Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-438
132 438. orMágog ülés február 17. IS72. Wahrmann képviselő urnák; de azt kénytelen vagyok bevallani, hogy nem voltam képes hinni, és ha nem hallottam volna magától a miniszter úrtól, nem volnék képes hinni, hogy ezen, évek óta az országon nagy izgatottsággal folytatott kérdés megoldásáról csak ezen határozat meghozatala után fognak intézkedni. Persze hat hét nem elég; de ha az előkészületek, miat kellene, meglennének: akkor igenis módjában lenne a kormánynak a javaslatokat a képviselőház elé terjeszteni. Most még csak egyet jegyzek meg. (Halljuk !) Á t. pénzügyminiszter ur azt mondja, a valuta helyreállításának idejét nem lehet meghatározni. Annyiban igaza van; mert hiszen ahhoz, hogy az miként történjék, a fennálló törvények szerint". ő felsége többi országai és tartományainak kormánya is hozzá szólhat. Azt teszi hozzá , hogy tehát az ideiglenes intézkedéseknek idejét megszabni nem lehet, mert az ideiglenes intézkedéseknek tartani kell addig, mig a végleges intézkedés be nem következik, vagyis még valamivel tovább, mint a valuta helyreállítása. De ugyan kérem, t. ház, vegyük fontolóra egy kissé a tapasztaltakat. Az, hogy helyreállittassék-e a valuta és mikor sikerüljön: ő felsége többi országai és tartományainak kormányától és illetőleg törvényhozásától is függ. Már most méltóztassanak egy provisoriumot megállapítani a bécsi osztrák bankkal, minő helyzetbe hozzák Magyarországot? Igaza van Wahrmann képviselő urnák, hogy a bankkérdés nem csupán kereskedelmi és financiális kérdés, az nagyfontosságú politikai kérdés is egyszersmind. A bank megkötötte az ideiglenes egyezséget Magyarország pénzügyeinek rendezéséig; de ha Magyarország pénzügyeinek rendezése egy más állam kormán} r ának és törvényhozásának hozzájárulásától függ, és most ezen más állam kormánya és törvényhozása összejátszva ezen ellenünk mindig ellenszenvet tanúsított bankkal, örök időre lehetetlenné teszi, hogy a valuta helyreállittassék : ily helyzetbe jutni engedni az országot, azt tartom, t. ház, nem szabad. En határozottan és nyíltan kimondom, hogy épen, mert meg vagyok róla győződve, hogy végleges rendezés nem lehet a valuta helyreállítása nélkül: épen azért; mert a fennálló törvények szerint a valuta helyreállítását mi magunk nem eszközölhetjük: oly ideiglenes intézkedést kívánok, mely határozottan nem előmozdítója, de inkább ha kell, megrontója legyen azon bécsi pénzintézet érdekeinek, mely máskép kifogja vinni csak azért is, hogy Magyarországot továbbra is kizsákmányolhassa, hogy a valuta soha ugy ne rendeztethessék, hogy Magyarország önálló bankügyét megalapíthassa. Ezen meggyőződésemtől vezéreltetve én visszautasítom Trefort Ágoston képviselő határozati javaslatát és pártolom Ghyczy Kálmán képviselő ur határozati javaslatát. {Élénk helyeslés hal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: T. ház! Két dolog az, a mi engem kényszerit, hogy bár csak az imént szólék, most újra igénybe vegyem a t. ház becses türelmét. Az előttem szóló t. képviselő ur constatálhatni vélte, hogy a kormánynak a bank kérdésben, tekintve a definitivumot, van ugyan határozott megállapodott nézete, de nincs az addig történendőkre vonatkozólag, az addig teendőket illetőleg. Lehet, hogy az én előadásom hézagossága bírta az előttem szólott képviselő urat ezen véleményre, s azért azt most rectificalni akarom, még azon esetre is, ha netalán a rectificatió nem lenne elég szerencsés tetszésével találkozni a t. túloldalnak. Én azt mondtam, hogy három lehetőség van a kérdés megoldására, s ha én ugyan annyit elbírok érni az osztrák bankkal való egyezkedés utján azon czélokra, amelyeket a bank enquéte bizottság a maga jelentésében hangsúlyoz, mint a mennyit a másik utak akármelyikén, miután azon inconvenientiák, melyek azon másik ut mindegyikével más-más irányban bár, de mégis összekötvék, miután én a kereskedelmi, forgalmi és hitel ügyekben a zökkenés nélkül elérhető eredménynek előnyt adok, igen szívesen elérem azt azon utón; a határozati javaslat is csak a sorrend elő nem írásában tért el attól, mit a bankügyi bizottság jelentéséből felolvastam, t. i. előbb. En a sorrendnek előre kijelölését átalában nemcsak ezen rigyben, de mindenütt tévesnek tartom. A czélnak kitűzése a törvényhozás feladata, az utak megválasztása a kormányé. Én ismétlem, hogy ha ezen az utón is annyit érhetek el, mint a mások bármelyikén: ennek adok előnyt; de ezt kérem nem ugy magyarázni, hogy föltétlenül adok ennek előnyt; mert ha ezen utón nem érnék el ugyanannyit mint bármelyik máson, a másik utat választanám. De engedelmet kérek, hogy mennyit lehet elérni: azt eddig kimunkálni teljes lehetetlen volt, az épen a tárgyalások feladata. Tartózkodás nélkül kimondom, hogy én azt nézem, mit lehet elérni, s az áll előttem első sorban s azon az utón megyek a melyen legtöbbet érhetek el. Másodszor, ha egyenlő mennyiséget érhetek el mindegyiken: azt választom, a mely legkevesebb inconvenientiával jár. A másik amire megjegyzést kell tennem, az/
