Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-441
190 441. országos Ölés február 21. 1872. Az iránt sem lehet különbség köztünk, hogy elérkezett az idő, midőn elkerülhetlenül szükséges a jegybankkérdés sikeres megoldására megkívántató lépéseket megtenni. Pár nap előtt, február 17-én, múlt 5 éve, hogy hazánk alkotmányos jogainak gyakorlatába ismét visszalépett; azóta a szellemi és anyagi fejlődés évről évre, sőt lehet mondani napról napra gyarapodott (Ellenmondás bal felől. Halljuk! Halljuk!) Igenis, az alkotmányos önállás meghozta a szabad mozgást az anyagi téren is. (Ellenmondás és mozgás bal felől. Élénk helyeslés jobb felölj Kézzelfoghatók az ipar és kereskedés terén elért eredmények; (Ugy van! jobb felöl.) és ezen fejlődött nemzeti életünk megköveteli, hogy hazánk mindazon hitelintézményekben részesüljön, melyek a müveit államokat joggal megilletik, s melyek az anyagi felvirágzás egyik életfeltételét képezik. Ami ezelőtt 5 évvel még nem volt első szükség: az most már elkerülhetlenné vált. {Élénk helyeslés jobb felől.) Wahrmann képviselőtársam jeles beszédében élesen jelezte azon függést, melyben hitel tekintetében nemcsak a magyar-osztrák, de a birodalom többi részei is a bécsi bank irányában állnak. Az országos enquéte-bizottság is hasonló értelemben nyilatkozott és most ujabban érlelte a kérdés megoldását a bank-igazgatóságnak azon nyilatkozata, miszerint a bécsi bank nem érzi magát kötelezve, hogy hazánk irányában azon szolgálatot tegye, melyet az egyedül fönnálló jegybanktól a birodalom ezen fele méltán megkívánhat. Segíteni kell tehát a bajon, találni kell orvoslási módot; de a kérdés az, miképen lehet ezt az ország érdekeinek kellő megóvása mellett keresztülvinni ? Abban mindenki egyetért, s azt mind a két határozati javaslat kifejezi, hogy az egész jegybankkérdés könnyen megoldható lenne : ha nem léteznék kényszerforgalom az államjegyekre nézve; ha érczpénz-forgalommaí bírnánk ; és itt engedje meg Ghyczy tisztelt képviselő ur, hogy beszéde elején tetts elvbarátainak oly nagy tetszésével fogadott egyik nyilatkozatát idézzem és azt helyre igazítsam, mi annyival inkább szükséges, miután a t. képvselő ur, ki a kizárólagos szabadalommal biró bank ellen harczol : ugy látszik maga és pártja számára kizárólagos szabadalmat követel, midőn azt mondja; „itt pedig egy fontos pártkérdés forog fenn: mi a háznak ezen oldalán önálló, szilárd érczalapu jegybankrendszert kívánunk meghonosítani hazánkban. Ez a mi pártállásunk ; öuök a túloldalon, nem kívánják azt. "Ezen állítás helyességét egyenesen tagadom. (Helyeslés jobb felől.) Mi is kívánjuk azt, és ezen fontos kérdésben a czélszerü megoldást csak akkor hiszszük elérhetni, midőn az a valuta rendezése után lehetségessé válik. Különbség azonban van kettőnk nézete közt. A t. képviselő ur és az ellenzék javaslata szerint rögtön kivan, még pedig ezen ülésszak alatt, törvényhozási intézkedést az érezpénz-forgalomhely reállitása végett; holott a Trefort tisztelt barátom által benyújtott javaslat hasonlóképen kívánja ezen czélt; de nem él azon szóval „ helyreállítás " :mi rögtöni, minden átmenet, előkészület nélküli életbeléptetést jelent; ez csak „rendezést" kivan, még pedig az ország valódi érdekeinek kellő kiemelésével. Bizonyságául annak, hogy a rögtöni helyreállítást a t. képviselő ur nemcsak lehetőnek látja ; de szükségesnek is tartja azt, hogy az minden eszközzel keresztülvitessék : első beszéde szolgál, melyben nem egy helyen emelte ki, hogy most van reá leginkább alkalom, hogy 6 hét alatt már az egyezség a birodalom másik felével megtörténhetik; sőt fenyegeti a birodalom másik felének kormányát, hogy ha ezen kívánatnak azonnal nem engedne: az ottani közvélemény egyhangúlag fel fog szólalni ellene. Sőt ezen rögtöni helyreállítást az államra nézve kedvező színekben és sok haszonnal járónak tünteti fel, midőn kiszámítja, hogy 20°/o disagio mellett az államkincstárnak 5 — 6 millió forint nyeresége lenne. Elénk színekkel festették az ellenoldalon azon előnyöket, melyek a valuta rögtöni helyreállításával járnának. En is elismerem a valuta rendezésének fontosságát: sőt kötelességemnek fogom ismerni ezen czél elérésére nézve magam részéről is megtenni mindent; mert azt hiszem, hogy a valuta ingadozása károsan hat a nemzeti vagyon azon részére, mely tőkékből áll; a kereskedelmi forgalmat és üzletet nehezíti ; sőt gyakran nagy ingadozások esetében, bizonytalanná teszi; és mert átalában oly ország, mely majdnem negyedszázadon keresztül viselt papiros gazdálkodás után vissza tudott menni az érczpénzforgalomra s azt ismét biztosítani képes magának : valóban hitelképessé válik és fölemelkedik azon müveit államok sorába, melyek hitelviszonyaikat illetőleg kedvező helyzetnek örvendhetnek. Azonban az érczpónzforgalom az olcsó kamatlábnak nem nélkülözhetetlen feltétele, se nem okvetlen előidézője; olcsó ott a kamatláb : hol rendezettek a viszonyok; minden biztos alapon nyugszik, munka és takarékosság által évenként uj tőkék támadnak, melyek elhelyezést keresnek; hol e tekintetben a kínálat nagyobb, mint a kereslet. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ilyen államban még a külföldi tőkék is szívesen keresnek elhelyezést.
