteréhez: megszerezhette

Next

/
Thumbnails
Contents