Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-440
1U 440. •rasÉgos ülés febraár 30. 1872. ós épen ugy járnak el ebben, mint a hogy eljártak az 1867-ki első közösügyes dolognak létrehozatalánál. {Igazi hal felől.) Mit mondtak akkor, micsoda zászló volt akkor kitűzve ? A magyar 48-as alkotmány helyreállítása. Ez volt kiküldetése, ezen megbízatást vették az országgyűléstől, és erre a czimre szükségök volt akkor azért, hogy keresztülvigyék az 1867-es egyezményt. Most mit tesznek 1 ? Kiküldenek egy bizottságot, megbízzák azzal, hogy dolgozzon ki egy tervet, egy önálló magyar nemzeti bank létrehozatala ezéljából és fölhasználják az önállósági czimet arra, hogy a bécsi osztrák bankkal közösügyes alkura lépjenek; majd gondoskodva lesz róla, hogy mikor az úgynevezett központi közeg itt föl lesz állítva: a házon ki legyen téve egy kis táblácska, melyre rá íesz irva : „Osztrák nemzeti bank" és gondoskodva lesz, hogy az „osztrák" szó kicsi betűkkel, a „nemzeti" pedig roppant nagy betűkkel legyen felírva, mire a nép azután azt fogja mondani, hogy ime van nemzeti bank. Ha a czélt el akarjuk érni, ezt határozottan ki kell mondani; a pénzügyminiszter ur azonban e tekintetben nagyon ügyesen járt el. Miután látta, hogy a közvélemény meglehetősen belemegy azon eszme menetbe, hogy egy önálló bank megállapítására mulhatlanul szükséges, hogy előbb a valuta állíttassák helyre : megragadta nagy mohón az alkalmat és azt mondja, hogy igaz, ugy van, ragadjuk meg ezt, terjeszszük ezen eszmét, állapítsuk meg, hogy okvetlenül szükséges, nem is szabad gondolkozni a magyar bankról, mielőtt a valuta helyreállítva nincs. Ebbe, fájdalom, belementek; s most azt mondja a pénzügyminiszter ur: mi igenis akarunk magyal önálló bankot; de miután el van ismerve, hogy annak előföltétele, a valuta helyreállítása : tehát beszéljünk egyelőre csak erről; de ha ezt csak azért nem teszi: miért kerüli oly gondosan a határozati javaslat a magyar önálló banknak még a nevét is ? mik ép lehet azt megmagyarázni, hogy az eszközök miatt hagyja ki a czélt ? Ez lehetetlenség. Azt mondják, mért igtassunk törvénybe olyasmit, minek ma ugy sem birunk testet adni? Ez igen fontos kérdés, és itt idézni fogok egy példát az ujabbkori történelemből, mely lehetetlen, hogy ez érvet tökéletesen meg ne semmisítse. Igenis, a fődolog az, hogy a nemzet mondja ki akaratát, hogy a törvénybe legyen iktatva az, mi a nemzet akarata. Ez a fődolog 1861-ben, mint mindnyájan tudjuk, márczius 27-én, midőn Rómában még franczia hadsereg volt, az a franczia hadsereg, mely Olaszországot létre hozta; Cavour, — ki azt hiszem, legalább is annyira értette az opportunitás kérdését, mint a mi kormányunk, — maga inditványozá a parlamentben, hogy a törvényhozás mondja ki: hogy Roma capitale d' Itália, Róma Olaszország fővárosa. De lehetett-e testet adni az eszmének? lehetett-e erőszakkal kikergetni azon barátot, ki neki életet adott. Nem; de azért mégis szükségesnek látta, hogy a nemzeti akarat törvényesítve lelegyen ? Miért 1 mert a nemzet maga érezte, hogy ez lételének egyik főfeltétele : tudta, hogy ez végezel, hogy Róma nélkül az egység nem nyugszik szilárd alapon, és azért szükségesnek vélte a terv kivitelének eszközétől eltekintve, törvénybe igtatni, hogy Róma Olaszország fővárosa. Ebben, uraim, igen fontos alkotmányos elv vau megtestesítve. Nem régiben olvastam egy angol auctorban egy igen helyes definitiot az alkotmányos államról; azt mondotta ugyanis igen egyszerű világos felfogással, mint rendesen szoktak írni az angolok: az alkotmányos államnak megvan a maga a morális organismusa ép ugy, mint az embernek ; áll két főelemből: az akarat és tettből ; az akarat, maga. az alkotmány, a tett, ez a közigazgatás, vagyis a végrehajtás ; más szavakkal: egyik oldalon van a nép, a nemzet, amely képviseli az akaratot, — a másik oldalon a tett, a végrehajtás, azaz a kormány; tehát valamint szükséges, hogy az akarat előzze meg a tettet, ugy szükséges, hogy a nemzet nyilvánítsa előbb óhaját, hogy azután a kormány e nyomon járjon: tehát szükséges okvetlenül, hogy törvénykönyvünkbe legyen igtatva az, hogy a magyar nemzet akar önálló nemzeti bankot. Miután ezt semmiképen nem akarják bele tenni a határozati javaslatba : természetes, hogy azt nem fogadhatom el, mint világos bizonyítékát annak, hogy a kormány épen a főezélt elejteni óhajtja; hogy miért óhajtja ezt elejteni? ez a főkérdés; erre megvallom, nem szívesen felelek ; de itt nem titkolózásról van szó. Nekünk kötelességünk, hogy nyíltak legyünk egymás iránt, és tudjuk, hogy miben áll a dolog. Van ugyan annak természetes oka, mely közel multunkban fekszik. Azon férfiak, kik az 1867-es egyezményt aláirtak, mivel ezen térre léptek, hogy Magyarország sorsa minél több és több kötelékkel tűzessék össze Ausztriával: ez természetes következménye az első lépésnek. De tartok attól, hogy van még másik ok is, és itt kérni fogom a t. miniszterelnök urat, legyen szives szavaimnak némi figyelmet adni. Én nem vagyok hajlandó hinni azon híreket, melyek határozottan állítják, hogy ámbár nincs törvénybe igtatva semmi kötelezettség részünkről az osztrák nemzeti bank irányában : de hogy léteznek mégis másnemű kötelezettségek. És ezt nem én mondom, hanem mondotta az i enquéte bizottságban egy oly egyén, kinek sza-
