Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-440

440. országos ülés február 20. 1872. 167 kisebb részt és rajta marad a nagyobb a másikon, kinek nincsen talán annyi hitele épen azon osztrák nemzeti banknál, mint mibennünk. És feltéve, hogy mindezen nehézségeket le lehetne küzdeni; feltéve, hogy mindkét fele a monarchiának deficittel dolgozik, daczára a rósz akaratnak, amely a túlsó oldalon mindig lesz az eilen, hogy mi önálló bankkal rendelkezzünk; daczára annak, hogy nekünk együttesen kell működnünk. s hogy ez mint sikerül, tudjuk, hogy a valuta helyreállítása, vagyis az agionak megszüntetése, mégis csak bizalmi, mégis csak hitel kérdés, ezt pedig egy esemény két nap alatt feldúlhatja. Láttuk 1859-ben, hogy az osztrák valuta minden műtétei nélkül helyre állani kezdett, s nem volt nagyobb különbség mint l°/

0

. Néhány hónappal azonban ismét volt 40%. Ez megtörténhetik nálunk is. Ha mi tehát a főczélt, melyet a nemzet elérni akar, feltételezzük oly más előfeltételtől, mely nem tőlünk függ: ez hasonló azzal, hogy mi lemondunk magáról a főczélról. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Összefoglalom az eddig mondottakat. Határozottan nem fogadhatom el, sőt vissza^ kell utasítanom lelkem egész erejéből Trefort Ágoston képviselő urnák határozati javaslatát, melyben épen az ellenkező van, mint a mit a t. miniszter ur mondott, mert az a czél, a főczél, a melyet ő maga bevall : nagy gondosan kerülve van, a mely ismét azt mutatja, hogy azok a kik azon határozati javaslatot elfogadják, meg akarják akadályozni azt, hogy törvényesítve legyen a magyar nemzetnek azon akaratja, (Helyeslés a ssélső bal oldalon.) hogy önálló magyar jegybank létesüljön. Ez a czélja, tehát ezt elutasítom. De nem fogadhatom el Ghyczy Kálmán t. képviselőtársunknak határozati javaslatát sem {Halljuk!) és pedig azért nem, mert feltételül, mulhatlan előfeltételül állítja oda a valuta helyreállitását, mi által eszközt nyújt a kormánynak, magát a czélt a végtelenségig elodázni. Ez a fő, mint csakugyan látjuk is, hogy a t. miniszter ur kapott rajta és azt monda: jól van, tehát előbb a valutát fogjuk helyreállítani, mert a nélkül jelenleg nem fogunk fölállithatni önálló magyar bankot. A külön vélemény, mely igen is határozottan, helyesen kitűzi a czélt, azt mondja: utasíttassák a kormány, hogy a törvényjavaslatot egy önálló magyar bank felállításáról minélelőbb terjessze be. Ez tökéletesen megfelel azon czélnak, mely a törvényhozás szemei előtt lebegett akkor, midőn a bizottságot kiküldötte {Helyeslés a ssélső bal oldalon.); ez megfelel a magyar nemzet akaratának és azonkívül azon rendkívüli előnynyel is bír a kormányra nézve, hogy nem köti meg kezét, sokkal kevésbbé mint a Trefort határozati javaslata: mert még azt sem irja elő, hogy előbb állítsa helyre a valutát. Indicálja neki a czélt épen ugy, mint a miniszter kívánja, a kormányra bízván annak megvalósítását, a mi nem is a mi dolgunk. Azért pártolom a külön véleményt. (Helyeslés a ssélső bal felől.) Engedje meg a t. ház, hogy befejezőleg egy rövid észrevételt tegyek Zsedényi t. képviselőtársunk beszédére. Nagy köszönettel vettem beszédének elejét, mennyiben én az őszinteséget nagyon tudom becsülni: ő szólott legőszintébben a túlsó oldalon. Kimondotta, hogy vannak bizonyos irányzatok a pénzügyi viszonyokra vonatkozó eszmék rendezésében, melyek mint axiómák felállítva többek által, minden vizsgálat nélkül elfogadtatnak és magokat annyira befészkelik összes gondolkozásukba, hogy az igazság kiderítése végtelenül akadályozva van. Olyan szerinte bolond axióma az, melyet Simonyi is fölhoz, mondván, hogy pénz- és hitel-ügyünk szilárd megalapítása és függetlenítése mindenekelőtt egy önálló magyar banktól függ. Tehát ö bevallja, hogy ez oly axióma, mely itt minden vizsgálat nélkül elfogadtatik, t. i. az, hogy önálló bank szükséges : hanem azt mondja, hogy a valuta helyreállításán iparkodni kell. De erre ő maga azt mondja, hogy a valuta helyreállítása és az azzal összefüggő magyar bank felállítása áldozatokba fog kerülni, bár senki sem kezeskedhetik, hogy siker koronázandja a törekvést és az áldozatok kárba nem vesznek. Tehát ő nagyon őszintén szól, midőn fölveszi ugyan ürügyül a valuta helyreállításának kérdését ; de tulajdonkép azt mondja, hogy ezt sem fogjuk tenni! a íőczél pedig az, hogy elejtsük az önálló bank fölállítását. (Igazi Igaz] a szélső bal oldalon.) De valamint mindig becsülni tudom az őszinteséget: engedje meg a t. képviselő ur kimondanom, hogy az nagyon szomorú jelensége a mi korunknak és azon erkölcsi állapotnak, melyben vagyunk, midőn egy képviselő, egy törvényhozó, mintegy kigúnyolja az önállósára való törekvést; ez roppant visszaesésre mutat. {Helyeslés a szélső bal felől.) Idézte Horn képviselő ur, hogy Európának legkisebb országai el vannak látva önálló bankokkal s fel is sorolta azokat tegnap szám szerint. Engedje meg a t. ház, hogy az idézetteket egygyel pótoljam, melyre nagyon kérem a t. ház figyelmét. (Halljuk!) Most oly országot fogok idézni, melynek történetében, fájdalom, roppant nagy és szomorú hasonlat van. Egy ország, melyet Horn képviselő ur tegnap véletlenül nem emiitett meg, mely igen jói el van látva bankokkal, sőt a melyet a bank-