Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-440

166 440. országos iiMs február 20. 1872. azt mondja, de én a kosztot akarom megváltoztatni, s az mégis csak abból a konyhából jön. „Mi a teendője az ilyen embernek?": nem marad más, mint felmondani a kosztot minden áron, és elcsapni a szakácsot. (Tetszés a szélső bal oldalon.) Áttérek arra, miből önök fő kérdést akarnak csinálni t. i. a valuta kérdésére, s egyszersmind meg lesz magyarázva, miért nem fogadhatom el Ghyczy képviselőtársam határozati javaslatát. Én, t. ház, a nélkül, hogy itten elméletekbe bocsátkoznám : azt mondom, hogy az kétségbe vonhatatlan, hogy jó solid bank alapítására kívánatos nagyon, hogy először a valuta rendezve legyen. Ehhez nem kell nagy államtudomány, ez világos, mert utóvégre a valuta helyreállítása annyit tesz, mint az adósságok kifizetése. Hanem valamint elismerem, hogy a pénzérték helyreállítása igen nagy szükség; de semmikép nem fogadhatom el cőnditio sine qua non-kép, és ebben, a helyett hogy hosszas elméletekbe bocsátkoznám : elég hivatkoznom arra, mit mindnyájan mondanak, mit mondottak a szakértők egyenként, a mit bevall maga a többség is, bevall maga a bizottság jelentése, midőn azt mondja: ha azonban ily egyezség, t. i. a bécsi kormánynyal, nem jöhetne létre, vagy súlyos feltótelek és a jog és méltányosság szempontjából nem igazolható áldozatok követeltetnek : a törvényhozásnak kötelessége, nem várva be a valuta kérdésének rendezését fejleszteni a hazai kereskedelem és ipart, és kielégíteni annak igényeit és hozzá teszi: „hogy a jegybank létesíthető: az iránt egy értelemben voltak szakértőink és kereskedelmi és iparkamaráink." Hozzá teszi nagy bölcsen: „Igazolja ezt az osztrák-nemzeti bank fenállása." Tehát felesleges, hogy én bizonyítsam be, mikor maga a többségi vélemény világosan kimondja, hogy ez nem sine qua non-ja, ez oly természetes is, hogy azt senki sem fogja kétségbe vonni. A különvélemény azt mondja, utasíttassák a kormány, hogy iparkodjék a valuta helyreállítását létesíteni; de sine qua non-t nem szabad, nem lehet belőle csinálni; mert igen helyesen mondta Falk képviselőtársunk, hogy a valuta helyreállítását decretálni nem lehet, mert ha ma a perez nagyon alkalmasnak látszik is: holnap a legkisebb esemény miatt már lehet, hogy nem az. Es azután, t. ház, ne ámítsuk magunkat legalább a pénzügyekben, mint a hol a számok szólnak. Megvallom daczára azon szép pénzügyi tervnek, melyet Horn t. barátom tegnap benyújtott, én a valuta helyreállítását nem látom könnyű dolognak. Megvallom, nem hiszem semmiképen sem, hogy rövid idő alatt is, kedvezvén a körülmények, keresztül ne lehetne vinni. Hogy a lehetetlenség meglegyen, azt nem állítom; hanem nagyon nehéz dolog a valuta helyreállítása. Minden theoria nélkül vegyük a dolog practicumát. A magán ember kezdi észlelni, hogy az általa kibocsátott papírokért, váltókért oly nagy escompte-ot kell fizetni: azon kezd gondolkozni, mikép állítsa helyre hitelót, és a fölött, hogy váltóiért minél kevesebbet, a lehető legcsekélyebb részt legyen kénytelen fizetni. Természetesen azt fogja mondani: első dolog, miért fizetek oly nagy eseompte-ot? mert miután váltóimhoz, pénzügyi állásomhoz csekély a bizalom, akkor, ha kifizetném adósságaimat: természetesen hitelem helyreállana, és akkor bizonyos, hogy ha p. o. most fizetek 12%-ot, fizetek majd 9-et vagy 6-ot, melyet minden kereskedő megkap. Ámde miképen fizesse ki adósságát ha pénze nincs? Iparkodnia kell jövedelmét szaporítania. Ugyebár nem látunk mást, hacsak nem akarja adósságát ujabb adóssággal kifizetni, jövedelmét szaporítania kell. Mivel szaporítja az állam saját jövedelmét? Adókkal. Az adó minálunk, mindenki belátja, oly fokon áll már, hogy azt emelni nem lehet-; tehát emelni kell az adóképességet. De mivel emeljük ezt ? Emeljük az adóképességet az által, hogy fejlesztjük az ipart és kereskedelmet és a földmivelest ? De mivel emeljük az ipart, kereskedelmet és földmivelest ? Pénzzel. Erre megint tőke kell. De minekünk tőkénk nincs, ugy hogy tovább menvén ezen következtetésekben, oda jutunk, kimondani, hogy arra, hogy a valuta hetyre állíttassák első feltétel : hogy állítsunk egy magyar jegybankot, azért, hogy pénzeinkről, pénzünk forgalmáról szabadon rendelkezhessünk. Ez az első dolog; a második pedig: hogy ne feledjük el azt, a mit többen mondottak és ami fájdalom a törvénybe van igtatva, hogy mi a valutánkat csakis a birodalmi tanácsban képviselt országok kormányával és törvényhozásával egyetértésben rendezhetjük, és itt megint egy megjegyzést kell tennem. Többen mondották, hogy az könnyű, hogy mi megosszuk az adósságot. Igaz, hogy a 67-es törvények olyan szépek, hogy azokból mindent ki lehet syllabizálni; de ne feledjük, hogy a 15diki törvényezikk szerint, ugy áll a dolog, hogy az összes államadósság mindkét félt terheli, mind a két fél jótállása alatt áll. Kettőn áll a vásár. Ne méltóztassanak tehát elhinni, hogy ha mi elosztjuk a függő államadósságot, s mi azt mondjuk, hogy kifizetjük a 100 milliót, a másikfél a hitelező olyan könnyen reá áll ; mert egészen más az, ha a 200 millió mind a két fél által biztosítva van, mintha az egyik fél elvállalja a