Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-442
442. országos iilé* feítrnér L>2. 1872. 227 tetszésre látszik találni a legújabb időben. Miért? Mert hivatkoznak Francziaország példájára, mely, ugymoüd, szomorúan meglakolt azért, hogy a nyers tömegnek választói jogot adott. Én, uraim, ámbár ezen egy érv ellen egyszerűen azt mondhatnám, ha Francziaországban nem sikerült: ott van Amerika, ott van a havasok aljában Helvétia, mi kifogástok van az átalános szavazatjog ottani gyakorlása ellen? és miért akarjátok, hogy Magyarország polgárai is oly könynyelmüen gyakorolják azt, mint gyakorolja a franczia nemzet? De nem mondom csupán ezt; hanem figyelmeztetem Francziaországban divatozó suffrage universel ellenségeit arra, hogy ha a franczia po^árok nagy tömege szentesitette az esküszegő absolutismust: ez nagy részt annak tulajdonítható; mert a socialismus és eommunismus rémképei lebegvén előttük: inkább az absolutismus karjai közé vetették magokat, sem hogy birtokukat, sem hogy tulajdonukat veszélyeztessék. Ez és csakis ez fejtheti meg nemcsak azon tüneményt, hogy az államcsínyt szentesítette a suífrage universel; hanem megfejtheti azt is, hogy sok éven keresztül tűrte, megszenvedte ezen önkényes kormányt. Azonban azt nem ismerhetem el, hogy Francziaországban nem lett volna szabad, nem lett volna független a szavazás. Tudom és szemtanuja voltam, mily nyomást gyakorolt ugy a központi kormány, mint annak vidéki közegei egészen le a maire-kig, egészen le a csőszökig a választókra. Tudom, hogy ennek mindenesetre volt némi befolyása elhatározásukra; de ugyanezen befolyás gyakoroltatott a városokban is és a tapasztalás mégis azt tanúsítja, hogy ennek daczára a városokban a kormány jelöltjei rendesen megbuktak ugy, hogy a titkos szavazás mellett még ezen nyomástól sem igen féltem a választókat. A franczia paraszt bonapartisticus volt; nem tudom, hogy azóta kijózanult-e; és azért támogatta III. Napóleon kormányát, támogatta egészen bukásáig. De, ismétlem, abból, hogy a kísérlet nem sikerült Francziaországban: egyátalában nem következik, hogy azon nemzet kebelében, mely az önkormányzatot régi idő óta gyakorolja, mely józanságának fényes és ismételt bizonyítékait adta, szintén hasonló szomorú eredménye legyen ; és nem lesz, arról meg vagyok győződve, két föltétel alatt: először, hogyha az átalános szavazat a titkos szavazással párosittatik ; másodszor: hogyha a vesztegetések ellen büntetések szabatnak. A titkos szavazásnak, uraim, vannak ellenségei. Azok, kik a nyilvános szavazást pártolják, azt hangoztatják, hogy ez szoktatja a polgárokat az egyenesség, a nyíltsághoz, hogy ez fejleszti és képezi a polgári bátorságot, az erényeknek, — elismerem, — egyik legbeesesebbikét. Azonban, ha ezen fény oldala mellett a nyilvános szavazásnak árnyoldalait tekintjük: a kép, fájdalom, elsőtétül. A nyilvános szavazásnak sokkal több, sokkal szomorúbb árnyoldala van, mint a hány fényoldalt azon fölmutatni lehet. A nyilvános szavazás mellett a polgár választói jogának gyakorlata nem teljesen szabad. Nézzük amott faluhelyen az egyik választó földet, a másik más javadalmat bir a volt földes úrtól; a városokban az iparos, a kereskedő, a gazdag vevőtől függ, és a hivatalnok, ha csak állását koczkáztatni vagy legalább is előmenetelét gátolni nem akarja; nem igen mer főnökének akarata ellen szavazni. A nyilvános szavazás tiltja ezt: kenyere, előmenetele, meglehet gyermekei jövője függ tőle. A titkos szavazás mindezen veszélyek ellen megóv. Azért a polgári bátorságot lehet fejleszteni; azok a kik függetlennek érzik magukat: továbbra is függetlenek maradhatnak. Azon ember, ki az idő viszontagságai, az eső és hideg ellen megedzé magát: kimehet bátran az esőre és hidegre, köpeny ós felöltő nélkül; de azért azt, a ki igy megedzve nincsen, ki gyengébb testalkattal bir: ne lássuk-e el felső luhával? Meg tagadjuk azon óvszert, mely őt az idő viszontagságai ellen megvédeni képes ? A független, az önálló ember, ha tetszik nyilváníthatja H maga nézetét népgyülésekben, hírlapokban és kérvényekben ugy, a bogy kedve tartja; de ne kívánjuk, hogy azok is, a kik annál kedvezőtlenebb viszonyok KÖZ': vannak: az ő példáját kövessék, mert csaknem lehetetlent kívánunk. Ezen gyengébbek számára való óvszer a titkos szavazás. Uraim! Tudjuk, hogy Angliában a titkos szavazás ellen mindekkorig küzdött az aristocratia és ez természetes, mert csakis az aristocratiának,csakis a gazdagoknak, csakis a hatalom embereinek kedvez a nyilvános szavazás; most azonban végre nem állhatva ellent a közvélemény nyomásának, a kormány kénytelen volt ott is a titkos szavazás behozatala iránt törvényjavaslatot terjeszteni elő. És mi akkor, midőn a választási törvény reformjáról van szó: továbbá is a nyilvános szavazást tartsuk-e meg? nemcsak, hanem még az 1848-ta törvénynek azon engedményét is, mely szerint az egyes választókerületek, illetőleg az egyes tőrvényhatóságoktól függött a titkos szavazás behozatala : még ezen engedményét is tőrőljük-e el? Ez uraim, nem a haladás; ez a visszahaladás útja. 29*
