Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-440

168 440. országos ülés február 2tt. 1S72. rendszer mintájául lehet fölállítani : Skotia. — Ismerjük mindnyájan Skotia történelmét, tudjuk, hogy hatalmas önálló királyság volt, tudjuk, hogy Skotia három izben megmentette Angolországot. S mi történt aztán vele. Létrejött egy közösügy, melyet nagyon jól tanulmányozhattak azok, a kik minálunk hozták be a közös ügyet. Ott is volt, valamint minálunk G7-es bizottság; ő náluk 32-es bizottság. Itt 30%, ott 40% volt a quota. Tehát tökéletes copiája ; s mi történt Skotiával, mi történt azzal a közös-ügyes pactummal ? hogy Skotia, az a szép önálló nagy régi királyság, mely 150 esztendővel létezett a magyar Királyság előtt : ugy letűnt a politikai világról, bele olvadt az angol királyságba és azzal együtt képez egy nagy monarchiát, nagy Britanniát, ép ugy, amint mi képezünk egy nagy ausztriai birodalmat. Maeaulay, a ki igen élénk színekkel festi Skotia történetének utolsó szakát, azt mondja : majdnem megfoghatatlan, mily rövid idő alatt jöhetett létre ez a nagy esemény, ha Skotia múltját tanulmányozzuk; aztán folytatja: két dolog az, a mi megmagyarázza : az utolsó skót parlament rettenetes servilismusa és a nemesség corruptioja. (Ugy van! szélső bal felől.) S lefesti rettenetes színekkel, hogy tette lehetővé a parlament kislelküsége és a nemesség romlottsága, hogy Angolország pénzen vásárolhatta meg a Skót nemzetet. Mi, hála istennek, még nem jutottunk el egész az utolsó lépcsőig. Ne menjünk előre oly rohamosan, mert ha így megyünk előre : minálunk nem egy századba, hanem csak egy évtizedbe fog kerülni, hogy elpusztuljunk s hogy ez legyen az utolsó magyar parlament. Mert mi sokkal rohamosabban megyünk előre, mert az a Skotia, melynek servilismusát, corruptióját a történetíró oly fekete színekkel festi le: annyira még sem sülyedt volt, hog}

r meghunnyászkodjék az anyagi téren is, és átengedje pénzügyét idegen államnak s nem habozott pénzrendszerét önálló alapra fektetni. Bármiként mondják önök, hogy ez csak kísérlet: ha nem sikerül, más térre fogunk lépni. Bátor vagyok a próféta szerepét játszani (Derültség jobb felől) s kimondom előre, ha ezen tárgyalások be lesznek fejezve: nem fog bele telni néhány hét, vagy legfölebb néhány hónap, s azt fogjuk hallani, hogy az egyezség az osztrák nemzeti bankkal létrejött, azaz, hogy létrejött a politikáin kívül egy nemzetgazdászati közös-ügy. Mindezeknél fogva felkérem a t. házat, hogy ne siessünk, ne tegyük meg elhamarkodva e borzasztó lépést, melynek ily nagy következményei lesznek, s megvallom, mintsem elfogadva lássam a Trefort képviselő ur által beadott határozati javaslatot, daczára annak, hogy mindeaki bevallja, hogy a jelen állapot tarthatlan : inkább szavaznék a mellett, hogy maradjunk meg ideiglenesen ezen állapotban, mert legalább nem lesz törvényesítve a közösügyes pénzügy az osztrákokkal. Pártolom Simonyi Ernő külön véleményét. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Elnök : Szólásra senki fölírva nincs: ennélfogva a bankkérdés fölötti vita be van zárva : szólhatnak még a házszabályok értelmében a tárgyhoz a határozati javaslatot indítványozók. Méltóztatik jogával élni, az első szó Trefort képviselő uré. Csanády Sándor: A házszabályok értelmében Simonyi Ernőt illeti az első szó. Trefort Ágoston: Az első szó engemet illet, mert én tettem a határozati javaslatot. Simonyi Ernő: Eagedelmet kérek, a házszabályok értelmében az első szó a bizottság előadóját illeti, a bizottságnak előadója nincs, mit csinált véleményével a bizottság, én nem tudom; mert legalább valami jelét kellett volna annak adni, hogy visszaveszi-e véleményét, vagy nem. Ülést kellett volna tartani mielőtt javaslatát elejtette vagy visszavette volna; de ugy látszik, a bizottság is eltűnt, az előadó is eltűnt, a ház előtt semmi nincsen, Én, mint a bizottság egyik tagja, külön-véleményt adtam be : most ón képviselem a bizottságot. (Helyeslés balról.) Trefort Ágoston: Én szívesen átengedem a szót, ámbár ezen jogot el nem ismerem. Simonyi Ernő: A házszabályok 123-ik szakasza így szól: „az első szó illeti a bizottsági előadót, vagy ennek nem létében az indítványozót; utána a kisebbségi előadó, vagy a külön vélemény, illetőleg az elleninditvány beadója ^szólhat." Én ezt azért említem föl, t. ház, hogy constatáljam azt, miszerint itt most más lényeges indítvány nincs, mint a külön véleménj^, mert a bizottságnak beadott véleménye nem létezik. E szerint, t. ház, a vita befejeztetvén: meg fogja nekem engedni, hogy külön véleményemnek további támogatására és föntartására néhány szót mondjak; ós néhány észrevételt tegyek azokra, melyek ennek ellenében fölhozattak a vita folyama alatt. (Halljuk l) Mindenekelőtt Zsedényi t. képviselő ur előadására igen röviden egy pár észrevételt akarok tenni. Épen előttem szólott Helfy t. barátom felemiitette Zsedényi t. képviselő urnák azon állítását, hogy vannak bizonyos eszmék, bizonyos irányzatok, melyek annyira elfogják az eszméket, hogy az igazságot egészen elfedik; s hivatkozott arra, hogy Magyarországban ezen irányzatok egyike az^ a melynek én adtam kifejezést külön véleményemben és beszédemben, ós a mely abból áll, hogy pénz és hitelügyünk megalapítása és