Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-442
226 442. országos ülés február iá 1Í72. lyett, hogy a választási képességet tágítaná, kiterjesztené : azt sok tekintetben megszorítja. A t. miniszter ur az imént tagadta ezen állítást, melyet Tisza Kálmán t. képviselőtársam igen alaposan és bőven bebizonyított; azonban bocsásson meg nekem a t. miniszter ur, én az ö állítását elegendő czáfolatnak nem tekinthetem. Kettőt kívánok tehát e pontra nézve beszédéből kiemelni: egyik az, hogy taián lapsus lingnae volt, midőn azt mondta, hogy a választói eensust még most nem kívánja fölemelni. Tóth Vilmos belügyminiszter: Lapsus linguae volt! Irányi Dániel: Igen örülök, hogy inuak jellemzi a t. miniszter ur; a másik az, aogy mig nemcsak az 1848-ki törvényhozás, hanem maga a jelen törvényjavaslat is a nemzetnek egy osztályára, kiváltságos osztályára nézve föntartja a választói jogot, birtok és jövedelmi census nélkül is, az esetben, hogyha azzal már egyszer éltek ; azon polgárokra nézve, kik nem a nemes osztál yhoz tartoznak, ezen jogot nem tartja íön, hogy ha 1869 óta netán birtokvagy jövedelmi változás állott be nálok. Nem fogom egyébiránt, t. ház, részletes bírálat alá venni a törvényjavaslatnak azon részét , mely a választói képességre vonatkozik; nem pedig azért, mert magasabb, mert a gyökeres reform szempontjából kívánom megítélni ezen kérdést. A választói képesség meghatározásánál két elv áll egymással szemben alkotmányos országban : az egyik a eensus, a másik az átalános szavazat elve. A census barátai azzal indokol ják a magok rendszerét, hogy a választói jog gyakorlatára bizonyos műveltség, bizonyos önállóság és függetlenség szükséges, amely két tulajdonnak leghelyesebb criteriuma, ismertető jele a birtok vagy jövedelem. Nem fogom e pillanatban taglalni ezen állítás helyességét; azonban kénytelen vagyok már most megjegyezni, hogy ha ez állítás valóban helyei, valóban igaz lenne: akkor a eensusnak sokkal magasabbnak kellene lenni, mint amilyen minálunk; mert hogy azon polgár, ki 100 frt. jövedelemmel, vagy egy o00 frtnyi házzal bir, vagy a ki 10 s esetleg 6 frt adót fizet, annyi műveltséggel, annyi önállósággal birjon, mennyit önök tőle talán követelnek: az — ugy hiszem — alaptalan föltevés. S ennélfogva, hogy^ ha önök gyökeresebb reformokat nem akarnak: a eensust fölemelniök kellene ; de én a választóképességre, a választók önállóságára nézve nem azt óhajtom , hogy ilyen vagy a molyan nagy birtok, nagy jövedelemmel birjon, hogy a census ilyen vagy amolyan magas leg3 r en; hanem kívánom azt, hogy a szavazás titkon ejtessék meg. A nyilvános szavazás mellett, véleményem szerint, a mostani ceusus is alacsony és alacsony marad, bár mekkora lesz is. Nemcsak a szegény, de a gazdag embereket is meg lehet ám vesztegetni, ha nem pénzzel, tehát hivatallal, ígéretekkel, keresztekkel. Azért valamint a nyilvános szavazás mellett, az én tökéletes hitem szerint, a legnagyobb vagyon sem elegendő az önállás biztosítására: a titkos szavazás mellett a legszegényebb ember is szavazhat, kell hogy szavazhasson. A szavazati jog a polgártól elválaszthatatlan. Hajdan, és minálunk nem igen régen, még a birtokszerzés, még az ingatlan vagyonnak birtoklása, a végrendelkezés, az iparűzés is kiváltságai voltak egyes osztályoknak: ma ezen jogok már nem kiváltságok többé; de igen is kiváltság marad még egy jog, a polgárnak egyik attribútuma: a választói jog. Ha igaz, hogy a jogok azon mértékben illetik a polgárokat, amely mértékben a terheket viselik : akkor meg nem foghatom, mikép akarják megvonni a szegény polgártói a választói jogot , midőn haza terheit a maga erejéhez ós képességéhez mérve viseli, esak ugy. mint a leggazdagabb ember. Ez sem viseli a terheket a maga erején tuí; és ha nem fizet is nagy adót a szegény, sőt közvetett adót fizet is, fizeti minden esetre azt, amely, adott körülmények közt, a iegterhesebb: a véradót. A többségeknek, uraim, nincsen joguk, — a természet törvénye tiltja, — hogy a kisebbségeket a maguk jogaitól megfoszszák; mennyivei inkább nincsen tehát joga a kisebbségnek, a birtokos osztálymak arra, hogy ember- és polgártársait a maguk polgári jogától megfoszsza. Annyi képességgel, amennyi a választói jog gyakorlatára szükséges; az én véleményem szerint, minden teljeskoru, józaneszü polgár bir. Országos dolgok fölött tanácskozni, országos dolgokat elhatározni, erre a közönséges embernek nincsen képessége; de erre a nálánál sokkal gazdagabb mostani választók sem képesek. Arra azonban igenis bir elegendő értelmiséggel, hacsak a nagyságos és tekintetes urak borának és pálinkájának gőze elméjét el nem homályosítja, hogy megmondja, melyik férfiú az, ki a maga vidékén leginkább bírja az ő bizalmát, melyik férfin kezére hajlandó leginkább bizni a maga és polgártársai ügyeinek vezetését. Azon veszélyre, mely netalán nagy tömegek összecsőditéséből származik : azon megjegyzést teszem, hogy azt meggátolni nem oly nehéz föladat. Segítettek azon más országokban, hol az átalános szavazat divatozik; segíteni lehet a községenkónti szavazás utján, s ha akarjuk, bizonyosan kitaláljuk az orvoslás leghelyesebb módját. Az átalános szavazat még sok szabadelvű embernél is vissza-
