Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-442

208 442.ország08 ülés február 22. 1872. és igy röviden áteshetünk rajta. (Átalános helyeslés.) Elnök: Megnyugszik a ház a képviselő ur indítványában? (Megnyugszunk!) Tehát kinyomatik s a legközelebbi alkalommal napirenden tütetik. (Helyeslés.) Következik a napirendre levő tárgy: Átalános tárgyalása az 1848. V. és erdélyi 1848. II. t. ez. módosításáról szóló törvényjavaslatnak. A központi bizottság jelentését tán felolvasottnak méltóztatnék venni. (Helyeslés.) Tehát kérem előadó urat, szíveskedjék a vitát megnyitni. Szapáry Gyula gr., a központi bizottság előadója: T. ház ! A törvényjavaslat, melynek tárgyalása a mai napirendre tüzetett, érintetlenül hagyja az 1848-iki törvénynek azon részét, mely a választási jogosultságot megállapítja; érintetlenül hagyja a kerületek eddigi felosztását és czélja főleg megmagyarázni az 1848. V. t. ez. azon részeit, melyek eddig különfélekép magyaráztattak. Fő czélja ezenkívül szabályozni azt, hogy az 1848. V. t. ez.-ben meghatározott választási jogosultság miképen állapittassók meg. Azon esetben, t. ház, ha ezen törvényjavaslat előbb került volna a ház tárgyalása alá, azon kérdés merülhetett volna föl: vajon annak alapján kivánja-e a t. ház a kérdést tárgyalni; vagy pedig egészen uj rendszeres választási törvényt kiván-e készíteni 1 Ma azonban, midőn az országgyűlés befejezésének ideje közel áll: ily törvény teljes átdolgozására hiányzik az idő, és az arra szükséges adatok; és igy, t. ház, ma főleg azon kérdés áll előttünk : továbbra is érvényben maradjoir-e a választásokra nézve az 1848. V. t. cz.-ben megállapított eljárás és választási mód? vagy pedig módosítsunk rajta annyit, mennyit a szerzett tapasztalás után módosítani szükségesnek mutatkozik? Ezen kérdés merülvén föl, a központi bizottság azon véleményben van, hogy azon esetre, ha most nem is készíttetik uj választási törvény: legalább igyekezzünk a fönálló törvényen módosítani annyit, mennyi legszükségesebb. Legszükségesebb pedig intézkedni arról, hogy az 1848. V. t. cz.-nek némely pontjai miként értelmeztessenek, nevezetesen az: hogy a régi választási jog alapján a választási jogosultság kiket illessen ; hogy ezen törvényben adott jogosultság mikép állapíttassák meg; hogy némely kitétele ezen törvénynek, nevezetesen az, hogy a gazdái hatalom mikép magyaráztassék; hogy azonkívül az eljárásnál a szavazás nyilvános legyen-e ? vagy pedig lehet ugy, mikép az némely törvényhatóság által magyaráztatott: titkos is ? Ezen kérdésekre nézve a központi választmányok eddig eltérőleg intézkedtek s épen ez mutatja azt, hogy a törvénynek ezen részei nem eléggé világosak. Oly kérdésekben pedig, hol lényegesen a haza polgárai leglényegesebb jogainak gyakorlata forog szóban: azon kérdés t. i., hogy kik birnak választási joggal? nem lehet az elhatározást a központi választmányok, vagy az összeíró bizottságok jó vagy rósz indulatától föltételezni. Oly fontos joggyakorlatnál, mint az országgyűlési képviselőválasztási jog: nem lehet ugyanazon egy tőrvény szerint egy helyen választási jogosultságot adni azoknak, kiket más helyen ugyanazon törvény szerint azon jogosultságból kizárhatnak. Ezen törvény eltérő magyarázatát tehát megszüntetni és megállapítani annak oly magyarázatát, mely az egész országra egyenlő legyen : szükséges volt. De ezenkívül kívánatosnak tartotta a központi bizottság elfogadni a törvényjavaslatnak azon részeit és intézkedéseit is, melyek az állandó összeírásokra vonatkoznak, melyek fölállítják a fölszóllalási bizottságot és intézkednek arról, hogy azoknak határozatai a curiához fölebbeztethessenek; továbbá azon intézkedést, mely lehetővé teszi, hogy a szavazás több küldöttség előtt folyhasson. Ezen intézkedések által megrendittetik mind maga a választási mozgalom, mind maga a választási eljárás, azért ezen törvényjavaslat elfogadása által ennek életbeléptetését kívánatosnak tartja a központi bizottság. Az 1848-ik évi V. törvenyczikk 2-ik §-a megállapítja azt, hogy a választási jogosultság kiket illet; megállapítja az annak elérésére szükséges birtokot, értéket és jövedelmet; de nem mondja meg a törvény, hogy ezen érték megállapítása mikép eszközöltessék. Erről tehát intézkedni szükséges volt és erre legczélszerübbnek látszott alapul venni az adót, mely ezen értékek után fizettetik. De ennek felszámításánál nem azon számítás vétett alapul, mely az egyes ingatlanok értékének megállapításánál; például ha összehasonlittatik a földbirtok értéke a házak értékével, némi eltérés fog mutatkozni; de ezen eltérések minden más számítási alapnál még sokkal feltűnőbbek lettek volna. Van azonban egy kérdés, mely iránt sem az 1848-diki V. törvenyczikk, sem a kormány által előterjesztett törvényjavaslat nem intézkedett: s ez az, hogy azok, kik állandó fizetést húznak munkájok után, azután is választási joggal bírjanak. Megengedem t. ház, hogy az 1848. évben ezen kérdést még inkább lehetett volna hallgatással mellőzni; de ma, midőn az ipar és kereskedelem annyira fejlődött, hogy vannak egyes üzletek, melyek a műveltség magasabb fokán