Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-439
156 439. országos ölés február 19. 1S72. nézve kivánatos-e, hogy mindazon tömérdek i financiális összekötő szálak, melyek a birodalom két felét egymáshoz kötik: egyszerre elválasztassanak ; én legalább ezen kérdésnek praecisirozását eddigelé nem hallottam, és azt hiszem, fölötte bajos dolog is lenne ennek határozott praecisirozása. Én, t. ház, azt hiszem, hogy a pénzforgalom azon éltető erő, mely egy országnak az anyagi erőt nyújtja, s hogy ez egyszerre és pedig teljesen különittessék el azon csatornáktól, melyektől nagyrészben ezen éltető erőket saját medrébe veszi át, ezt én nem merném elhatározni ; sőt hajlandó volnék inkább arra, hogy azt inkább károsnak, mint szükségesnek tartsam az országra nézve. Az állati testben az éltető erőt az annak ereiben keringő vér adja; ha valamely állati test vérhiányban szenvedne: azt hiszem, igen hibásan cselekednék azon orvos, ki azáltal akarná gyógyítását eszközölni, hogy a vért készítő tápszereket vonja meg tőle: sőt még inkább hibáznék akkor, h bajt vérleesapolás által akarná gyógyítani. Hallottam, t. ház, igen különös állításokat felhozva a baloldali nézetek támogatására, t. i. hogy a valuta helyreállítása egyátalában az osztrák nemzeti bank tökéletes mellőzésével eszközöltessék ; ejtettek e tekintetben oly szavak is itt e házban, hogy ha ezt a kormány nem teljesítené : akkor valóságos Ezsaunak tartatnék, ki a lencsét ette meg. Másrészről mondatott az, hogy ha a kormány a nemzeti bankkal akarná ezen műveletet megkötni, azon esetben elvágná a kormány egy magyar önálló bank felállításának jövendőjét. Más oldalról pedig mondatott az : hogy magyar nemzeti bank állittassék fel minden esetre és daczára az osztrák nemzeti banknak: ha ez az említett bank-egyének megkárosításával történnék is. Én, t. ház, ezen nézetekkel sehogy sem tudok megbarátkozni, nem pedig azért, mert a czélba I vett magyar nemzeti bank felállítását ól és a magyar pénzforgalom rendezésének létesítésétől elszakítani kívánják épen azon forrást, mely az összes birodalomnak legnagyobb és legbefolyásosabb pénzerejét képezi. En ezt olyformán tekintem, t. ház, mintha valaki azt mondaná, hogy hajózási forgalmunkat el kell a Dunától venni, mert hiszen az Bécs felől folyik. Már 30 évvel ezelőtt is károkat tett Pesten és az ország minden részében, pedig ma is gyakran károkat szokott okozni; tegyük tehát hajózási forgalmunkat az apró patakokra, nem baj az, ha nem is hajózható, majd meglátjuk. Én az emiitett kirekesztését az osztrák nemzeti banknak ilyennek gondolom; és épen azért azon véleményben vagyok, hogy ideiglenesen addig, mig a valuta, helyreállítva nem lesz: nincs más mód, mint épen azon intézettel egyezkedni, mely a pénzforgalmat a birodalomban jelenleg is regulázza. De a t. házat nem akarván további fejtegetéseimmel fárasztani: még csak egy megjegyzést teszek. A túloldal által tett ajánlatot már csak azért sem vagyok képes elfogadni, mert az a minisztérium teendőit ez ügyben szerfelett praecisirozni, körülírni akarja. A szerfeletti praecisirozás pedig épen a pénzmüveletekben el nem fogadható. Mert ha a minisztérium ez ügyben teendőit előre szorosan kijelöljük: ezt a pénzvilág nagyon jól ki tudja zsákmányolni, és az eredmény az lenne, hogy a pénzmüvelet sokba kerülne Magyarországnak, a mit pedig — ha lehetséges — kerülni kell. Pártolom tehát Trefort Ágoston képviselőtársam határozati javaslatát csak azért is, mert abban megvan azon szükséges hajlékonyság, mely minden esetre megkívántatik az ily pénzmüveletek elintézésére. Nem jó a dolgot nagyon élére állítani; hasonlítana az az 1848-ban követett eljáráshoz, mely minden esetre törni-szakitani akart, és csakugyan akkor törésre is került a dolog. Az eredmény azt mutatta, hogy talán babérokat hozott a nemzetnek. Nagyon félek tőle azonban, hogyha még egyszer ily babérokat aratnánk : ezen babérok többé nem a nemzet halántékát, de csakis sirját díszítenék. Jókai Mór: T. ház! Hosszú leszek. Miről van szó ? A bankkérdésről ? Nem. Magyarország összes anyagi felvirágozásáról, vágj' hátrameneteiéről. Egyszer egy külföldi híres nemzetgazdász tisztelt meg látogatásával és elősorolta hazánkban tett tapasztalásait. Miért, hogy mindenben ugy hátravagyunk? hogy népnevelésünktől elkezdve utcsinálásunk, külkereskedésünk, beliparunkig minden ugy hátramaradt, holott boldog ország lehetnénk. Erre én azt feleltem neki: Uram! 9°/ 0-es a kamatláb Magyarországon. Nem kérdezett többet : értett belőle mindent. Amely országban 9%-es a kamatláb: ott nem prosperálhat sem industria, sem kereskedelem, még a népnevelés sem; mert nincsen sem oly gazdag industriális vállalat, sem oly iparüzlet, sem oly kereskedelem: mely még 9%-ten felül is valami reális hasznot volna képes becsületes utón hajtani. És ezen 9°/o-es kamatláb fönnáll nálunk, talán azért, mert háború van ? vagy valami financiális calamitás uralkodik Európában? vagy talán Napóleon prostatája nyugtalankodik ismét? Nem. Békesség van mind az öt világrészben, daczára az Alabama-kérdés tengeri kígyójának. Napóleon is, hála istennek,
