Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-442

22° 4i2 or-zígos ülés február 22. 1872. A központi bizottság javaslatom első fejezetét még néhány szakokkal megtoldotta. Az előadó elmondotta ezen toldalék indokait : én azokat magam részéről szintén elfogadhatóknak tartom, annyival inkább, mert az semmi egyéb, mint a kifejlett gyakorlatnak törvényesítése. És ezzel, t. ház! befejeztem volna előadásomat a törvényjavaslat első fejezetére nézve, és azt hiszem sikerült három dolgot bebizonyítanom; először azt, hogy az 1848-ki törvénynek a választási jogosultságra vonatkozó részének megváltoztatása sem nem szükséges, de lehetetlen is ma; másodszor azt, hogy ezek szabatositásának okvetlenül be kell következnie; és 3-szor, hogy az általam javaslott szabatositás átalában nem sérti az 1848-ban kimondott nagyszerű elvet. (Helyeslés jobb felől.) A törvényjavaslatnak második fejezete a választók összeírásáról és állandó névjegyzék elkészítéséről szól. E fejezetre nézve, daczára annak, hogy az gyökeres átalakítása az 1848-ki törvénynek, csak kevés mondani valóm van; mert az, hogy a névjegyzék állandó legyen, s hogy ez ne képezze mindig a választási harczok előjátékát, melyekben a pártfondorlatok játszák a főszerepet: annyira egyhangú követelménye a közvéleménynek, hogy annak szükségességét fejtegetnem nem kell s igy a törvényjavaslat e második fejezetének csak néhány pontját kívánnám kiemelni, melyekben a választók öszszeirása s a panaszok orvoslása körül az 1848-ki törvénytől eltérő intézkedések foglaltatnak. Itt mindenekelőtt ki kell emelnem azt, hogy a névjegyzék összeállítása ezentúl hivatalból fog történni. Méltóztatnak tudni, hogy az eddigi eljárás szerint csak azok írattak be, a kik jelentkeztek, és igy a névjegyzék teljes soha nem lehetett. Azonkívül két ferde következése volt az 1848-iki törvény ezen intézkedésének. Egyik az, ha például egy kerületben nem volt több jelölt: a választók nem Íratták be magukat ; később azután, halálozás vagy más esemény folytán üresedésbe jöA^én a képviselői állás, nj választás következett; akkor már szerették volna jogaikat gyakorolni a névjegyzékből kimaradtak; de nem tehették, mert a választók öszszeirása három évre szólott, és igy történt, hogy igen sok esetben a választóknak csak egy kis töredéke választotta meg a képviselőt, gyakran a többség véleménye és akarata ellenére. A másik ferde következése volt, vagy lehetett volna legalább a jelen törvény alapján, hogy az ország lakóinak egy nagy része megfosztatott volna választói jogától. Méltóztatnak tudni, hogy az ország lakóinak egy része az év bizonyos szakában, aratás és kaszállás idején tömegesen elvonul dolgozni, hogy élelmét kereshesse. Ha már ily időben történt volna az öszszeirás : akkor igen természetes az illetők meg lettek volna fosztva választási joguk gyakorlatától. Jövőre ez nem fog megtörténhetni: mert először hivatalból történik a névjegyzék összeállítása ; másodszor az állandó lesz. Van azonkívül az állandó névjegyzéknek nagy előnye : és ez az, hogy mig a régi törvények alapján az országgyűlést összehívó királyi rendelet kibocsátása és a képviselőválasztás közt legalább három hó telt el, mely időnek legnagj^obb részét a választók összeírása vette igénybe; mig most már 30 nappal az összehívó kir. leirat után az országgyűlés működhetik, a minek alkotmányos szempontból csak örvendeni lehet. Végre ki kell emelnem a törvényjavaslat azon intézkedését, mely szerint jövőre a választásra jogosultaknak választáskor felmerült pa naszaiban a magyar k. curia fog ítélni. Elvétetik a belügyminisztertől a bíráskodás, ki pártember lévén, érdekei és pártállásánál fogva is már kevésbé van hivatva ezen esetekben bíráskodni, mint az országnak legfőbb és a politikai mozgalmaktól távol álló bírósága. (Helyeslés a jobb óldolon.) Ezek a második fejezet alapeszméi, a melyre nézve ép ugy, mint az első fejezetre nézve az én javaslatom és azon javaslat közt, melyet a központi bizottság beadott : lényeges eltérés nem létezik. Van azonban lényeges eltérés a harmadik fejezetre nézve, mely a választási eljárást szabályozza. Ügy voltam és vagyok ma is meggyő ződve, hogy a választási eljárás körül tapasztalt rendetlenségek és az ezek folytán felmerült panaszok leginkább a választási eljárásra vonatkoznak, és ezt az eljárás hiányainak tulajdonítom. Épen azért szükségesnek tartottam egy oly tőr vényjavaslatot tei*jeszteni be, mely a választási eljárást gyökeresen átalakítja. Hogy ezen felfogásom helyes volt: arra nézve elég egy pillantást vetni a kérvények halmazára, mely a képviselőházhoz benyujtatott, és melynek legnagyobb része nem a választási összeírás, hanem épen a választási eljárás ellen volt irányozva. Három irányban mutatkozott az eljárás czélszerütlennek. Az első az, hogy a választási elnök hatalmi és működési köre nem lévén szabatosan körülírva, az az önkénynek tág tért nyitott. A második az, hogy az eddigi eljárás folytán nagy népösszeesődülés elkerülhető nem volt és hogy a felizgult pártszenvedélyek folytán az összecsapást nem lehetett kikerülni. A harmadik az, hogy a szavazás egy küldöttség előtt eszközöltetvén, a választásoknak néha éjjelen át is kellett folyniok, mely időszakban rendetlenségek és kihágások fokozott mérvben fordultak elő.