Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-439
148 Í-'M, országos lilés január 19. 1872. előadott, a mit a pénzügyi miniszter ur ismételt és a mit a Wahrmann és Zsedényi urak kifejtettek : én részemről lényeges különbséget a kettő között nem tudok feltalálni ; igenis különbséget a formára nézve, melyről azonnal szólni fogok: de nem a lényegre nézve. Minthogy azonban Horn Ede t. barátom azt mondja, hogy ő két évvel ezelőtt sokkal tovább látott mint mi, és hogy ő neki már akkor sem tetszett a kiegyezkedés a nemzeti bankkal: lesz szerencsém az ő akkori nyilatkozatának egykét sorát idézni , melyek mutatják , hogy ő mostani nyilatkozatával ellenkezőleg csak azt nem akarta , hogy az 1876-dik esztendőn tul terjesztessék ki a bank monopóliuma; de — ugy szólott — ha arról biztosságot szerezhetne magának, hogy ez nem fog megtörténni: akkor maga is hajlandó volna a nemzeti bankkal egyezkedni. Szóról szóra ezeket mondja: Wenn es Jemand in Ungarn giebt, ich verstehe natürlich eine competente Persőnlichkeit, die den Muth hátte zu sagen: „Ich garantire dafür, dass die österreichische Begierung im Jahre 1876. im Standé sein wird, alF ihren Verpflichtungen der Bank gegenüber nachzukommen und derart das Ende des Monopols und die Wiederkehr ganz normaler Zustánde herbeizuführen £í — dann wáre vielleieht auch ich béreit zu entgegnen: „Grut denn, 6 Jahre sind hald verstrichen, wenn wirklich grosse Erschütterungen vermieden werden können, fügén wir uns dein Bestehenden und vertragén wir die ernstliche Besserung bis Ende 1876. (Jolkiáltások bal felől: Hisz ez hely esi Halljuk ! Halljuk! Halljuk ! jobb felől.) Ennek következtében t. ház, Horn Ede t. képviselő urat szaván lehet fogni és azt mondani neki: „ha hát ezt a biztosítékot megnyeri: egyezzék bele a bankkal való alkudozásba." Azon garantiát, a melyet ő magának adatni kivan, igaz, egyes ember nem adhatja meg; de van más valaki, a ki megadhatja azt, és kinek garantiája az egyes ember biztositékánál többet ér, és ez az országgyűlés. Azonnal megmondom, miként értem ezt. A bankacta szerint, a nemzeti bank köteles levén 3 évvel privilégiuma lefolyta előtt annak megújításáért folyamodni : már most, legfölebb a jövő év végével be fog állni azon időpont, melyben arról lesz szó, meghosszabbittassék-e privilégiuma vagy nem ? Ha maga a nemzeti bank nem kívánná privilégiuma meghosszabbítását: akkor az úgyis magától megszűnik; hacsak Ausztriára nézve kívánná : akkor nekünk semmi közünk hozzá, mert hisz ez esetben privilégiuma Magyarországon nem lesz érvényes; ha pedig azt akarja majd,, hogy pivilegiuma Magyarországra is terjesztessék ki : ugy én ennek elhatározására más eompetens forumot nem ismerek, mint a magyar országgyűlést, a mely az ajánlatot vagy elfogadhatja, vagy elvetheti és ha a meghosszabbítást megengedi, a feltételeketj megszabhatja. Azt hiszem tehát, hogy arra nézve semmi aggodalommal nem kell lenni és semmit sem kell félni attól, hogy ha most az ideiglenes intézkedés az osztr. nemzeti bankkal való'egyezkedés utján történik is: ezáltal meghosszabbíttatok a mostani állapot, még 1876-ik éven túl is. De bocsánatot kérek, mi ennyire nem is megyünk. Mi Horn Ede képviselő urat nem akarjuk szaván fogni, mi még azt sem mondjuk, hogy praeferenter és első sorban e nemzeti bankkal kell alkudozni, és ebben áll azon formai változás, melyben eltér Trefort Ágoston t. képviselő társam határozati javaslata azon javaslattól, melyet az enquéte bizottság többsége a ház elé terjesztett. Röviden kifejtem már most részemről, miért tartom jobbnak Trefort Ágoston t. képviselőtársamezen formulázását a bankbizottság javaslatánál. Azért tartom jobbnak először: mert közbejött a bank-kormányzónak ismeretes nyilatkozata; csakhogy e tekintetben nem értek egyet Simonyi Ernő t. képviselő úrral, ki szintén hivatkozva e nyilatkozatra, azt mondotta, hogy lám mily jó, hogy a bank-bizottság jelentésének elkészültekor nem kötöttük meg mindjárt az alkut a bankkal, mert ime most mennyire megbántuk volna azt, miután a bank-kormányzó ! egyenesen kijelentette, hogy azért nyilatkozik ' igy, mert mi nem tárgyaltuk a bank-enquéte jelentését és mert nem határoztunk ez ügyben. Egyébiránt annyit bevallók magam is, hogy azon kissé éles hang után, melyen a bankkormányzója mirólunk nyilatkozott : én sem látom szükségesnek, hogy nagyon előzékenyek legyünk a bank irányában és talán arra utasítsuk a kormányt, hogy először is vele alkudozzék. Van azonban egy második — és véleményem szerint íontosabb — ok t. i. ha abban állapodtunk volna meg, mit az enquétebizottság többsége javasolt, ajánlott, hogy először kizárólag a nemzeti bankkal kell alkudozni ós csak ha ezzel méltányos alkut kötni nem sikerül, kell más consortiummal alkudozni, és egy önálló jegybank felállításáról gondoskodni: akkor attól tartok, hogy azon pillanatban, a minta nemzeti bankkal az alkudozáI sok meghiúsulnak és mihelyt ő tudja, hogy a | szakadás köztünk és közte megvan, mindenféle | rendszabályhoz nyúlhatott volna, a melyek nem mondom legyőzhetlenek, de minden esetre kellemetlenekké lehettek volna. Azonkívül nehezítette volna ez az alkudozást másokkal, mert ha más tudja, hogy nekünk tehetségünkben áll bizonyos ; feltételek mellett a nemzeti bankkal is kiegyezni :
