Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-442

442 országos ülés február 22. J873. 229 volna azokat. A mulasztás tehát oly súlyos, me­lyért alig lehet felelni miniszter urnák; — s ha Magyarországon nagy igazságtalanság, hogy az egyik aránytalanul csekély választókerület épen annyi képviselőt küld, mint egy másik, mely kétszer háromszor annyi népességgel bir: meny­nyivel nagyobb igazságtalanság a mostani fel­osztás Erdélyben, hol, mint azt Tisza Kálmán t. barátom igen helyesen megjegyezte, egy 2600 lakossal biró város, ugyanannyi képviselőt küld az országgyűlésre, mint egész Hunyadmegye, mely 200,000 lakosnál többet számlál. Az 1848. törvényhozást, — a magyarországit értem, — a választókerületek megállapításánál több <dv vezette. Ezek közt a népesség száma, a lakosok műveltségi és vagyoni fokozata foglalt főhelyet. Erdélyben, fájdalom, ezen tekintetek nem szere­peltek, s én e részben nem vagyok oly hajlandó az erdélyi 1848-ki törvényhozást fölmenteni a felelősség alól: miként azt t. barátom, Tisza Kálmán tette. Nem azon kényszerű sietség, nem az adatok hiánya, mely a magyarországi tör­vényhozás hiányos intézkedéseinek volt oka: volt oka az erdélyi törvényhozás hiányos intézkedé­seinek is. Nem uraim, valljuk meg őszintén, daczára annak, hogy magyarok vagyunk: ott más okok szerepeltek. Megtartatott a törvényhatósági szer­vezet azért: mert nem akarták, hogy Erdély népességének azon része, mely ott többségben van: a választások által többségre jusson. (He­lyeslés a szélső hal oldalon.) És ez az, a mit mai napon, sőt még a jövőre nézve is fön akar tartani a kormány, főn akar tartani a jobb-ol­dal. Hát nem látja-e át, hogy az erdélyi romá­nok kiengesztelése, — ha lehetséges, pedig re­ménylem hogy az, — ezen föltételhez van kötve. (Helyeslés a szélső laloldálon.) Hát annyira rövidlá­tók-e önök, hogy miután Horvátországot, sze­rencsétlen, ügyetlen kontár-politikájokkal elide­genítették: (Mozgás. Ellenmondás a jobboldalon, helyes­lés a szélső baloldalon.) most ezen alkalmat is elszalasztják, mely az erdélyi románok megnye­résére kínálkozik., (Helyeslés a szélső baloldalon.) A nemzetiségek kibékítése, meggyőződésem szerint, Magyarország békés fejlődésének, talán jövőjének föltétele. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A ki ezt nem érzi, vagy nem éhez képest cselekszik: az meg­engedem, lehet jó magyar, de nem fölvilágoso­dott ember, nem államférfiú. (Mocsonyi Sándor közbeszól: Helyes! helyes!) Az ötödik hiány, melyben az előttünk fekvő törvényjavaslat szenved: abbun áll, hogy az in­compatibilitas iránt nem rendelkezik. Nem fogok e pontnál az incompatibilitási törvény szükségére hosszasan utalni. Sokszor fel volt már említve ezen kérdés a házban: indítványok tótettek, ha­tározati javaslatok adattak be. A jobb oldalról egyetlen egy czáfoló szózat sem emeltetett; így tehát azt gondolom, hogy érzik önök is, miként vannak oly állások, me'yek a képviselői tiszttel összeférhetlenek. A képviselő nemcsak törvény­hozó ám, kell hogy a kormánynak ellenőre is legyen, és ha — a mennyiben csak a törvény­hozás ü fe ye vétetik szemügyre, — a kormány­hivatalnokok tapasztalása, tanácsa tán becses lehet; midőn a kormány ellenőrzéséről van szó; e közegek közreműködése aligha kívánatos. (He­lyeslés a szélső baloldalon.) A központi bizottság az osztályok tanács­kozásai alajxján, maga is indítványt tesz az iránt, hogy az incompatibilitas iránt a miniszcer ur még ez ülésszak alatt nyújtson be törvényjavas­latot. Én megvallom, nem látom át: miért kell­jen erre külön törvénj^javaslatot adni be. (He­lyeslés a szélső baloldalon.) Azon helyen, hol a válasz­tói képesség meghatározása után az mondatik, hogy választható pedig mindaz, a ki választó, ha a 2á-ik évet betöltötte: oda lehet tenni, és igen természetesen, s a codificatio szabályai szerint oda kell tenni: „kivéve azokat, kik a kormánytól fizetést húznak, vagy attól egyébként függő ál­lásban vannak." Egyetlen szakaszszal, egyetlen bekezdéssel el lehet végezni az egészet. Ugyanez alkalommal kell, hogy elmondjam arra nézve is véleményemet, mit a központi bizottság a vesz­tegetés ellen irányzott törvényjavaslatról ad elő. E tekintetben is azt óhajtja, hogy a miniszter ur egy külön törvényjavaslat beadására utasít­tassák. Ha a t. kormány ezelőtt néhány hónappal, akkor t. i., mielőtt még a törvényhatósági vá­lasztások megejtettek : gondolt volna ilyen tör­vényjavaslat benyújtására, nagy köszönettel tar­tozott volna neki az ország; mert hogy ha becsü­letesen végrehaj tátik: a megyei választásoknál is hasznát lehetett volna venni. Azonban miután ezt nem tette, miután nem tudom : vajon lesz-e idő egy ilyen, valamennyi választásra; tehát a megyei, községi és másegyéb választásra is ki­terjedő törvény tárgyalására, s miután másrészt elkerülhetlenül szükségesnek tartom, hogy a jelen választási törvény életbe ne léptessék a nélkül, hogy a vesztegetés és egyéb visszaélések ellen büntetések ne szabassanak: én arra szorítom fel a miniszter urat, hogy ha nincsen készen még ilyen átalános törvényjavaslat, s hogy ha nem reményli, hogy az még ez ülésszak alatt nem­csak tárgyaltatni; de törvény erejére is emel­tetni fog: ez esetben egy külön javaslatot ké­szítsen arra nézve, hogy ezen bűnök legalább a képviselőválasztásoknál meggátoltassanak, és ha elkövettetnek, büntetésöket elvegyék. Én elvárom a t. miniszter úrtól, hogy erre

Next

/
Thumbnails
Contents