Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-442
22S 442. országos Hlés február 22. 1S72. Harmadik hiánya, harmadik hibája « miniszteri törvényjavaslatnak mint mondám ; abban áll, hogy a vesztegetések és egyéb visszaélések ellen nem foglal magában rendelkezést. Ezelőtt mintegy egy hónappal, bátor voltam a tisztelt miniszter úrhoz egy interpellatiót intézni, az iránt: vajon van-e szándéka ily törvényjavaslatot előterjeszteni. Nem nyervén választ egy-két hét alatt, a kérdést ismételtem, A t. miniszter ur mai napig hallgatott. Ne vegye tehát t. miniszter ur rósz néven, ha ezen hallgatását párosítva azon ténynyel, miszerint ilyen büntető rendelkezések törvényjavaslatában nem foglaltatnak : arra magyarázom, hogy a t. miniszter ur e részben intézkedéseket nem óhajt. (Felkiáltások balról: Ugy van!) Ha óhajtana: akkor vagy egyidejűleg adott volna be a vesztegetések ellen törvényjavaslatot ; vagy pedig a jelen törvényjavaslatba szőtt volna be egy fejezetet. (Felkiáltások balról: Igás!) Ez t. ház lehetetlen, hogy pártkérdés legyen köztünk : ez a becsületesség, ez a lsözerkölcsiségnek kell, hogy maradjon a kérdése. (Közbekiáltás : Igaz, ennek kellene lenni!} Es a mely kormány ezen ocsmány bűnök ellen, melyek hazánkban űzetnek: rendelkezéseket nem akar, az nem fogja kikerülni a gyanút, hogy e bűnökben részes kivan lenni. (ügy van! Igaz ! bal felől.) Sehol a világon, magát Angliát se véve ki: nem történik annyi vesztegetés, mint szegény hazánkban s nem történik oly vakmerően, oly szemtelenül, mint éjjen nálunk. (Igaz! Igaz! balról és jobb felől.) A cinismus annyira haladt, hogy nem is titkolják, hogy egyik másik választás annyiba került ennek vagy amannak, (Igaz! balfelől.) csaknem dicsekednek vele, hogy érdemül róvják föl maguknak az áldozatokat, melyeket megválasztásuk érdekébenhoztak. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez, uraim, oly elszomorító tény, hogy a kinek szive e miatt föl nem lázad: az vagy behunyt szemmel tekinti a mi körüle történik, vagy nemzetének jövőjével nem törődik. (Igaz! balfelől.) Utoljára is uraim, akár önök maradjanak ínég tovább is a kormányon, akár önök pártja uralkodjék még tovább is, vagy az ellenzék emelkedjék többségre: az mindenkinek kell, hogy érdekében legyen, hogy a § mzetnek közerkölcsisége megóvassék a mételytől, a melynek ki van téve. (Helyeslés balfelől.) Jobb, vagy baloldal lehetetlen, hogy azt óhajtsa, hogy egy rothadt nemzeti test fölött kormányozzon. (Igaz! balfelől.) Azt mondják, nehéz föladat a vesztegetések ellen törvényt alkotni: igaz; mert a gazdagok, az urak olyannyira furfangosak, hogy minden törvény kijátszására törekszenek. Nem sikerült ugyan tökéletesen kiirtani ez iszonyú mételyt; de azért, mivel meglehet, hogy a törvénynek meghozatala után is űzetni fognak e bűnök ; ebből nem következik, hogy azok megfékezésére legalább kísérleteket ne tegyünk, hogy azok meggátlására, megbüntetésére törvényeket ne alkossunk. (Helyeslés.) Hiszen a tolvajságot s gyilkosságot is nehéz kiirtani; látjuk, hogy évezredek óta lopnak és gyilkolnak az emberek; de azért ki fogja azt mondani, hogy mivel e bajt, e kórt, ez iszonyú bűntetteket kiirtani nem lehet: azért ellenök büntetéseket sem kell szabni. Léteznek ily büntetések más országokban is, létezaek minden alkotmányos országban, mely a szabadságot a renddel, mely a rendet az erkölcsiséggel párosítani akarja. Magában Angliában is kénytelen volt az aristocratia, mely a vesztegetéseknek hasznát vette: a közvélemény nyomása alatt törvényt hozni a vesztegetések ellen. Francziaországban, Olaszországban, szóval mindenütt, minden polgárosodott országban létezik törvény ez ügyben; és ha a kormánynak komoly elhatározott szándéka van: az ily törvénynek sikeresnek kell lennie. Én érzem azt uraim, hogy ha a vesztegetések ellen szigorú törvény alkottatnék, s a belügyminiszteri tárczát erélyes, elhatározott ember kezelné, és az igazságügyminiszter szintúgy, hasonló erélylyel járna el: akkor, ha nem is teljesen kiirtása, de sikerülni fog megakasztása a vesztegetéseknek, s idővel ugy fognak csaknem eltűnni, mint eltűntek Francziaországban. Igen, uraim, azon ország példájára hivatkozom, melyet a magán erkölcsiség tekintetében nem igen szeretnek például fölhozni; de csaknem húsz évi tapasztalásból mondhatom, hogy azon egész időszak alatt, melyet Prancziaországban töltöttem: alig volt alkalmam nemcsak személyesen tapasztalni; de lapok utján is megtudni azt, hogy ott vesztegetési kísérlet fordult volna elő; még kevésbbé azt, hogy ott összekoczczanások, verekedések s egyéb hasonló kihágások történtek volna választásoknál. Az utolsó időkben — akkor már szerencsémre nem voltam jelen, — igenis ezen eszközhöz is folyamodott a kormány, hogy a maga fönállását biztosítsa; de előbb nem is volt szüksége reá. A negyedik hiány, melyet a törvényjavaslatban találtam : az, hogy a választókerületeket azon állapotban hagyja meg, melyben azok 1848 óta vannak. A t. miniszter ur maga is elismerte ezen tény valódiságát és azt is, hogy ezen minden esetre segíteni kell: a nehézséget azonban abban találja, hogy ehhez a kellő adatok hiáayoznak. Ámde kérdem, mi akadályozta a t. kormányt, a t. belügyminiszter urat abban, hogy ezen adatokat megszerezze ; hiszen a statistikai hivatal az ő tárczájához tartozik, vagy tartoznék bármelyik miniszteréhez: megszerezhette
