Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-442
212 iái. országos ülés február 22. 1672. eensussal legyen sújtva, mint az ország többi szegényebb vidéke. (Helyeslés bal felől.) Legyen meggyőződve a t. miniszter ur, hogy ilyen, mindenki előtt föltűnő, mindenkitől belátható igazságtalanság soha még egy ügynek is a világon nem használt. (Helyeslés bal felől.) A másik hibája az 1848-iki választótőrvénynek, hogy Erdélyben ellenkezőleg a népképviseleti elv helyes alkalmazásával megengedi, hogy a választások törvénjdiatóságok és nem kerületek szerint történjenek. Tudjuk, hogy akkor kivált Erdélyben menynyire el volt késve a törvény megalkotása, menynyire kevés idő maradt a választásokra, hogy azon nagyon fontos perczekben az ország törvényhozása összejöhessen. Es e körülmény ismét menti az e tekintetben elkövetett tévedéseket. De hogy miért kelljen ennek ma is igy maradni, midőn a választási törvény módosításába belemegyünk: ezt ismét átlátni nem tudom, igazolhatónak nem találom, (Helyeslés bal felől.) Még nagyobb és szembeszökőbb helytelenség az, mi az 1848-ki törvény intézkedéseiben, arra vonatkozik, hogy mikép osztassanak be a a képviselők az egyes erdélyi törvényhatóságokba. Én, t. képviselőház, nem tartozom azok közé, kik azt akarják, hogy egy tisztán arithmetikai osztály szabja meg a képviselők számát, sőt nyilvánítom azt is, hogy tekintve Magyarország viszonyait; tekintve, hogy a városok népessége aránylag kicsiny ; tekintve, hogy az intelligentiának a választásokra, a képviselőház alakítására, nagyobb súlyt adni helyes, miután, mint mindenki tudja, a városokban az intelligentia tömörebbül együtt lakik, mint az ország más részeiben: — nem vagyok ellensége annak, hogy a városok népességükhöz képest, szemben a nem városi lakossággal, e tekintetben bizonyos fokig előnyben részesüljenek. De azt gondolom, hegy ennek meg van, és meg kell lenni határának, hogy ezen körülmény semmi esetre nem igazolhatja azt, ami például Erdélyben létezik, hol van város, mely nem bír egészen 2600 lakossal és két képviselőt küld, és ezzel szemben van egy más törvényhatóság 211,000 és néhány száz lakossal, mely hasonlag csak két egyén által van képviselve. 1848-ban uj volt az egész; 1848-ban azok, kiknek irányában ezen intézkedés nem volt helyes: nem érezték még ennek reájuk nézve sújtó hatását; az 1848-dik törvényhozás legalább is menthető, ha tekintettel az akkori viszonyakra, — az erdélyi törvényhozásról beszélek most, mert az alkotta ezen törvényt, — mondom, ha tekintettel az akkori viszonyokra, mindenekelőtt azt tartotta szem előtt, hogy semmi olyat ne tegyen, mi állal a már akkor magát sejtetni engedő küzdelmek idejére elidegenithetaé azokat, kikre legelső sorban kellett számítania. De ma már a joggyakorlat, a jogélvezet folytán sokkal érzékenyebb a sérelem azokra, kiken ezen igazságtalanság történik. A másik résznek pedig ideje volt belátni, hogy nem szabad a maga számára oly előjogot követelni, mely ellenkezik azon jogegyenlőségi elvvel, melynek különben ő maga is annyit köszön; és igy ha átalában ma a választási törvényhez hozzányúlunk: én legalább részemről lehetetlenségnek tartom, hogy ily nagy igaztalanság továbbra is érvényben maradjon. (Helyeslés bal felől.) Ami a magyarországi eensust illeti, itt a földcensust méltóztatnak az úgynevezett kis és nagy községeket illetőleg érvényben hagyni. Igaz, a központi bizottság némileg módosítván ezt, ezekre vonatkozólag adócensust is hozott be, de mily adócensust? Ugyanoly terjedelmű, oly tertermészetü, oly felosztású birtoknak földadója censusát; tehát e kettő végeredményében utóvégre is egyenlő. Én azt hiszem, t. ház. hogy egy átalában nem helyes a szavazati jog alapjául a földbirtokot venni fel; nem helyes érbem a holdak számát venni fel, — nem helyes azért; mert először is, és mindenekfelett igazságtalan: mivel ez alapon Magyarország némely vidékein ötször annyi vagyonnal fog kelleni a földművesnek birni arra, hogy szavazzon, mint az országnak más vidékén; nem helyes azért: mivel természeténél fogva retrográd iránya van, a menynyiben tudjuk, hogy a föld értéke rendszeresen időszakonként tetemesen növekedni szokott, és igy, ha a holdak számához kötjük a szavazati jog gyakorlatát: annak, ki ma ezer forint értékkel bir, és igy szavazati joga van, 15 — 20 év múlva talán kétszer annyival kell bírnia, hogy szavazhasson; míg ellenben az adókulcs szerint, miután az adó leszállítása nem igen szokott divatozni, ha az ország vagyonosodik : mindig többen és többen jönnek azon helyzetbe, hogy a választás jogosultsága alapjául kitűzött nagyságú adót fizessék és igy a törvény minden változtatása nélkül a kulcs természeténél fogva szaporodik a szavazók száma — természetesen nem pusztán a földadót, hanem az államnak fizetett minden egyenes adót értve kulcsul. 1848-ban, t. képviselőház, az 1848-ki országgyűlésen igen elvenen, helyesen és alaposan volt vitatva azon kérdés, hogy nem helyes a fertály telket venni fel a szavazati jog alapjául. Zemplénmegyének ifjú követe Andrásy Gyula gróf volt si fényesen mutatta ki az adócensus egyedüli helyességét, szemben a földadóval. Azonban akkor alapos érveit a gyakorlati élet hiánya nem engedte érvényre emelni.
