Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-440

170 440. országos ülés február 20. 1872. nincs érdek, mely azt ne sürgetné. Ebben is tökéletesen egyetértek vele, hanem meg nem foghatom, mily logikai következtetéssel vonta ki ebből azon következtetést, hogy mindezek daczára nem kell a bankkérdést megoldani, nem kell a bankkérdést kedvezően megoldani, a mint azt Magyarország önállása és függetlensége megkivánja. 0 ezt azzal motiválja, hogy a bankkérdés megoldása alatt mindenki mást ért, hogy a bécsi bank saját egyedáruságának és bankdinastiájának biztosítását kéri. Meglehet, én magam is hiszem, hogy egy részvénytársulat a maga érdekét tekinti a legfőbbnek, és abban a maga szempontjából igaza van. Hanem Wahrmann képviselő ur aztán azt mondotta: „a nagy tömeg*, e's ez által természetesen a magyar nemzet zömét érthette, mely I se nem bankár, se a pénzüzletekkel nem foglalkozik, tehát tulajdonkép a magyar nemzet zömét értette : „a nagy tömeg mindezekkel keveset törődik."

1 A valuta rendezése előtte elméleti vessző paripa; bankprivilegium vagy szabad bankrendszer akadémiai elmefuttatás, ő csak azt az egyet érti, hogy nincs hitele, és azon igen könnyen vél segíthetni ; s azért igen tetszenék neki egy önálló magyar független bank alapítása, mely semmiből teremtetnék és semmire alapított bankjegyeket teremtene, ezen semmire alapított bankjegyeket megint oly váltók leszámítolása után adná mindenkinek, amely váltók semmiből keletkeztek. " Már kérem alásan a magyar nemzec zöme nem oly együgyű, nem oly rósz lelkű, hogysem ilyen tervekre számitana, hogysem ilyen czóljai volnának. (Helyeslés szélső baloldalon.) A magyar nemzet zöme igaz, hogy financiális kérdésekkel nem foglalkozik, és meglehet, hogy a valuta reductiójához, hogy a bankprivilegiumhoz. vagy bankrendezéshez nem sokat ért; de hogy ő oly váltókra akarna pénzt felvenni, amelyek sohasem fizettetnek, melyeknek semmi alapja nincsen: ezen gúnyt a magyar nemzet zöme bizonyosan visszautasítja. (Élénk helyeslés szélső balon. Csanády Sándor: Rágalom'.) Egyesek igenis vannak nemcsak Magyarországban, hanem az egész világon mindenütt, akik ilyen nyomorult üzleteket csinálnak; de ezt a nép tömegére, a nép zömére ráfogni: nézetem szerint, méltatlanság. Azt mondotta továbbá Wahrmann képviselő úr, hogy „fentartható-e azon viszony, melyben jelenleg Magyarország a bankkal áll? köthető-e vele oly végleges egyezség, mely Magyarországra nézve hasznos és üdvös lenne?* Wahrmann Mór (Közbeszól): „Ezen alapon." Simonyi Ernő; A hivatalos lapból olvasom. Wahrmann Mór: Tehát ott e szó kimaradt ! Simonyi Ernő: Ezen kérdésekre határozottan nemmel felel; tehát azt mondja, hogy Magyarországnak azon viszonya, melyben ma van a bécsi bankkal: fön nem tartható, azt mondja, hogy oly egyezség a bécsi bankkal nem köthető, mely Magyarországra nézve üdvös és hasznos lenne, és mégis azzal végzi be, hogy Trefort képviselő úr határozati javaslata értelmében a korrnánj' kössön szerződést a bécsi bankkal. Már ha én meg vagyok győződve, hogy a bécsi bankkal nem köthető oly szerződés, mely Magyarországra nézve hasznos és üdvös legyen : akkor én ezen szerződés megkötését ajánlani nem fogom, és, furcsa, ő mégis ilyen javaslatot tesz, melyről tudja, hogy Magyarországra nézve hasznos és üdvös nem lehet, és azt mondja, hogy a mit én a különvéleményben ajánlok: az veszélyezteti az ország existentiáját. Azt mondja Wahrmann képviselő úr: „Én őszintén megmondom, hogy nem vagyok talán oly hős, mint Simonyi Ernő képviselőtársam; szeretnék én is Cato lenni, de nem azon alapon: fiat justitia, pereat patria, nem akarom az ország végromlását eszközölni az által, hogy elhamarkodva járjunk el e kérdés megoldásában." Megvallom, hogy ha ez nem jdirazis akart lenni, hanem csak a „fiat justitia, pereat mundus" mondatnak variatióját akarta a képviselő úr előadni: akkor oly ráfogás, melyet nekem igen komolyan és határozottan kell visszautasítanom. Kekem soha olyan czéljaim nem voltak, melyek az országot veszedelembe döntenék ; ha tehát ő azt akarja állítani, hogy én oly tervvel állottam elő, mely a hazát veszedelembe akarja dönteni: ezt a leghatározottabban, és komolyan visszautasítom és el nem fogadom ; ha pedig phrazist akar csinálni: akkor azt mondom neki, hogy nem helyes, ha az ember politikai ellenfelére olyasmit fog, mi megbocsáthatatlan bűn. En nem gyanusitom sem Wahrmann képviselőt, sem a jobb oldal egy szónokát sem, akarata és törekvése jó szándékában. Sohasem vádolom, hogy a hazát veszélybe akarják dönteni, érvekkel érvek ellen harczolok, s ilyen alaptalan gyanúsításokkal fellépni egyátalán helyesnek nem tartom. Ezeket láttam szükségeseknek megjegyezni Wahrmann képviselő úr beszédére. A pénzügyminiszter úr beszédének elején érezte, hogy mentségre van szüksége, n hogy a kormány részéről senki sem szólott. 0 mentegette hallgatását, különösen akkor, miután több oldalról fölszólittatott, hogy adja elő a kormány nézetét. Azt mondja, hogy hiszen ő csak helye-