Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-442

442. <>rsz;ie«s fi Tudjuk ugyanis, hogy 1848-ban nem volt átalán kivetett adó az országban; a nemzetnek csak egy része fizette a dicalis rendszer alapján a csekély kincstári adót; és igy tökéletesen igazuk volt azoknak, akik nem elvi szempontokból, de azért, mert akkor csakugyan nem lehetett az aőóeensust megállapitani: nyúltak azon eszközhöz, mely kezüknél volt, azon fertály leiekhez, mely akkor valósággal létezett. De, uraim! ma már átalános teherviselés vau; ma már van adórendszerünk, melyet nem akarok valami nagyon tökéletesnek feltüntetni, de a mely mégis alkalmas arra, --- és ezt be fogom bizonyítani szemben a miniszter ur állításaival saját javaslatából, — hogy a szavazati jog gyakorlatának alapjául vétessék; ós annyival szüségesebb is, hogy ne a holdak száma vétessék alapjául, mert, miután ma már most a földbirtok elosztható és elidegeníthető minden apróbb részletekig, ha a hold számához kötjük a szavazati jog gyakorlatát, — miután tudjuk, hogy a hol a föld elosztható, az részben elszokott nagyon parcelliroztatni, részben pedig a nagy birtok kezére kerül: — csupán ezáltal ismét évek folyamán százak és ezerek fognak szavazati joguktól megfosztatni. Azt hallottam erre nézve, hogy hiszen ez nem nagy különbség, mert ha valaki eladja földbirtokának egy részét: nem fogja fizetni azon adót, melyet addig ezen eladott rész után fizetett és igy hasonlag elveszti szavazati jogát. Ez áll szemben azzal, amit a központi bizottság javasol ; de nem áll szemben azzal, ha nem a földadóhoz, hanem átalában a fizetett egyenes adóhoz köttetik a választó-jogosultság; mert ez esetben az, aki földbirtokának egy részét eladta, és az abból nyert pénzzel üzletet, vállalatot kezd: fizethet ugyanannyi adót, ha nem is tisztán földbirtoka után, mennyit fizetni kell, hogy választási jogot gyakorolhasson. Az igen t. miniszter ur indokolásában azt mondja s erre hivatkozott a központi bizottság előadója is, hogy a mi ideiglenes és módosítandó adórendszerünk alapján a censust megállapitani nem lehet. En ezen nézetben nem osztozom; de nem osztozik maga a miniszter ur sem, mert itt a hol argumentumra volt szüksége a végből, hogy a holdak számát megtarthassa censussal, felhozta azt az argumentumot; de nézzünk csak végig a törvényjavaslat minden további intézkedésén; nem-e az adóra fekteti a választási jogot? Ott van Erdély, hol a kulcs az adó. Itt Magyarországon az 184r8-ki törvény azon rendeletére nézve, hogy a ki vagyonából 100 frt. jövedelmet tud felmutatni: az szavaz, alapul szintén -az adó vétetik, mert a birtok értéke a törvényjavaslat szerint az adócataster alapján szám ftbnár 22. 1872. 2 ! 3 mittatik ki; értékét a cataster alapján kell kiszámítani. Ott, hol 300 frt. értékű házat kell a szabad királyi városok vagy rendezett tanácsú városokban bírni a végett, hogy valakinek szavazata legyen; a kiszámításnak alapja ismét az adó, mert, vagy a házadóból, vagy a szállásba radó szerint kell az értéket kiszámítani. Sőt még azt is, hol eddig adóról szó sem volt, a szegényebb gyárosok és iparosok jogosultságának kiszámításánál az alap ismét az adó. Tehát ha végignézünk az egész törvénysorozaton: tíz eset közül 9-ben adó az alap, melyre nézve a rniniszter ur indokolásában kimutatta, hogy azt alapul venni nem lehet. Ez tehát vagy azt jelenti, hogy a miniszter ur sem hiszi, hogy az adót nem lehet alapul fölvenni; vagy ha hiszi, akkor bevallja, hogy törvényjavaslatában tiz intézkedés közül egy van helyes: a többi kilencz helytelen és elvetendő. T. képviselőház! Ezen törvény még a mellett, hogy mindezen roszat meghagyná, — bár állíttatik mind az indokolásban, mind a központi bizottság előadójának beszédében, hogy ezt nem teszi, — de bizonyos esetekre nézve a censust határozottan és tetemesen fölemeli. Egyik eset mindjárt vonatkozik a kis és nagy községekben, a földmivelósi osztályra. Itten azt mondja ezen törvényjavaslat, hogy alapul veendő annyi és oly minő-ségü birtok, a mennyi 7á teleknek, s ha már a tagosítás megtörtént, tartozmányainak megfelel. A tagosítás 1848 .óta — mi minden esetre csak örvendetes — az ország legnagyobb részében megtörtént; pedig tudjuk, hogy van az országnak oly része, a hol ezen tartozandósága a fertályteleknek, vagyis a legelő-illetmény hat, nyolcz, tiz, tizenkét, sőt kivételesen 15 holdat is tesz. Ma tehát azon tőrvényhatóságokban, hol eddig egy negyed telek, vagy 10 hold jogosította az illetőket szavazásra: a törvényjavaslat szerint 15, sőt 20 holddal kell az illetőknek birniok, hogy szavazhassanak. Ily módon fosztatik meg a földmives osztály egy része a szavazási jogtól. De az 1848-iki törvény azt is mondja, hogy szavazattal bír az, ki földje vagy tőkéje után 100 frtnyi tiszta jövedelmet tud fölmutatni. Mikép már érintettem, alapul most kitűzi a miniszter ur, melyen a jövedelem a földbirtokra nézve egyedül számitható ki: a földadócatastert, azon földadó catastert, melyet oly rosznak mond, hogy arra választási jogosultságot alapítani nem lehet. Es mi ennek az eredménye ? ennek eredménye az, hogy a mig eddig ha valaki 2000 frt értéket kimutatott : a törvény tiszta rendelete szerint szavazati joggal bír ; ma már. — miután a catasteri tiszta jövedelemdriszámitás majd 20