Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-440
440. orsságos ülés február 20. 1872 171 sen cselekedte, hogy először meghallgatta, hogy az indítványozó kifejtse indítványát, az indítványozó, és a határozati javaslatot vele együtt aláirók megmondják véleményüket, s támogassák az alapot, melyen a határozati javaslatot beterjesztik, s azután az elleninditványozó P annak barátai mondják el nézeteiket: akkor fog ő végre szólani. Ez nem parlamentalis kormány által elfoglaltatni szokott állás. Igen szép, szerény eljárás a pénzügyminiszter úrtól, mikor azt mondja, hogyha nekem rósz néven veszik, hogy nyitva állok a túloldalról jövő capacitatiónak is: arról nem tehetek, de valóban erre nem számítottam. Igen szép és szerény tőle, hogy itt tanulni akar, és mikor a kérdés ttanulmányozta: akkor szól. Csakhogy ez miniszterhez nem illő állás. Helyes, ha egy fiatal képviselő azt mondja: no elébb tanulni akarok, hadd legyen egy kis tapasztalásom, hadd lássam miként kezeltetnek e kérdések avatottabb, régibb tagok által: akkor szólok majd hozzá. Ha így akar tenni : akkor ne vállalkozzék a kormányra. Mikor az ember kormányra vállalkozik, akkor azt mondja : én vezetni akarok; a ki pedig vezetni akar: az formáljon magának minden nevezetes tárgyban, különösen ilyen nagyfontosságú életkérdésben véleményt, mielőtt a törvényhozás elé jön. Ez szokás minden parlamentben, ezért nevezik a minisztérium szószólóját az angol képviselőházban a ház vezérének ; mert ez annyit jelent, hogy mig ő a minisztériumnak tagja, azaz mig a többség által támogattatik : addig ő bizik magában, hogy az ő nézetei után indulván a többség, ő vezeti a többséget, a többség pedig igen természetesen a házat. Ez tehát a háznak vezére. Ilyen véleményt, ilyen nézeteket kellene itt is a kormánynak előterjeszteni. Ha aztán a többség osztja e nézeteket : igen természetesen ők is fogják a házat vezetni, mert nézetök fog a többségre vonatkozólag érvényre jutni. De az, hogy a miniszter azt mondja, előbb majd meghallom mit mondanak, a többség úgy is velem fog szavazni: ez kérem nem parliamentalis kormányhoz, nem egy miniszterhez illő eljárás. Es itt egyszersmind kimondom azt is, hogy nem parliamentalis kormányhoz illő eljárás az sem, hogy a miniszterek némán üljenek, mikor a legfontosabb kérdések tárgyaltatnak és a legfontosabb és a legnevezetesebb érveket czáfolatlanul hagyják. Itt vannak többen, kik felszólaltak. Előadta tegnap és tegnapelőtt Horn képviselőtársam nézeteit ezen bankkérdésben, kifejtett theoriákat, nézeteket, melyeket helyeselhet valaki vagy nem; hanem az tőle meg nem tagadható, hogy azokat sok szakavatottsággal, mély tudománynyal adta elő, és az általa itt felhozott érvekből egyetlen egyre még felelni sem tartotta méltónak a kormánynak egy tagja sem. Igaz, felelt Falk képviselő úr némelyekre; de felelt inkább ugy, hogy derültséget ébresszen a házban, hogy néhány élczet csináljon, a mi sikerült is neki ; de hogy komolyan egyetlenegy érvet is megczáfolt volna, az nem áll. Mikor egy parlamentben egy nevezetes Jíérdés megvitattatik : azt kívánom, hogy egyetlenegy komoly érv, mely felhozatott, sem maradjon czáfolatlanul, mert ha czáfolatlanul marad, daczára az ily felhozott érvnek mégis határozatot hozni: törvényt alkotni nem szabad. I Ha mi nem vagyunk képesek tökéletesen indokolni valamely álláspontot : azt törvénybe igtatni nem szabad, ha csakugyan a nemzet, az ország érdekeit tartjuk szem előtt. A parlamentalismusnak első kelléke, a parlamentalis kormánynak kötelessége az, hogy minden komoly érvet, mely a parlamentben felhozatott valamely nagy kérdésben, czáfoljon meg, mielőtt indítványt tesz vagy határozatot pártol, mely azzal ellenkezik. Ez nálunk nem szokás. íTálunk a miniszter, csakhogy a gyakorlatból ki ne jöjjön: ülve marad, hallgat végtől végig ; és mikor mindenki kibeszélte magát: akkor tudva, hogy már senki felelni nem fog, beszél a mi neki tetszik ós azután hátra néz és azt mondja szavazzunk. (Derültség bal felől.) Megvallom, nem elégszem meg azzal, hogy ezen kérdésben csupán a pénzügyminiszter szólalt fel még akkor is, ha a pénzügyminiszter tisztán kimoudotta volna, mi a kormánynak ezen kérdésben állása: — mert azt meg nem mondotta. Én azt mondom, hogy ez oly fontos kérdés, hogy az összes kormánynak, hogy a kormány több tagjának és mindenekfelett a miniszterelnök nézetét ohajtotttam volna ismerni, annyival inkább, mert a miniszterelnök, úgy is mint pénzügyminiszter, sokáig működött itten és működött mint pénzügyminiszter Bécsben és a financiális kérdéseket, a bankügyben eddig tett intézkedéseket ő kezdette meg, ő vett részt az első alkudozásokban, ő tette meg az első lépéseket, ő volt az alkudozásoknál a közvetítő, ő ismeri tehát az egész ügy természetét és ő adhat legtöbb felvilágosítást. Különben is miniszterelnök úrnak nem lehet oly :különös ellenszenve ezen bankkérdósekről beszélni; hiszen minduntalan azt olvassuk, hogy vagy Bécsbe ment a bankárokkal alkudozni, vagy ha vissza ' jön: onnan egész sereg bankár követi őt Pestre; a képviselőház folyosói tele vannak bankárokkal, az egész város tele van bankárokkal. Azt hiszem e kérdésben ő lett volna legcompetensebb ember, ki e részben felvilágosítást adhatott volna, miután, mondom, a bankkérdésben az első alkudó22*