Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-442
44S. országos illái egyátalábao nem lepett meg a t. képviselő azon vádja, hogy az én törvényjavaslatom megbontja a régi törvényt, anélkül, hogy javítaná. Én igyekeztem, t. ház, lelkiismeretesen kimutatni azon szempontokat, melyek által a jelenlegi törvényen segitve lesz, s reménylem, hogy azok, kik ezen oldalról (Jobh oldalra mutatva.) törvényjavaslatom támogatására fel fognak szólalni: nálamnál hathatósban fogják annak előnyeit kimutatni, s e vádat a maga értékére reducálni. Lehet, hogy önök nézete szerint a reform ezen terén fél utón állottam meg. Engemet azonban megnyugtat azon öntudat, hogy beléptem a reform ösvényére, s ezen téren elmentem azon ezélig, melyet hazánk viszonyainak lelkiismeretes számbavétele mellett, számomra a politikai eszélyesség kitűzött. {Helyeslés jobb felöl.) Újítottam annyit, amennyit a józanul kimért haladás megkövetelt; conservaltam azt, minek netaláni megváltoztatása s az ebből eredő sma még ki sem számitható következésekért sem a jelen, sem az utókor előtt nem mertem volna elvállalni a felelősséget. Soha, t. ház, erősebb meggyőződés nem kisért javaslatot, mint az: amely engemet ezen javaslathoz köt. Bármit is határozzon fölötte a t. háznak bölesesége, bennem rendületlenül fog élni azon hit, hogy a jelenleg fönnálló törvényen javit, s annak következményei egész az utolsó vonalig kiszámíthatók ; hogy ez a reform terén haladást képez anélkül, hogy politikai vagy nemzeti létünk bármi csekély részét is (Helyeslés jobb felől.) koezkára vetné, s azért, mert ez erős hitem: teljes tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék azt a tárgyalás alapjául elfogadni. (Hosszan tartó zajos éljenzés és helyeslés jobb felől.) Irányi Dániel: T. ház! (Nagy zaj.) A választási törvény a szerves töívények közt legfontosabb. Aszerint, amint az helyes vagy hibás elvekre van fektetve, a képviselőház is, tehát a törvényhozásnak, tehát az államhatalmak leglénj r egesbike, hü vagy hütelen kifejezése lesz a nemzeti akaratnak. Ezen állítás, ugy hiszem, kétségbevonhatlan; valamint nem fogja tagadni senki azt sem, hogy a törvényeknek a jog, a létező szükségek, a haladó kor kívánalma és a nép akaratának kell megfelelniük: és azon mértékben, amelyben ezek változnak, magoknak is változniok kell. Az 1848-iki választási törvény nagyjából megfelelt az akkori szükségek , az akkori követelményeknek ; nagyjából mondom, mert hogy e törvényben is számos a fogyatkozás : az átalánosan el van ismerve. De bármi tökéletes lett legyen is azon törvény; bármennyire kielégítette KÉPV. H. KAW.Ó 28 í| XXI. Msroár 22. IS72. 225 legyen is az akkori nemzedéket: azóta 24 esztendő, közel egy negyedszázad múlt el. A világ haladt, a viszonyok változtak, a jogfogalmak fejlődtek, az egyenlőség eszméje tért nyert és a hiányok annálinkább léptek előtérbe, minél többször vétettek alkalmazásba azon törvények, s minél nagyobb volt a kör, minél nagyobb volt a sokaság, melyre hatásuk kiterjedt. Ezért a törvénynek változtatása elkerülhetlenné vált, és e változtatásnak a viszonyok, a fogalmaknak lényeges változása folytán, lényegesnek és gyökeresnek kell lennie. Az előttünk fekvő miniszteri törvényjavaslat annak pótlása kivan lenni csupán. Én egyszerű foltozás, egyszerű tatarozásnak vagyok kénytelen azt nevezni ; s még e foltozás, e tatarozás is nem a létező szükségek, nem a szabadság és egyenlőség, nem a jogtágitás, hanem a jog-megszoritás, nem a nemzet java, hanem a kormány és az uralkodó párt hatalma örökítésének érdekében, nem a haladás , hanem inkább a reactio szellemében terveztetik. (Helyeslés a szélső bal felől.) Súlyos vád, de amelyet annál könnyebb lesz bebizonyítanom, minél számosabbak azon hibák, azon fogyatkozások, melyekben az előttünk fekvő törvényjavaslat szenved. Nem szándékom azonban e hibákat, e hiányokat mind elősorolni; nemcsak azért, mert azoknak elősorolása nem az áíalános vita keretébe tartozik, hanem azon oknál fogva sem, mert az talán erőmet meghaladná. Csupán a fő, csupán a legfőbb hibákat fogom előadni. Ezen hibák, ezen hiányok — véleményem szerint — a következők. Először, hogy ahelyett, hogy az 1848-iki törvényben megállapított választói jogosultságot kiterjesztené: azt sok tekintetben megszorítja e törvényjavaslat; másodszor, hogy mig az 1848-iki törvény megengedte a titkos szavazást: a jelen törvényjavaslat határozottan a nyilvános szavazást parancsolja meg ; harmadszor, hogy a választó-kerületeket, — mindamellett, hogy a t. miniszter ur imént mondott beszédében elismerte, hogy azok igazságtalanul vannak felosztva: — mostani állapotukban kívánja meghagyni; negyedszer, hogy az incompatibilitás kérdéséről nem intézkedik; és végre ötödször, hogy a megvesztegetések és a választásoknál előforduló egyéb visszaélések ellen büntetéseket nem tartalmaz. Engedje meg a t. ház, hogy ezen hibákat, hiányokat sorra megvilágitsam, s ezekkel szemben előadhassam azon elveket, melyekre az uj választási törvényt alapítva látni óhajtom. Az első hiány, az első hiba, melyet a törvényjavaslatban fölfedezünk, amint az imént mondani szerencsém volt: abban áll, hogy a he29
