Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-439
489 országos ülés február 19 187» jrjg vaslatot a valuta rendezésének módjáról, és terjeszsze azt a törvényhozás elé. A valuta rendezésének szükségét mindnyájan elismerjük, és igy e részben a legkisebb vélemény-különbség sem forog lön közöttünk; és ha ennek daczára a t. képviselő ur és társainak határozati javaslata első pontjához nem járulhatok: ez először azért van; mert ő még csak annyira sem kivánta ezen intézkedést sürgetni, hogy határozati javaslatába legalább azt beszőtte volna, miszerint a pénzügyminiszter haladéktalanul lásson hozzá s azt minél előbb hajtsa végre, itt az időre nézve egyátalán fogva szabad kéz engedtetik. Másodszor pedig nem fogadhatom el a határozati javaslat első részét azon álláspontnál fogva, melyet elfoglalok: mert itt a kormány azon útnak követésére utasittatik, mely — megengedem a közösügyes törvényeken alapul; — de melyet én épen azért, mert ezen törvényeken alapul: nem követhetek, nem ajánlhatok. A határozati javaslat második pontjában az indítványozók oly központi közeget kivannak, melynek igazgatósága az annak idején törvényhozásilag jóváhagyandó alapszabályok értelmében, a magyar kormány törvényszerű fölügyelete és ellenőrzése mellett függetlenül járjon el és a mely a magyar korona országai valódi hitelszükségletének födözésére megfelelő összeggel rendelkezzék. Eltekintve attól, hogy itt a t. indítványozók az önálló független magyar bank eszméjét nem emelik ki: én ezen második pontot még annálfogva is kifogás alá esőnek tartom ; mert a mint azt ugy Wahrmann képviselő ur. mint maga a pénzügyminiszter bevallotta, ezen sorok közt egyenesen azt kell olvasni, hogy legelső sorban a bécsi úgynevezett nemzeti bankkal kell egyezkedni, azon bankkal, melyet a bankbizottság előtt valamennyi szakértő a legsötétebb sziliekben festett, azon bankkal, melyet Wahrmann t. képviselő ur határozottan ostorozott, azon bankkal, melynek ellenséges indulata Magyarország iránt átalánosan ismeretes. Hozzájárul, hogy olyat kivannak itt a t. indítványozók: a mi, véleményem szerint, kivihetetlen; mert, hogy az osztrák nemzeti bank a maga vagyonának tetemes részét ide Magyarországba adja ugy, hogy arról ne ő, hanem egy tőle független igazgatóság intézkedjék: az oly föltevés, melyet csak önámitásnak lehet nevezni. Abba véleményem szerint az osztrák bank nem fog egyezni soha, hogy az ő vagyona fölött más rendelkezzék. S igy mi fog történni 1 ? Az, hogy a kormány ezen követelésből le fog engedni, be fogja érni azzal, hogy az érczalap egy része talán általtétessék ide, és hogy az igazgatótanács tagjainak eigy része általa neveztessék ki és talán a főigazgató maga általa erősíttessék meg. Erre fog devalválódni KÉPV B. NAPLÓ 1844 XXI. ez az önállónak nevezett fióknak függetlensége. De az sem reménylhető, hogy az osztrák bank a magyar hitelszükségletnek megfelelő összegekkel lássa el ezen fiókot. Miért ? Először is ki fogja azt meghatározni, hogy mennyi azon összeg, mely a magyar hitelszükségletnek, mely folytonosan fejlődik, megfelel? Ezt évekkel előre meghatározni teljes lehetetlen és igy a súrlódások folyton folyvást meg fognak újulni, valahányszor a magyar kormány azt fogja kívánni, hogy a pénzszükséglet a magyar fiók számára felemeltessék. En tehát, t. ház, Trefort képviselő ur és társainak határozati javaslatát nem fogadhatom el. De nem járulhatok, nagy sajnálatomra, azon határozati javaslathoz sem, melyet Ghyczy t. barátom és társai tettek le a ház asztalára. Az ő határozati javaslatuk 3 részre osztható : az első részben ők is oda kívánják utasíttatni a kormányt, hogy az 1867. XV. t. ez. értelmében a valuta rendezése tárgyában a lajthántuli kormánynyal egyezményt kössön. Hallgatva arról, hogy e szerint itt is hivatkozás történik oly törvénjnre, melyet én nem helyeseltem, s melyet én ugy mellékesen sem vagyok hajlandó ratificálni: ! én egy másik nehézséget is kénytelen vagyok kiemelni, mely abból áll, hogy valamint nagyon óhajtom, hogy a valuta rendezése mielőbb megtörténjék : sokkal több gyakorlati nehézségekkel látom összekötve a dolgot, sem hogy oly rövid határidőt szabnék a kormány elé, mint azon néhány hét, mely az ülésszakból még hátra van. Mert nem az a föladat esupáu, hogy a dolog j hamar történjék ; hanem, hogy a lehető legjobb | módon hajtassák végre. Már pedig ha felteszem S is azt, a mit mások t. képviselőtársaim közül föltesznek, t. i., hogy nem fogunk találni tui a Lajthán sem a kormány, sem a bank részéről akadályokra : én mégis a megoldásnak nemcsak egy módját látom a valuta helyreállítására nézve. A megoldásnak sokkal több módja van s ezen módokat szorgos gonddal meg kell fontolni és azok közül a legjobbat választani. Már pedig, hogy az ily rövid idő alatt megtörténhessék, — miután a kormány ugy látszik, ezen tárgyról addig nem is gondolkodott: — én megvallom — nem reménylem. A határozati javaslat másik része egy oly önálló magyar bank fölállítását követeli, a melynek érczalapja legyen , és a mely a maga pénzjegyeit mindig készpénzzel, arany, ezüsttel váltsa be. E részben tökéletesen egyetértek a tisztelt képviselő úrral; azonban miután föl kell tennünk azon lehetőséget, hogy a valuta rendezése még sem fog sikerülni ; vagy nem fog sikerülni oly rövid idő alatt, mint a hogy gondoljuk: gondos20
