Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-442

« i A H2. országos ül tehesse; tehesse pedig azért, hogy ez által lehetséges legyen több szavazatszedő küldöttség előtt a választás legnagyobb részét reggeltől estig befejezni, és igy az éjjel való szavazásokat megszüntetni. Ezen módot fogadta el a központi bizottság azért: mert szabályozni kívánta ugyan az 1848-ki törvények által megállapított választási eljárást; de nem kívánta azt oly és annyi formaságokhoz kötni, mint a mennyi a törvényjavaslat eredeti szövegében foglaltatott; főleg azért, hogy ez által ne legyen alkalom adva a választások ellen sok felszólalásra: azért, mert ezen formaságok egyike vagy másika meg nem tartatott. Ezekre nézve azonban lesz alkalmam a részletes tárgyalás alkalmával visszatérni; most csak azt jegyzem meg, hogy igyekezett a központi bizottság a törvényjavaslatban megtartani azon alapeszmét, mely az 1848-ki V. törvényczikk által rnegállapittatott. Nem akart a központi bizottság uj választási jogosultságot életbeléptetni, hanem csak fön akarja tartani a 1848-diki törvény által megállapított jogosultságot; nem akart a központi bizottság jogot elvenni senkitől, a kinek azt az 1848-ki törvények megadták ; de nem akarta a választási törvény alapját kiterjeszteni sem. Megengedem, hogy azon körülménynél fogva, hogy az 1848. V. törvónyczikk eddig oly különfélekép magyaráztatott: ezen törvénynek elfogadása által egyes helyeken egyesek, a kik talán eddig választási joggal birtak, azoktól megfognak fosztatni; mások pedig, a kik eddig azzal nem birtak, talán a választók sorába fognak fölvétetni. De ennek oka nem az, hogy ezen törvényjavaslat megszorítja vagy kiterjeszti az 1848-ki V. törvényczikk intézkedését; de oka abban keresendő, hogy a központi bizottmányok oly különféleképen magyarázták az 1848-ki V. törvényczikket, és egyik vagy másik ezek közöl helytelenül magyarázta a törvényt; tehát csak kötelességét teljesiti a törvényhozás akkor: midőn ezen jogosultság meghatározásának módját és a törvény magyarázatát most az egész országra egyenlően állapítja meg. Ami magát a választási törvény átalános reformját illeti, annak ezen törvényjavaslat útját nem állja. Ha majd meg lesznek az erre megkívántató adatok, ha majd meg lesz állapítva a behozandó adórendszer; ha majd az összeírások alapján az állandó névjegyzék elkészíttetik; ha majd azon statistiiiai adatok birtokában leszünk, melyek szerint a kerületek újra feloszthatók : akkor lesz ideje ezen adatok alapján megállapítani azon lehetőleg egységes adóalapot, mely a választói jogosultság megadásában az egész országra ki lesz terjeszthető; akkor lesz czélszerü és lehetséges, ahol szükséges: a válaszéi február 22. 1872. tókerületek rectificatiója, a mit sokkal helyesebben fog tehetni az országgyűlés akkor: ha ezen adatok birtokában leend; mintha azt most tenné. Nehogy azonban addig is, mig azon adatok beszerezhetők, azon visszaélések és félremagyarázások, melyek eddig léteztek, fönmaradjanak: a központi bizottság ezen törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja azon szerkezetben, a mint az a központi bizottság által a t. háznak előterjesztetett. (Helyeslés jobbról.) Tisza Kálmán: T. ház! Szerettem volna — mielőtt szót emelek — legalább anynyit tudni, hogy az eredeti törvényjavaslatnak benyújtója, a t. belügyminiszter ur magáévá teszi-e a törvényjavaslatot ugy, a mint azt a központi bizottság módosította. (Egy hang jobbról : „Benne van a jelentésben!") Szerettem volna ismerni azon fontos indokokat, melyek öt a követendő eljárásnál vezették. Minthogy azonban a t. miniszter ur nem szerencséltetett bennünket ezeknek elmondásával: kénytelen leszek e nélkül is nyilvánítani nézeteimet. Gondolom, a tegnap is inaugurált praxis szerint, majd mikor már többé senki sem felelhet: ő maga és talán többi minisztertársai is fogják hallatni szavaikat. (Tóth Vilmos: Sokicai hamarább, még ma!) Ami a t. előadó urnák előadását illeti, arra csak igen keveset kívánok mondani. Megjegyzem mindenekelőtt, hogy abban, mit mondani méltóztatott, — pedig nem hiszem, hogy szándoka lett volna, — egy igen komoly vádat emelt a kormány ellen. Ugyanis ő maga is megengedte, hogy e törvényjavaslat olyan, melyet, ha még elég idő lenne: bizony nem lenne fölösleges egészen visszavetni, hogy az újból átdolgoztassék; de — mint monda — erre idő már nincs, s igy csak a közt lehet választani, maradjon-e a dolog ugy, mint 1848-ban volt; avagy megtörténjenek-e a megtétetni szándékolt magyarázatok; s e szerint kénytelenek vagyunk, hacsak nem akarjuk az akkori időből átjöttza varokat föntartani: ezen törvényjavaslatot — ugy a mint van — elfogadni. Vajon helyes-e épen egy választási törvényjavaslatnak — azt mondhatnók —• közvetlenül a bekövetkezendő uj választások előtt tárgyalásához fogni és minden esetre ugy, hogy annak megfontolására nem marad tizedrésze azon időnek, melyet más törvényhozások ily ügynek szentelni szoktak: a fölött nem is tartom szüki ségesnek, hogy én mondjak ítéletet; mert azt már rég minden alkotmányos fölfogás és érzület elitélte. (Helyeslés hal felől.) Amik a t. előadó ur által a részletekre nézve mondattak, azokra nézve nem kívánok refieetálni most és egyátalában midőn az előttünk fekvő törvényjavaslatot jelen alakjában, részemről még csak a részletes vita alapjául sem tar-