Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-442

442. orsxiigoe ülés febiár 22. 1672. 217 hogy Magyarországon volt egy kormány és egy párt, mely nem tudta azt, hogy mit tesz e szó reform és ezen szó szabadelvüség; vagy azon másodikat, hogy volt egy kormány és egy párt, mely mondjuk — elég ügyes volt a reform ezimén a szabadelvüség köpenye alatt csúsztatni be az ország alkotmányába a reaetio mérgét. Ajánlom indítványomat. (Élénk helyeslés és tetszésnyilvánítások bal felöl.) Elnök : A szabályok értelmében fel fog olvastatni az indítvány. Széll Kálmán jegyző (újra felolvassa Tisza Kálmán határozati javaslatát.) Tóth Vilmos belügyminiszter: „A legközelebb lefolyt választási mozgalom ujabb tanúságot nyújtott önöknek az 1848-ik évi választási törvény hiányairól. E hiányokat pótolni, a választás menetét olykép rendezni, miszerint a választási szabadság a pártszenvedély kicsapongásai ellen megóvassék: szintén egyike a legkomolyabb és legsürgősebb teendőknek, mely önök munkás kezeire vár." E szavak hangzottak le t. ház! a trónról, midőn ő felsége a magyar király, 1869-ik évi april 20-án a magyar országgyűlést személyesen megnyitotta. Soha fejedelmi kivánság nem találkozott inkább a nép óhajával; mert a trón körül seregeit főrendek és képviselők élénk, mondhatnám kitörő helyeslése követé a felség ezen szavait. (Igaz!) E jelenet, melynek tanúi és részesei valánk, félremagyarázhatlan bizonysága volt annak, miszerint a törvényhozás minden tényezője egyaránt érzi, hogy az 1848. V. t. czikket a maga összeségében továbbá föntartani már nem lehet. Es hogy a törvényhozás ezen nyilatkozata összhangzásban volt a nemzet közvéleményével, azt tagadni nem lehet: azon közvéleménynyel, mely a legutóbbi választás alkalmával tapasztalt rendetlenségeket és helytelenségeket leginkább a választási törvény hiányainak tulajdonította. Mi természetesebb tehát, mint az, hogy a kormány ily körülmények közt kötelességének tartotta, még ezen országgyűlés alatt beterjeszteni egy javaslatot az 1848. V. t. ez. szabatositása, s hiányainak pótlása és kiegészítéséről. E kötelesség teljesitével az ügy természeténél, a miniszteri tárczák ügyrendének beosztásánál fogva én lévén megbízva: szerenesés voltam négy hónappal ezelőtt a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a mélyen t. ház asztalára letenni. Mennyire feleltem meg feladatomnak, menynyire nem : e felett immár bírálatot mondani a törvényhozás és első vonalban a képviselőház van hivatva, s én e bírálatot azon nyugalommal fogom bevárni, melyet egy öntudatos embernek, a szándék tisztasága, egy államférfiunak, a meggyőződés ereje kölcsönöz. (Élénk helyeslés jobb felől) K.ÉFV. H. KAPLÓ 18? \ M. Szerencsésnek fogom magamat érezni, ha sikerülend a t. házat e törvény alapelveinek helyességéről meggyőzni. Ha ez nem sikerülne, ha az általam beterjesztett törvényjavaslat, mely a központi bizottság által módosíttatott, még alapelveiben sem fogadtatnék el : akkor ismerni fogom parlamentalis helyzetembeu álló kötelességemet ; (Helyeslés bal felől. Atalános mozgás.) s mert jobban tudom szeretni hazámat, mint önmagamat : nyugalmat fogok találni azon tudatban, hogy az országra nézve annyira fontos belügyminiszteri tárcza egy nálam képesebb, erélyesebb és talán szerencsésebb államférfiura fog bízatni. (Élénk tetszés jobb felől.) Ez rövid prologja beszédemnek, mely ha egyebet nem is bizonyít: azt minden esetre bizonyítja, hogy mily fontosságot tulajdonitok a jelen tárgynak; s talán számithatok a t. ház türelmére, ha e tekintetben hosszabb ideig fogom igénybe veenni becses figyelmét. Minden helyesen vezetett vitának van egy rendszere; e szerint mindenekelőtt azon kérdés merül fel előttem: — szükséges-e az 1848. V. t. czikknek módosítása, javítása és pótlása? Minden reformnak,— nézetem szerint,—alap föltétele a reform szükségességének atalános érzetében fekszik. Bátor vagyok a t. ház emlékezetét visszavezetni 1869-ik tavaszára, midőn az atalános választások a jelen országgyűlésre megejtettek, s kérdem: volt-e értelmes választó, volt-e jelölt, volt-e megválasztott képviselő, a ki ítéletet ne mondott volna a választási törvényekre ? ne kívánta volna határozottan annak megváltoztatását polgári életünk? Nem ismerek kérdést, mely fölött ily egyhangúlag nyilatkozott volna a közvélemény, s én súlyt fektetek ezen véleményre, annálinkább, mert akkor nyilvánult, midőn mindenki közvetlen benyomása alatt állott azon visszaéléseknek, melyek az 1869. évi választások alkalmával, ugy a választók összeírásánál, mint a választások lejártánál elkövettettek. Három év telt el azóta; elegendő arra, hogy bágyadtabb színben lássuk az akkor történteket; de nem elegendő arra, hogy igazolhatná annak elfelejtését, legkevésbé pedig volna igazolható a kormány, mintán már akkor találkozott azon szemrehányással: miért nem igyekezett az 1848. V. t. cz.-nek revisióját még a múlt országgyűlés alatt keresztülvinni? Nem lehet tehát kétségbe vonni, hogy a reformnak alapföltétele, t. i. az atalános szükségesség érzete megvan. Kérdés csakis az, hogy mily mérvben változtassuk a reformálandó törvényt; vajon gyökeres átalakítás legyen alkotásuok ezélja, vagy csupán javítása és pótlása van-e a körülmények gondos számbavétele mellett indokolva? A kormány ezen utóbbi állás28