Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-438

43$. országos ülfs február 17. 1872. 12 5 sem tudnám csekélyleni és pedig annyival inkább nem, miután azon kérdés: vajon kívánatos, időszerű és lehetséges-e ? függetlenül és magában megvitatva nem volt. Most sem önmagáért, hanem mint a hazai hitel önálló, szilárd alapokra fektetésének feltétele, mint ennek eszköze: kerül tárgyalás alá ezen magában is nagy, magában is igen jelentékeny kérdés. Nem az állittatott-e fel? helyes-e, kivánatos-e, időszerű-e és lehetséges-e a valuta heiyre állítása í hanem az: miként lehet hazai hitelünket önálló, szilárd alapokra fektetni? s csak e kérdés folyamában, mivel reá az a felelet jött, hogy ennek elengedhetlen feltétele amaz: foglalkozunk ama kérdéssel. ;Épen azért engemet nem lep meg, ha különböző nyilatkozatokat hallok, már magára ezen előfeltételre nézve 'is, s felszólalásomnak egyik oka épen az, hogy azon véleményeltérés súlyát emeljem ki, a mely e tekintetben az előfeltételre nézve is nyilatkozik köztünk, mely, hogy nyilatkozik : igen természetesnek találom, épen azért, mert hiszen azt még soha meg nem vitattuk, még nem érveltük fölötte. Ghyczy képviselő úr a maga előadásában elmondja, hogy azon nézetben ő is osztozik, hogy a valuta helyreállítása nélkül hazai hitelünket önálló szilárd alapokra fektetni, bankrendszerünket egy vagy több bank, vagy a bank szabadsága mellett is oly képen berendezni, hogy bankunk, vagy bankjaink minden perezben érczczel fizetésképesek legyenek: teljes lehetetlen; de épen azért, mert a czélt kívánjuk, a föltételt előkészítendőnek tekinti és tekintette már akkor, mikor a bankenquéte tanácskozott, és mikor jelentését ide a házhoz bemutatta; s ő nem is tartózkodik, nem is habozik a valuta helyreállitásának kérdését olyannak kimondani, a mely lehető is, időszerű is, szükséges is. Móricz Pál képviselő úr utána csakhamar reámutatott azon terhekre, azon súlyos következményekre, a melyek a birtokos s ezeken kívül a kötelezettségekben levő osztályra, a valuta ilyetén helyreállításából okvetlenül nehezedni fognak, de azt mondotta : „Készek vagyunk meghozni ez áldozatot." Simonyi Lajos báró már nem nyilatkoztatta ki ily feltétlen készségét, sőt azt mondta, hogy Ghyczy Kálmán határozati javaslata nem is involválja a valuta ily rögtöni helyreállítását, hanem csak az erre vezetendő előkészítő lépések megtételét és hosszabb időn való keresztülvitelét. Jele, hogy a t. előttem szóló az ellenkezőben talán nem is nyugodnék meg. Én, ki pedig azt gondolom, hogy jól is hallottam és jól is olvastam Komárom város igen érdemes képviselőjének beszédét: azt másképen értettem akkor, a mikor haliam; máskép értem most, a mikor olvasom. Á.zt mondja ugyanis Ghyczy K. képviselő ur: azon időben, mikor az enquéte tanácskozott, én is sokat gondolkoztam e tárgyról, és habár a valuta helyreállítását akkor is lehetetlennek nem tartottam, magam is azon véleményben voltam, „hogy az államjegyeknek 20%-os disagiója mellett azoknak a forgalombóli rögtönzött kivonása a forgalomban lévő pénzértéknek a valuta helyreállitá? a általi rögtönzött megváltozása egyrészről beláthatlan zavarokba ejtheti a kereskedést, az ipart, az adósok és hitelezők, az adófizetők, szóval a közforgalmi élet minden viszonyait." „Ha azonban, — igy folytatja tovább, — az államjegyek agiója vagyis inkább disagiója mester. séges pénzügyi müvelet nélkül — hogy ugy mondjam magától — fokozatosan mindinkább lejebb-lejebb szállván, alpárihoz közeledik, s ez, azon esetben, ha a kormányok a valuta helyreállítása iránti komoly szándékukat kimondják, okvetlenül be is fog következni: akkor az államjegyeknek forgalombóli kivonása a valuta helyreállítása, a közforgalom megzavarása nélkül sokkal rövidebb idő alatt megtörténhetik, mint megtörténhetnék, ha most is még 20°j

o vagy annál nagyobb disagioval kellene küzdenünk. Itt én egy változott felfogásnak látom nyomát, azon felfogásnak látom kifejezésre hozatalát, mely mellett a valuta helyreállítása nem egy hosszabb, de aránylag rövidebb idő alatt volna keresztülvihető. De legyen igy, vagy ugy: bizonyos, hogy ugyanannyi idő kell arra, hogy hitelünket önálló, szilárd alapokra fektessük: mennyi idő kell arra, hogy a valuta helyreálhitt assék. .Ezt meg fogják engedni mindazok, kik ezen elő föltételt felismerték. De, t. ház! legyünk tisztában azzal, mit akarunk tulajdonképen: hosszabb időt akarunk-e a valuta helyreállítására ? vagy rövidebb időt ? mert a mint ezen kérdésre felelünk: akként kell felelnünk — akár akarjuk, akár ne akarjuk — hazai hitelünk önálló, szilárd alapokra fektetésének idejét illetőleg is. Az nem lehet, hogy valaki hosszú időre akarja nyújtani a valuta helyreállitásának idejét és mégis rövid idő alatt akarja hazai hitelünknek önálló, szilárd alapokra fektetését. Ez nem lehetséges, mert e kettő kizárja egymást. Ha hát hosszú idő kell Simonyi Lajos b.-nak az egyikre, meg kell adnia ugyanazon hosszú időt a másikra, sőt valamivel többet; mert a superaedificatumot meg kell előznie az alapnak. Ezzel, gondolom, mindannyian tisztában lennénk. Nem vélem, hogy ezt ok nélkül emeltem ki; mert igen jól mondotta Wahrmann képviselő úr, hogy midőn arról • van szó, hogy önálló bankrendszer létesíttessék: akkor sok barátja van a valuta helyreállítása-