Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-442
216 442. országos ülés február. 22 1SJ2. T. képviselőház! szinte hallom fölhozni azon indokot, (Halljuk!) hogy erre már idő nincs. Én belátom, (Halljuk!) hogy arra, hogy kellő megfontolással, kellő alapos megvitatással egy egészen megfelelő, egészen jó választási törvény alkottassák: nincs idő; de nem látom be azt, hogy ne legyen Llő arra, hogy azon legfőbb hiányok, melyeket kiemeltem, orvosoltassanak. Itt csak egy esetben állhat be a lehetetlenség, beállhat ugyanis azon esetben, ha a kormány, mely már három év előtt programmjába a választási törvény módosítását fölvette: még csak azon legelső adatok megszerzéséről sem gondoskodott, a melyekre e czélból szükség van. Ha birja az adatokat: néhány nap alatt megfelelhet azon kívánalomnak; ha pedig nem birja azon adatokat; akkor a leghatározottabban elitéli maga magát; mert választási törvényt terjesztett a ház elé az első és legszükségesebb adatok nélkül. (Bal felől: Igás ! Igaz!) T. képviselőház! En sokszor hallottam, olvastam hogy Magyarországon a reformok keresztülvitelét az ellenzék gátolja minduntalan, a közjogi vitát tolván előtérbe. (Igás ! jobb felől.) Hogy mennyire igaz, arra az országgyűlés naplói felelhetnek, melyek tanúskodni fognak róla, hogy 1869. óta bizony nem nagyszámú napokat tesz azon idő, melyben a válaszfelirat befejezése után, az ellenzék provocatiója folytán, a háznak közjogi dolgokkal kellett foglalkoznia. (Helyeslés bal felől.) Már akkor kimondatott, legalább azon árnyalat részéről, melyhez tartozni szerencsém van. hogy mi addig, mig annak ideje el nem jövend: közjogi vitával nem fogjuk a házban az időt tölteni, várjuk és óhajtjuk az alkalmat, s akkor meg is fogjuk azon közjogi alapot támadni; de a reformkérdéseknek útját állani a közjogi kérdéseknek vitatásával, midőn eredményre nincs kilátás: egyátalában nem fogjuk; mondom, alig napokra megy azon idő, midőn egyegy fontos európai vag} r fontos ausztriai esemény folytán a t. háznak néhány óráját e tekintetben igénybe vettük. Ezen néhány óra, ezen néhány napnál sokkal többet vesztett el a ház azon rendetlenség miatt, melylyel a kormány hibája miatt az országgyűlési tárgyalások folytattattak. (Igaz! Ugy van! hal felől.) És még arra is merek hivatkozni, hogy számtalan kérdés volt, melynél az ellenzéknek és pedig egyik árnyalatának is eszébe sem jutott felhozni a közjogi vitát. (Helyeslés bal felől. Ellenmondás jobb felől.) Felhozatott az a túlsó oldalról igen gyakran és felhozatott azért, hogy magából a dolog természetéből nem indokolható javaslataikat ezen kölcsönvett indokokkal, melyekkel a félénkebbeket megfélemlítették, vigyék keresztül. (Igás! Ugy . van! bal felől. Zaj jobb felől.) Sokat gondolkoztam t. ház! vajon ezen közjogi alap legyen-e az, mi bennünket elválaszt? (Élénk felkiáltások jobb felől: Halljuk!) És megfontoltam önök reformjavaslatait. Beterjesztették önök például a birói hatalom gyakorlásáról szóló javaslatot: szabadelvű reformnak hirdették azt, mely abban culminált, hogy a nemzetet elsőbirói választásaink jogától megfosztották. (Igás! Ugy van! bal felől. Zaj jobb felől.) Beterjesztették a megyék rendezéséről szóló javaslatot : az is nagyon szabadelvű javaslat; culminál a virilis szavazati jogban. (Igás! Ugy van! Bal felől. Zaj jobb felől.) Előjött a hírlapi cautió kérdése: rettenetesen pártolták; csak azt mondák, hogy — — nem az ipartörvénybe való. (Helyeslés és derültség bal felől.) Erre egy t. barátom azt monda, hogy jó, itt van egy 2 §-os törvényjavaslat. Egy óra alatt elkészülnek vele az osztályok, fél óra alatt a központi bizottság s egy óra alatt elvégzi a képviselőház. Akkor azonban már, bár nem merték azt mondani, hogy nem helyeslik: azt mondták, hogy nincs arra idő. (Élénk helyeslés bal felől.) Es most itt van a választási törvény, melynek szabadelvüsége épen abban culminál, hogy azt, mi az 1848-ki törvényben — az akkori viszonyok folytán menthetőleg — legigazságtalanabb volt: meghagyták; sőt még némi tekintetben igazságtalanabbá teszik : a mennyiben a censust fölemeli. (Helyeslés bal felől. Ellenmondás jobb felől. Szontagh Fái csanádi : Önfentartási escamotage. Derültség.) Már engedjenek meg önök, ha ez önök reformirányzata, ha ez az önök reformkérdésekbeni szabadelvüsége: akkor mi, legyen vagy ne legyen közjogi kérdés, egy utón haladni soha sem fogunk. (Igaz! Ugy van! bal felől.) De mellőzöm a többieket; engedjék meg, hogy még csak ezen választási törvényről szóljak, azaz nem annyira a törvényről, minthogy fölkérjem önöket, hogy ezt legalább, a mi — ne vegyék uraim ro>z néven, nem támadási szándékból, hanem hidjék el elkeseredésből mondom — a mi szégyenfolt lenne parlamentünkre, (Élénk helyeslés bal felől. Nevetés jobb felől) ezen törvényt legalább jelen alakjában ne fogadják el. Gondolják meg uraim, hogy a választó-jogosultak egyrészének megfosztásával, kirekesztésével lehet néha parlamenti többségeket mesterségesen biztosítani; de ami még sokkal kétségtelenebb : elvettetik egy oly elégületlenségnek magva, melynek gyümölcseit én legalább élvezni nem szeretném. Ha e törvény ugy, a mint előttünk fekszik, elfogadtatik, s önök a mellett maradnak, hogy magukat reformereknek és szabadelvűeknek nevezik : akkor az elfogulatlan ember, kettő közül csak egyet fog modhatni, vagy azt,.
