Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-442
442 országos ülés február 22. J873. 229 volna azokat. A mulasztás tehát oly súlyos, melyért alig lehet felelni miniszter urnák; — s ha Magyarországon nagy igazságtalanság, hogy az egyik aránytalanul csekély választókerület épen annyi képviselőt küld, mint egy másik, mely kétszer háromszor annyi népességgel bir: menynyivel nagyobb igazságtalanság a mostani felosztás Erdélyben, hol, mint azt Tisza Kálmán t. barátom igen helyesen megjegyezte, egy 2600 lakossal biró város, ugyanannyi képviselőt küld az országgyűlésre, mint egész Hunyadmegye, mely 200,000 lakosnál többet számlál. Az 1848. törvényhozást, — a magyarországit értem, — a választókerületek megállapításánál több <dv vezette. Ezek közt a népesség száma, a lakosok műveltségi és vagyoni fokozata foglalt főhelyet. Erdélyben, fájdalom, ezen tekintetek nem szerepeltek, s én e részben nem vagyok oly hajlandó az erdélyi 1848-ki törvényhozást fölmenteni a felelősség alól: miként azt t. barátom, Tisza Kálmán tette. Nem azon kényszerű sietség, nem az adatok hiánya, mely a magyarországi törvényhozás hiányos intézkedéseinek volt oka: volt oka az erdélyi törvényhozás hiányos intézkedéseinek is. Nem uraim, valljuk meg őszintén, daczára annak, hogy magyarok vagyunk: ott más okok szerepeltek. Megtartatott a törvényhatósági szervezet azért: mert nem akarták, hogy Erdély népességének azon része, mely ott többségben van: a választások által többségre jusson. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) És ez az, a mit mai napon, sőt még a jövőre nézve is fön akar tartani a kormány, főn akar tartani a jobb-oldal. Hát nem látja-e át, hogy az erdélyi románok kiengesztelése, — ha lehetséges, pedig reménylem hogy az, — ezen föltételhez van kötve. (Helyeslés a szélső laloldálon.) Hát annyira rövidlátók-e önök, hogy miután Horvátországot, szerencsétlen, ügyetlen kontár-politikájokkal elidegenítették: (Mozgás. Ellenmondás a jobboldalon, helyeslés a szélső baloldalon.) most ezen alkalmat is elszalasztják, mely az erdélyi románok megnyerésére kínálkozik., (Helyeslés a szélső baloldalon.) A nemzetiségek kibékítése, meggyőződésem szerint, Magyarország békés fejlődésének, talán jövőjének föltétele. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A ki ezt nem érzi, vagy nem éhez képest cselekszik: az megengedem, lehet jó magyar, de nem fölvilágosodott ember, nem államférfiú. (Mocsonyi Sándor közbeszól: Helyes! helyes!) Az ötödik hiány, melyben az előttünk fekvő törvényjavaslat szenved: abbun áll, hogy az incompatibilitas iránt nem rendelkezik. Nem fogok e pontnál az incompatibilitási törvény szükségére hosszasan utalni. Sokszor fel volt már említve ezen kérdés a házban: indítványok tótettek, határozati javaslatok adattak be. A jobb oldalról egyetlen egy czáfoló szózat sem emeltetett; így tehát azt gondolom, hogy érzik önök is, miként vannak oly állások, me'yek a képviselői tiszttel összeférhetlenek. A képviselő nemcsak törvényhozó ám, kell hogy a kormánynak ellenőre is legyen, és ha — a mennyiben csak a törvényhozás ü fe ye vétetik szemügyre, — a kormányhivatalnokok tapasztalása, tanácsa tán becses lehet; midőn a kormány ellenőrzéséről van szó; e közegek közreműködése aligha kívánatos. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A központi bizottság az osztályok tanácskozásai alajxján, maga is indítványt tesz az iránt, hogy az incompatibilitas iránt a miniszcer ur még ez ülésszak alatt nyújtson be törvényjavaslatot. Én megvallom, nem látom át: miért kelljen erre külön törvénj^javaslatot adni be. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azon helyen, hol a választói képesség meghatározása után az mondatik, hogy választható pedig mindaz, a ki választó, ha a 2á-ik évet betöltötte: oda lehet tenni, és igen természetesen, s a codificatio szabályai szerint oda kell tenni: „kivéve azokat, kik a kormánytól fizetést húznak, vagy attól egyébként függő állásban vannak." Egyetlen szakaszszal, egyetlen bekezdéssel el lehet végezni az egészet. Ugyanez alkalommal kell, hogy elmondjam arra nézve is véleményemet, mit a központi bizottság a vesztegetés ellen irányzott törvényjavaslatról ad elő. E tekintetben is azt óhajtja, hogy a miniszter ur egy külön törvényjavaslat beadására utasíttassák. Ha a t. kormány ezelőtt néhány hónappal, akkor t. i., mielőtt még a törvényhatósági választások megejtettek : gondolt volna ilyen törvényjavaslat benyújtására, nagy köszönettel tartozott volna neki az ország; mert hogy ha becsületesen végrehaj tátik: a megyei választásoknál is hasznát lehetett volna venni. Azonban miután ezt nem tette, miután nem tudom : vajon lesz-e idő egy ilyen, valamennyi választásra; tehát a megyei, községi és másegyéb választásra is kiterjedő törvény tárgyalására, s miután másrészt elkerülhetlenül szükségesnek tartom, hogy a jelen választási törvény életbe ne léptessék a nélkül, hogy a vesztegetés és egyéb visszaélések ellen büntetések ne szabassanak: én arra szorítom fel a miniszter urat, hogy ha nincsen készen még ilyen átalános törvényjavaslat, s hogy ha nem reményli, hogy az még ez ülésszak alatt nemcsak tárgyaltatni; de törvény erejére is emeltetni fog: ez esetben egy külön javaslatot készítsen arra nézve, hogy ezen bűnök legalább a képviselőválasztásoknál meggátoltassanak, és ha elkövettetnek, büntetésöket elvegyék. Én elvárom a t. miniszter úrtól, hogy erre
