Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-441
192 Ml országos illés február 21, 187 i. áll, hogy ezen jegyek az állampénztáraknál csak a fizetéseknél fogadtatnak el teljes névértékben, melyek nem érezpénzben vannak kötelezve, s ott, hol érezpénzfizetés van kötelezve nem használhatók — bármily kedvezően történjék is a beváltás, a végből ujabb adósságot volnánk kénytelenek felvenni, mely legalább 5 millió forint évenkénti kamatterhet vonna maga után, még pedig ezüstben. De midőn ily életbevágó rendszabályról van szó: sok más kérdés is megfontolandó és eldöntendő; többek közt kérdés : vajon aranyvagy ezüst pénzláb legyen-e törvényes ? vagy mindkettő együtt használtassák ? oly rövid idő alatt, minőt az ellenzék szab: nem lehetne módokról gondoskodni, melyek folytán a szükséges rendszabályok — ugy mint Horn képviselő ur az államjegyek beváltásánál javaslá, — kellő át- J menettel, lépcsőzetesen és lehetőleg kiméivé az érdekeket vitethetnének keresztül. (Igás jobb felől.) Még sokat lehetne ezen tárgyról szólani, és bocsánatot is kérek, hogy a t. ház figyelmét ezen száraz ; de igen fontos körülménynél 'oly sok ideig igénybe venni kénytelen voltam; (Halljuk !) de csak jellemezni kívántam néhányat azon nehézségek és körülmények közül, melyek a valuta rendezésével, —nem is rögtöni helyreállításával mint Ghyczy képviselő ur kívánta — járnának. Oly nyugodtan mondta ki a képviselő ur azon nagy szót: valuta-helyreállitás ! Bizonyára, ha ő volna a pénzügyminiszter, kinek vállaira nehezednék ily rendszabálynak keresztülvitele : óvakodott volna azt könnyűnek, gyorsan kivihetőnek állítani. Ez is bizonyítja, hogy könnyebb ellenezni valamit azon öntudatban, hogy a javasolt rendszabály nem fog elfogadtatni és a felelősség, mely reánk hárulna, gyakorlatilag nem alkalmazható: mint valóban tényleges javaslatokkal előállaui, melyek kiviteléért a felelősség vállainkra nehezedik. (Élénk tetszés jobb felől.) Mindezeket távolról sem azért mondom, mintha szándékom volna, a képviselő ur szavaival élve, ezen kérdést ad graecas calendas elnapolni; sőt emlékezhetik képviselő ur, midőn tagja volt az 1867-ki közösügyi országos küldöttségnek, hogy már akkor is foglalkoztam ezen kérdéssel, és hogy azon nevezetes korszakot tartottam volna alkalmatosnak nemcsak a valuta kérdésének szabályozására; de egyszersmind egy önálló bankrendszernek hazánk számára való biztosítására ; és ha van fontos feladat, melynek mi, kik jelenben a kormányon vagyunk, lelkiismeretesen és a legjobb akarattal megfelelni kívánunk: ugy ez az; s támaszkodva a jelen országgyűlés határozatára is: igyekezni fogunk a valuta kérdésének megoldására és annak szabályozására minden lehetőt megkísérelni; de ne követelje tőlünk a t. képviselő ur azt, hogy csak az utolsó időben anyagilag magához jöta és erősödni indult nemzetet ily rögtönzött kit serietekkel egy nagy erisisnek kitenni hajlandók legyünk. Félnem kell, hogy Grhyezy t. képviselő ur az általam mondottakra is azt fogja mondani, amit Wahrmann képviselőtársam állításaira mondott, hogy azokat nem ismeri el alaposaknak s kénytelen őt a közgazdászat és pénzügyi tudomány elveinek bővebb tanulmányozására megkérni ; hogy ezen veszedelmet kikerüljem, tanúságául annak, hogy a valuta helyreállítása nem oly könnyű kérdés, mely 6 bét alatt megoldható, mint képviselő ur inditványozá, hogy mindezen rendszabályok nagy következményüek : — utalok más nemzeteknek erre vonatkozó tapasztalataira ; utalok a világ leggazdagabb nemzetére az angolra ; de utalhatok saját tapasztalatainkra is, mert még eleven emlékünkben van, hogy midőn 1859-ben megkíséri ették a valuta helyreállítását és majdnem el is érték volna, ha a háború közbe nem jön: — minő átalános crisiseken ment keresztül már csak az előzetes lépések folytán is hazánk és az összes monarchia. De ha már nemzetgazdászati tanulmányok és elveknél vagyunk, engedje meg a t. képviselő ur, hogy első beszédének egy tételére figyelmeztetni merjem, melyet én legalább csekély nemí zetgazdászati tanulmányaim körében sehol sem találtam, s melyet a nemzetgazdászati elvek szerint magamnak megmagyarázni képes nem vagyok. Midőn képviselő ur ecseteli azon kedvező alkalmat, mely most a valuta rögtöni helyreállítására kínálkozik : azt mondja, hogy az öt milliárdnyi franezia hadisarez megfizetésének ideje legalkalmasabb arra, mert halomra gyűltek a : tőkék, melyek alkalmazást keresnek — és azután hozzá teszi — se szerint nem a mi államjegyeink értéke nevekedett; hanem az érezpénzórtéke szállt alább s annak következtében ami államjegyeink disagiójának leszállania kellett. Azt megengedem, hogy az agio leszállásának egyik oka az, hogy több idegen tőke keres most elhelyezést nálunk; de azért értékek vásároltattak, még pedig értékpapírok, melyek kamataival a monarchia adós lesz ; de hogy ez kedvezőbbé teszi-e a jelen pillanatot a valuta rendezésére ? s vajon egyedül ez-e az oka az agio lejebb szállításának ? azt felfogni képes nem vagyok. Igenis növekedett az államjegyek értéke azon bizalomnál fogva, melylyel a monarchia consolidatiója s megerősödése iránt a külföld viseltetik (Helyeslés jobb felől); tehát az államjegyeknek belértéke növedett; holott az 1 érezpénz értéke azért, hogy az egyik országból
