Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-440

440. országos üli vait lehetetlen figyelembe nem venni, mondotta az osztrák nemzeti bank vezértitkára. És midőn ezen szavakat kimondotta ; nem egészen világosan ugyan, de mégis megérthétöen, hogy valami kötelezettség féle létezik: a t. tagok, jól emlékszem Trefort képviselő ur is jelen volt, némi felvilágosítást kértek. Erre Lukam ur hivatkozott az akkori magyar pénzügyminiszter egy levelére, mely levél később hozzá is csatoltatott az enquéte okmányaihoz. Miután ugy hiszem, ezen levél nem igen ismeretes a közönség előtt és miután annak rendkívüli fontosságot tulajdonitok: engedje meg a t. ház, hogy azt egyszerűen felolvassam. „Absehrift einer Note Sr Excellenz des k. k. Finanzministers Dr. Brestel an Seine Excellenz den Herrn Bank-Gouverneur adto 7. Márz 1870. Zl. 406/P.-M. Mit der geschatzten Note vom 29. Jünner 1. J. Zl. 608 habén Eure Excellenz den "Wunsch ausgesprochen, es mögé der Nationalbank mitgetheilt werden, ob zwisehen Oesterreich und Ungarn Vereinbarungen getroffen sind, die auf die privilegirte oesterreichische Nationalbank Bezúg nehmen, und bejahenden Falles mögé derselben der Wortlaut dieser Vereinbarungen bekannt gégében werden. Ich beeile mich Eurer Excellenz hierübí-r Folgendes mitzutheilen: Eine, die privilegirte oesterreichische Nationalbank betreffende förmliche Vereinbarung ist in den „Stipulationen" entbalten, die zwisehen dem k. k. Finanzministerium und dem königlich ungarischen Finanzministerium über die provisorische Versehung des Finanzdienstes unterm 8. Marz 1867. abgeschlossen wurde. In diesen Stipulationen (Punkt 18.) verpflichtete sich der königlich ungarische Finanzminister. „Die (damals) bestehenden Rechtsverháltnisse der Nationalbank bis die ím Sinne des landtáglichen Commissionsoperates diesfalls vertragsmásig fest zu stellenden Bestimmungen geregelt sein werden: weder auf administrativem noch auf legislationem Wege zu beirren." lm September 1867. wurde über die Sinne des XII. Gesetzartikels vom Jahre 1867, dem gemeinschaftlichen Einvernehmen vorbehaltenen Gregenstande, zwisehen den beiderseitigen Ministerien wiederholte Berathungen gepflogen, über derén Ergebniss protokolarische Aufzeichnungen vorliegen. Aus der Einsicht der Letzteren ist mir bekannt, dass das königlich ungarische Ministerium sich verbindlich machte, insolange nicht im gemeinschaftlichen Einverstandnisse neue gesetzliche Bestimmungen über das Bank und Zettelwesen getroffen sein würden, die Privilegialrechte der oesterreichischen Nationalbank in Ungarn unter der Bedingung zu wahren, dass die Nationalbank m jebruúr 2<\ 1872. JgjJ die dortlands für nöthig erachteten Filialen errichte, dieselben entsprechend dotire und Vorschüsse auf Effekten beider Reiebshálften leiste. Eine dem Sinne nach hiermit vollkommen übereinstimmende Erklárung des Herrn königlich ungarischen Finanzminister ist in einer, unterm 8. April 1868. an mich gerichteten Note enthalten." Ez nagyon szomorúan, világosan szól. Itt tehát már nem gyanúról van szó, hanem tettről. A magyar kormány, illetőleg a magyar pénzügyminiszter a magyar törvényhozásnak megkérdezése nélkül kötelezte magát első izben, megakadályozni azt, hogy administrative, de sőt legislativ utón is változás történjék. Tehát a pénzügyminiszter akkor négy szem közt egy kis coup d'état- vitt végbe, a mennyiben megsemmisitettnek nyilvánította e törvényhozás jogát, és később azt ismételve megerősítette. Nagyon örvendek, hogy a t. pénzügyminiszter ur erre mosolyog : mert ez azon reményre jogosít föl engem, hogy válaszában ezen documentumot meg fogja semmisíteni. Ha azonban ezt nem teszi: akkor ezen mosoly nagyon szomoritó. T. ház! Ámbár a tárgy nagyon komoly, vagy tán épen azért, mert nagyon komoly: nem fog ártani ezen komolyságot egy perezre félbeszakítani és egy — ámbár talán kissé triviális — hasonlattal felvilágosítani ez állapotot, melyet minálunk teremtettek. Képzeljünk egy embert, ki éveken át egy idegen családhoz megy kosztra. Évek után a gyomra kezd romlani, napról napra roszabbul érzi magát, a kosztot rendetlenül adják neki, hol egyik, hol másik órában, hol keveset, hol sokat, azonfelül az árt is kénye-kedve szerint szabja meg a család. A betegség tovább halad, az egyén kezd tanácskozni egygyel-mással. Tanácskozik orvosokkal. Ezek azt mondják neki: első dolog váljékmeg a koszttól, mert máskép elpusztul. A koszttal föl kell hagyni. Akkor fogad magának egy szakácsot és megbízza, hogy tegyen előintézkedéseket arra, hogy állítson föl kandallót saját házában, hogy önálló konyhával bírjon, hogy ételét a maga gyomrához rendezze. Várja a szakács müveletét, egy két hónap elmúlik, a gyomorbaj halad, eljön a nap, ekkor elő áll a szakács s azt mondja uram sok nehézséggel jár az önálló konyha. Ha igazán jó konyhát akar, kell angol sparherd, masina, nyárs, s mit én tudom mit ad még elő, roppant nehézségeket hozván föl a külön konyha felállítására nézve. Az ember felkiált : „mit csináljak ? elpusztulok." „Nem uram," feleli a szakács „én találtam egy jó módot rá, hogy se önálló konyha ne kelljen, se önnek ne kelljen oda mennie a családhoz. En ugy intézkedtem, hogy az ebédet ide fogják hozni." (Derültség a szélső baloldalon.) Az ember