Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-439
43». ország©* ÍÍIHS február 19. 1S72. 147 lom, valódi bün volna, ha valami mellék-tekintetek következtében elodáztatnék. Azt gondolom, hogy a ház legszebb módon koronázza meg három évi működését: ha az országnak ezen áldásos bankügyi rendezését : hátrahagyja. Ajánlom az elmondottakat a t. kormány és a t. ház szives és hazafias figyelmébe. (Élénk éljenzés.) Elnök: A ház engedelmével bátor vagyok a tárgyalás folyamát rövid időre félbeszakítani: mert a miniszterelnök urnák sürgős előterjesztése van. Lónyay Menyhért gróf miniszterelnök : Bátor vagyok a t. ház engedelmével két, ő felsége által szentesitett törvényt benyújtani, s azok kihirdetését kérni; t. i. a vadászati törvényt, a megyék, kerületek, vidékek, székek közigazgatási, árva és gyámhatósági kiadásainak ideiglenes fedezéséről szóló törvény. Szeniczey Ödön jegyző: (Olvassa a hét szentesitett törvényt.) Elnök: Ezen szentesitett törvények hódoló tisztelettel kihirdettetvén, a méltóságos főrendekhez hasonló kihirdetés végett át fognak küldetni. Miután pedig a főrendi ház még ma szintén ülést tart: méltóztassék megengedni, hogy ezen törvény kihirdetésére vonatkozó jegyzőkönyv azonnal hitelesíttessék. Mihályi Péter jegyző: (Olvassa a jegyzőkönyvet.) Elnök: Ha nincs észrevétel: hitelesíttetik. Következik a napirenden lévő tárgy folytatása. Falk Miksa : T.ház ! Nem tudom, van-e e még a t. háznak annyi türelme (Halljuk!) hogy meghallgasson .(Halljuk !)Megigérem hogy rövid leszek. (Halljuk!) Érzem, hogy mind a t. házra, mind a szólóra nézve nem kellemes, ha újból oly tárgyhoz kell szólnia, mely két nap óta vitattatik, és melyhez mindkét pártnak annyi jeles férfia szólott. (Halljuk.') Volt azonban Horn Ede barátom beszédében egy pár dolog, miket nem lehet egészen megjegyzés nélkül hagynom. Reményiem, hogy t. barátom nem fogja rósz néven venni, ha azt mondom, hogy ő engem azon parlamenti szónokra emlékeztet, kiről azt mondották, hogy valahányszor beszédet tart, az mindig tulajdonképen három beszédet képez. Először elmondja azt, amit maga elmondani szándékozik, másodszor elmondja azt, amit más valaki, kit szintén ő képvisel, az általa mondottak ellenében netalán felhozhatna, és harmadszor megczáfolja, — természetesen mindig győzedelmesen — azt, amit ez a más valaki: a ki nem létezik, ö ellenében felhozott. (Élénk derültség.) Horn képviselő ur bennünket, kik annak idejében az enquéte bizottság előtt szóltunk és azokat, kik a ház ezen oldaláról eddig a vitában részt vettek, ugy tüntette föl, mintha hét évvel ezelőtt annyi bátorságunk sem lett volna, hogy az önálló magyar bank nevét csak ajkainkra is vegyük : azt állította, hogy mi már akkor is egyedül lehetségesnek azt tartottuk, hogy — bármily áron — a nemzeti bankkal egyezkedjünk; most azonban már átlátjuk, hogy ez nem megy; de azért még sínes elég bátorságunk az ellenkezőnek kimondására, hanem egy elmosódott határozati javaslatot terjesztettünk a ház elé, a melyet Trefort benyújtott és melyet magam is aláirtam. Nem fogom a t. házat hosszú idézetekkel fárasztani ; hanem egy pár sort az enquéte-bizottság irományaiból mégis leszek bátor felolvasni és pedig, miután nevezetesen a pesti ipar és kereskedelmi kamarára történt hivatkozás, ennek nyilatkozatából idézek egy pár szót. „A mily határozottan utasítja vissza magától a kereskedelmi és iparkamara egy magyar jegybank felállítása lehetetlenségének, valamint a nemzeti bank önkénye előtt meghajló feltétlen alávetésnek még gondolatát is: ép oly nyíltan kénytelen azt beismerni, hogy egy magyar önálló jegybank felállítása sok, igen jelentékeny nehézséggel, valószínűleg bizonyos időre tetemes hátrányokkal fog járni, hogy az tehát minden esetre csak legvégső lépés volna, a mely cs-:ik akkor tétethetnék meg; sőt kellene is, hogy megtétessék : ha épen nem sikerülne a nemzeti bankkal igazságosan és méltányosságon alapuló oly egyezkedést létrehozni, mely mind a két félt kielégítse." Ezután formulázva voltak azon követelések is, melyeknek a magyarországi ipar és kereskedelemérdekében teljesittetniök kell, és itt az mondatott: „az alulirt kamarának nézete tehát oda irányul, hogy a legközelebbi időre ne törekedjünk több után, mint a mi a valóságban elérhető és keresztülvihető és hogy a nemzeti bankkal való kiegyezés mint ideiglenes kisegítő eszkőz a legközelebbi 6 érre igen óhajtandó volna, föltéve, hogy a nemzeti bank hajlandó figyelembe venni Magyarország méltányos követelményeit.' 1 ' A nyilatkozat végén pedig, a valuta helyreállítását ajánlva azt mondja a kamara: ,,az mindenesetre bizonyos, mikép akkor majd a Lajthántúl is meg fog a beválthatatlan jegyekkel való szerencsétlen gazdálkodás szűnni, s hogy ez által elfog ama nagy — mondhatnók — legnagyobb akadály hárittatni, a mely egy független magyar jegybank fölállítását addig, habár nem is teszi, átalán véve lehetetlenné: de melynek fölállítását a legvégső szükség esetén kivül nem tanácsolja." Már most méltóztassék ezzel összehasonlítani azt, a mi Trefort Ágostonnak határozati javaslatában mondatik, s mit ő bevezető beszédében 19 ;s
