Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-442

ttt (írszógosüles h'fcrimr 22. 1S72. 211 tom elfogadhatónak; (Bal felől helyeslés.) nem fogom mindazon nagyfontosságú elvi kérdéseket említeni, a melyek egy választótörvény keretében fölmerülhetnek; nem fogom említeni azért, mert vagy elragadtatik indítványom, s akkor fölösleges volna most már ezen szempontból szólni a jelen törvényjavaslathoz; vagy elvettetvén indítványom, bele megy a t. ház a jelen javaslat alapján a részletes tárgyalásba és miután a részletek tárgyalásánál is kötelességemnek fogom ismerni azt, hogy ha már nem alkothatunk is jó választási törvényt, de minden erőmmel oda hassak, hogy annak — bocsánat a kifejezésért — legbotrányosabb részei megváltoztassanak: alkalmam lesz ott nyilatkozni e kérdések fölött. En tehát most szorítkozni szándékozom egyedül azon kérdésekre, a melyek beadni szándékolt indítványom indokolásául és egyátalában a törvényjavaslattal szemben elfoglalt helyzetem földerítéséül szolgálnak. (Halljuk!) Midőn én, t. Képviselőház, e törvényjavaslatot a részletes vita alapjául sem tartom elfogadhatónak ; nem indulok ki azon nézetből, mintha az 1848-iki, különben is csak az akkor közvetlenül bekövetkezendő választásokra számított törvényjavaslatot hiánynélkülinek, olyannak tartanám, melyet huzamosabb ideig meghagyni czélszerü volna. Már 1869-ben, midőn a t. minisztérium is a választási törvény reformját — azt mondhatni — programmjába fölvette: nyilvánítottam és igazabban kinyilatkoztatta a kisebbségi válaszfölirat, hogy e reformot mi is szükségesnek tartjuk; de mintegy előrelátva azt, mi be fog következni, megmondottuk már akkor, hogy a választási törvény reformja alatt azonban nem érthetjük s nem fogjuk érthetni a jogosultság megszorítását, de sőt inkább annak tágítását. Láttuk tehát már akkor is, hogy hiányok vannak az 1848-iki törvényben; és nem szándékozom ezt eltagadni ma sem; sőt azon kényszerhelyzetnél fogva, melyben vagyok, ha már nem lehet jó törvényt csinálni: kész vagyok még oly törvényt is elfogadni, mely az 1848-ki törvénynek legalább leglényegesebb hiányait kiigazítja ; de nem lehetek hajlandó elfogadni oly törvényjavaslatot, mint az, a mely előttünk fekszik, a mely — miként szerencsém lesz kimutatni, — mindazt, a mi leghibásabb volt az 1848-ki törvényben, hűségesen megtartotta, (Igás! bal felől.) a mely ezenfelül a nemzet bizonyos osztályaira nézve a választási jogosultságra a censust határozottan fölemeli, és ezáltal a választók ezreit fosztja meg szavazati joguktól; mely midőn azt igéri, és azzal akar magának létjogot adni, hogy a fölmerült zavarokat, félremagyarázásokat kívánja elhárítani: oly megállapodásokat tartalmaz, melyek a félremagyarázásnak magvát hordják magukban. Ily javaslatot, t. képviselőház, a részletes vita alapjául sem vagyok képes elfogadni. {Helyeslés bal felől.) Ha az 1848-ki törvényt összehasonlítva a jelen helyzettel, tekintjük, — a választási jogosultságról szólva most csupán, mert hiszen a többi kérdés a részleteknél meg fog vitattatni, és mert én legalább ezen részre alapítottam azt, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el: — legelőször is azt látjuk, hogy Erdélynek más alapon nyugvó eensusa van, mint Magyarországnak. 1848-ban, miután elfogadtatott, mire még vissza fogok térni, Magyarországot illetőleg a fertály telek-census : lehetetlen volt Erdélyben egy ugyanazon alapon nyugvó censust behozni; mert Erdélyben úrbéri rendezés soha. sem volt és így ha az 1848-ki törvényhozás e tekintetben eltérőleg járt el, tekintve még az akkori körülményeket is: azt hiszem, bőségesen kimenthető. Ezen eljárás következménye lett a későbbi magyarázgatások és fejlesztgetések alapján azon census, mely ma Erdélyben fönáll. En részemről egyátalában nem tartom igazolhatónak azt sem, hogy még ma is magának a választói jogosultságnak alapja egészen eltérő legyen Erdélyben és Magyarországon, és még kevésbbé tartom igazolhatónak azt, hogy az elfogadott census Erdélyben magasabb legyen, mint Magyarországnak igen sok, t. i. minden szegényebb vidékén. Az igen t. miniszter ur indokolásába,n, nem ugyan ezen tételre, de arra vonatkozólag, hogy igazolhassa, miért kívánja Magyarországon a földterülethez kötött censust megtartani: azon eljárási mód előnyéül azt hozza fel, hogy ezeD utón érhető el az, hogy ez ország szegényebb és gazdagabb vidékeinek lakossága körülbelül egyforma arányban részesüljön a választói jogosultságban : azaz, hogy a szegényebb és gazdagabb vidékeken a népességnek körülbelől ugyanazon százaléka legyen választó. Mit tesz ez? Ez teszi azt, hogy miután az ő nézete szerint, — ugy látszik legalább indokolásából, — nem az helyes, hegy egyenlő föltételek alatt legyen mindenki választó; hanem hogy vidékekenként, például 1000 polgárból körülbelől ugyanannyi legyen választó : tiszta logikai következése annak, — és Magyarországot illetőleg azt is cselekszi, — hogy a szegényebb vidékeken alacsonyabb legyen a census, mint a gazdagabb vidékeken. Má.r azt mindenki tudja, hogy Erdély egészben és átalánosságban véve. Magyarország gazdagabb vidékeihez nem tartozik, és igy szeretném látni saját maga, okoskodása, fölállított nézete alapján, hogy bírja azt megfejteni, hogyan az igazsággal megegyeztetni, hogy az országnak azon szegényebbekhez tartozó része tetemesebb, magasabb a t