Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-439

439 országos ülés február 1». 1872. 157 egészen meggyógyult., pénzbőség pedig oly nagy van. hogy a velünk társult Bécs, még Török- és ! Muszkaországnak is képes segélyt hozni, csupán csak Magyarországnak nem. i Ezt én igen is természetesnek találom. ! Igen tisztelem én azon jó szándékot, melyet I t. barátaim tanúsítottak, midőn elmondották, ; mennyire érdekében van magának Bécsnek, hogy | Magyarország felviruljon : csakhogy ugyanezt nem | hallottam, hogy visszamondták volna onnan \ felülről. Ki meg akarja érteni helyzetünket: méltóztassék megnézni azon lázas sietséget, me- | lyel Bécsben kereskedelmi entrepot-kat, csator- j nákat iparkodnak mentül előbb keresztülvinni, és i hasonlítsa ezt össze azon lassúsággal, melylyel I nálunk hasonló már elhatározott intézmények j létrejönnek, s meg fogja érteni, miről van szó. I Arról hogy keleti Európának kereskedése merre [ vegye az irányt? Ez életkérdés mindegyikünkre | nézve. Ne csináljunk se magunknak, se másoknak illusiókat. Bizony amit Pest nyer: azt Bécs elveszti. E helyzetet felismerték azon kormányférfiak, kik Magyarország fölött korlátlanul uralkodtak. Tanúsították is ezt, midőn vasutainkat félrevezették, midőn közlekedési eszközeinknek, mikor azok centruma Pest. volt: igazgatóságát mégis Bécsben tartották. Tanúsították azon erőszakolt intézkedésekkel, melyekkel Bécs városát a tengerrel összekötni törekedtek ; mig Fiumét viszont elhanyagolták, mivel Magyarország vasúti közlekedését vagy egyátalában nem akarták előmozdítani, vagy helytelen iránvban akarták. Mindezek az 1867-ki kiegyezés létrehozói által orvosoltatni igértettek. A kormánypártnak t. tagjai épen ez alapon ülnek jelenleg székeiken, hogy választóiknak azt mondák: „igaz ugyan, hogy közjogi állásunkból concessiókat kell tennünk : de viszont az ország anyagi helyzete javul/' Ezekkel szemben tény az, hogy a bécsi pénzpiacz és a monarchiának egyetlen pénzintézete: a nemzeti bank Magyarország iparát, kereskedelmét nemcsak nem gyámolította, de időközönként sántává, bénává verni nem mulasztotta el. Sőt tény az, mit már most nem iehet eltitkolni, hogy még ezen csekély Őszszeköttetést is megszakítani fenyegetődzik. Ezen helyzettel szemben orvoslást igér a háznak mind két oldala. Elismerem ; csakhogy mig a kormány párt egy határozati javaslattal áll elő, mely a szerint olvasható, a mint azt eommatizálják , az egy dodonai oraculum, melyből azt is ki lehet venni, hogy Pyrrhus fogja megverni a rómaiakat, azt is, hogy a rómaiak verik meg Pyrrhust. E kétértelműség még érdeme volna; de az előzményeket véve, nagyon is egyértelmű Magyarország pénzügyeinek továbbra is a bécsi nemzeti bank kezelése alatt hagyásával. Másfelül t. barátom Ghyczy Kálmán indítványa akként szól, hogy ne várjuk mi azt meg, mig a bécsi nemzeti bank bennünket meghurczol, mig felültet; hanem iparkodjunk magunk lábára állni, s akkor ha majd önállók leszünk: a szomszéd Bécs a maga érdekéért is csatlakozni fog hozzánk. Hogy eddigelé mi jót várhatunk a bécsi pénzpiacztól s annak vezetőitől: annak igen hosszú évek sora a tanuja. Ugyanazon irányelvek irányadók most is, a mik 1816-tól kormányozták, vezették a pénzügyi helyzetet Bécsben, s ez: a társországoknak, az örökös tartományoknak elszegényülése. Köztudomású dolog, hogy midőn a bécsi bank 100 milliót fordít csupán a bécsi kereskedelemnek előmozdítására, addig Magyarországéra összesen fordított 5 milliót, s midőn nagy lamentatióra végre ezen dotatiot felemelni ígérkezett, ebben is nagy illusió volt. Mikor azt concedálta a bécsi nemzeti bank, hogy 30 millió hitelt nyit Magyarországnak: ugyanakkor tulajdonképen nem nyitott többet, mint 10 milliót. Ez pedig ugy történt, hogy minden váltón, melyet valaki a bankhoz benyújt, három név van legalább is felírva, mind a hármat külön-külön beírják a hitelkönyvbe. Midőn valaki 1000 frtot kap, akkora forgatmányos és a kibocsátó is megvan terhelve 1000 írttal. így tehát, midőn 10 milliót ád készpénzben Magyarországnak, tulajdonképen 30 millió hitel van már fedezve. De bár ezt sem nyitotta volna a bécsi nemzeti bank Magyarországnak; mert még azon ember, ki hitelezni nem akar , lehet egy igen jó barát; hanem a ki egyszer hitelt nyit, a ki a pénzpiaczot felbuzditia ideiglenes hitelezés által arra, hogy vállalkozzék, s midőn a kis tökepénzest is felbátorított a I vállalkozásra, akkor egyszerre minden ok nélkül, | megszünteti hitelezését: ez nem más, mint systematicus meggyilkolása a pénzpiacznak (Helyeslés), s ezt a bécsi nemzeti bank 5 évről 5 évre rendesen bekövetkezteti a pesti pénzpiaeznál. És most az országgyűlés ezen dolgon segíteni akarva, összehív egy enquéte-bizottságot és annak érveire támaszkodva a központi bizottság ád be egy javaslatot, a melyből igen világosan érthető az, hogy előbb kisértsük meg, vajon kaphatnánk-e kegyelmet a bécsi banknál és talán megalkudhatnánk riválisunkkal. Ha azon kiküldött t. férfiak poéták lettek volna, azt mondanám nekik: ó ti ideális emberek, ti utópiái lakosok S azt hiszitek, hogy pénz dolgában van kegyelem, azt hiszitek, hogy két rivális megalkudhatik a midőn az egyiknek kezében van minden, a má-