Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-441
441. országos ülés február 21. 1872. 191 Jókai képviselő ur azon illusióban él, hogy mihelyt az érczpénz-forgalom helyre lesz állítva: véghetetlenül olcsón fognak a tőkék kínálkozni. Vessen a képviselő ur egy pillantást a román fejedelemségekre és Tőrökországra; ott az érczpénzforgalom megvan: s mégis mennyivel magasabb a kamatláb, mint nálunk; (Tetszés jcbb felő.l) de tekintsen Amerikára, mely legvirágzóbb és legemelkedettebb korszakában is a nálunk divatozó kamatlábnál magasabb kamatláb segélyével teremtette nagyságát s anyagi gyors emelkedését. Legyen már most szabad Ghyczy Kálmán képviselő urnák vérmes reményekre fektetett azon állítását kissé Mustrálnom, miszerint a valuta helyreállítása folytán az állam oly nagy előnyökben részesülne. (Halljuk!) Ghyczy képviselő^ur számítása szerint 5—6 millió frtra menne az államnak ezen nyeresége. Nézzünk azonban egy kissé szembe azon áldozatokkal, melyeket a valuta rögtöni helyreállítása az államtól és magánosoktól, tehát a nemzet összes gazdászatától fogna kívánni. (Halljuk!) Igaz, hogy az állam mindazon fizetéseknél, melyeket tenni érczpénzben van kötelezve, látszólag, de csakis látszólag a budgetben megtakarítja a pénzbeszerzési költségeket: de valóságban e czimen sem történik megtakrxitás. Az állam bevételei, azon adókból és járulékokból támadván, melyeket az egyesek a törvény értelme szerint adóban befizetnek, és ha az agio megszűnik, s a valuta rendezve van, mindenki egyenes és közvetett adóját érczértékben fizetvén be: az agio megszűnése ép ugy hat, mint pénzbeszerzési költség előállítása, melyet most az államnak az érczpénzbeszerzésére fordítania kell. (Helyeslés jobb felől.) Miután Magyarország nyers terményeket állit elő, és jövedelmének nagyobb részét a nyers termékek elárusitásából nyeri, azok árát pedig kifejlődött vasúti összeköttetésünk folytán az általános is európai kereslet állapítja meg: — annyivul több terményt kellend azt adózónak eladnia, hogy adóját leróhassa, menynyi különbözet volt az időnkénti agióval.(Ifefo/eslés jobb felől.) A valuta rendezése és az agiónak megszűnése tehát az adózási viszonyokra ugy hat, mint ha az adó az agio átlaggal felemeltetnék. Ha képviselő ur kiszámította, mennyit nyer az állam látszólag az ezüstben kötelezett fizetéseknél a pénzbeszerzés költségeinek megszűnése által: — számítsa ki azon sokszor többre menő milliókat is, melyekkel valóban többet fog kelleni fizetni ott, hol eddig a fizetéseket a forgalmi papírpénzben teljesítettük. Hogy csak egyet említsek, a t. képviselő ur saját javaslata előnyére számította azon nyereséget, mely azon 12 millió forintnál mutatkozik; melyet az állam-adóssági járulék fejében ezüstben tartozunk fizetni; de nem vette tekintetbe ugyanezen tételnél ama 18 milliót, melyet eddig papírpénzben fizetünk, melynek terhe az agio arányában, mely jelenleg 12 %>: — de volt 20 % sőt 25 %: — kevesebb most, mint a valuta helyreállítása után. Azon hollandi, belga vagy német tökepénzes, ki az államadóssági járulékból kapja kamatait: bizonyára nagy előnyökben fog részesülni, még pedig egyenesen a mi valódi terheltetésünkkel, a valuta helyreállításával átalában nyerni fog mindaz, a kinek tőkepénze van, s annak kamatait jelenben papírpénzben kapja; az állam fizetései terhesebbekké válnak mindenütt ott, hol nem volt köteles érczpénzben fizetni, azon arányban, melyben az egykori agio az érezpénzhez áll. Hasonló viszonyba lép minden magános, kinek fizetési kötelezettségei vannak, melyeket papírpénzben teljesíthet; és még azon hátrányban is részesül az ország vagyonos osztályának nagyobb része, — t. i. mindazok, kik földmiveléssel foglalkoznak, — hogy kivált kezdetben a művelési költségek, tehát azon kiadások, melyeket bérekre, adóra s egyéb fizetésekre teljesíteni köteles : a valuta helyreállítása után azonnal nem fognak leszállani. (Helyeslés jobb felől.) Tagadhatlan tehát, hogy ha van kérdés, melynél az ország érdeke különösen megfontolandó, melynél a czélszerű átmenet életbevágó kérdés százezrekre: — ugy bizonyára a valuta kérdésének miképeni rendezése az. Ha magunk magánknak volnánk adósai, miként Anglia volt, midőn valutáját rendezte : akkor nem kívántatnék annyi óvatosság, mint nálunk : mert ez esetben a mivel egy része a lakosságnak jobban terheltetik : WZ ct belföldi lakosság másik részének válik javára. Angliában tehát, midőn a valuta rendeztetett ; volt ugyan változás ; de az ország határain belül ; míg nálunk, hol az állam és a magánosok nagyobb része a külföldnek és külföldi tőkepénzeseknek adós, még pedig nagyobb része a mostani papírpénzben fizetendő értékben : a lakosok és az állam terheltetése külföldiek javára szolgálna. De meg fogja-e birni a nemzet adóképessége a rögtöni átmenet terheit, kivált miután bármi ügyesen számította ki Horn képviselő ur azt, hogy miképen lehetne az államjegyek beváltását lehetőleg kedvezően intézni, —mellesleg megjegyezve, igenis osztozom itt azon állításában, hogy az államjegyek birtokosai nem lehetnek jogosítva arra, miszerint államjegyeik névértéke szerint teljes értékben kapjanak érezpénzt, hanem csak azon értékben, melyet jegyeik az aranyhoz vagy ezüsthöz arányosítva képviselnek, annyival inkább, miután az államjegyeken határozottan az
