Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-438
126 438. országos ülés feUrnár 17. 1872. nak, — nem a valuta helyreállításáért, hanem az önálló bankrendszerért; — de mikor aztán magáról a valuta helyreállításáról lenne szó, akkor, — ő legalább úgy mondotta — sok hypoerysis fogna előtűnni és sok ellenzésbe fogna ütközni a valuta helyreállítása: a mi pedig — mint mondám — a hitel szilárd alapra fektetésének föltétele. És nekem, kinek ez idő szerint legalább feladatai közé tartoznék e kivánatok megvalósítása: föltétlenül ki kell emelnem, hogy ha a czélt komolyan veszszük, vegyük komolyan ennek föltételét is; mert nem komolyan vett föltétel mellett a czélt reálisálni teljes lehetetlenség. (Helyeslés jobb felől.) Ezek után menjünk át az egyes határozati javaslatokra, menjünk át azok méltatására, ha tetszik azok értelmezésére, indokolására, és a kormány által azok irányában elfoglalt álláspontnak ismertetésére. (Halljuk!) Simonyi Ernő képviselő ur, a szólók elseje, már azon kezdte, hogy a Trefort Ágoston úr által bemutatott határozati javaslat igen eltér attól, mi a bankbizottság jelentésében foglaltatik. És íme — folytatta — valódi szerencse, hogy ez akkoron el nem fogadtatott; mert hisz az ettől való eltéréssel maga a párt azt tanúsítja, hogy a jelentésben foglaltakat ma már nem tartja jóknak s igy nem is örülne neki, ha az akkor elfogadtatott volna. Én alig hiszem, hogy tévedek, midőn azon jelentés súlyát a következő helyben vélem fölfedezni: „jelenleg a magyar korona országaiban is a pénzforgalom egyetlen szabályozója az osztrák-nemzeti bank, oly bank, mely a magyar korona országain kivül székel, többnyire érdekeinket nem ismerő s már ez okból kellőleg nem méltányolható egyenek befolyása és vezetése alatt nem a magyar országgyűléstől, hanem a birodalmi tanácsban képviselt országok törvényhozásától függ, főleg ez országok piacza, ipara és kereskedelme érdekei által vezettetik s a magyar koronaországot csak kénye-kedve szerint és anynyira részelteti hitelben, a mennyire üzleti érdekeiben jónak látja s ha tetszése ugy hozza magával: azonnal megszoríthatja, vagy el is vonhatja a njmjtott hitelt." Mondom: én a súlypontot itt látom, itt vannak felsorolva a bajok. Mi a baj? a baj az, hogy ezen egyetlenegy intézet, mely szabályozza a hitelt, mondom, hogy ezen intézet: az ország határain kivül székel s már ennélfogva kevésbbé ismeri, kevésbbé méltatja az ország szükségleteit, egy szóval baj mindaz, mi a jelentésben felsoroltatik. Én kérdem, ha egj határozati javaslat épen oda törekszik, hogy ezen bajokat szüntesse meg, ha oly utasítást kivan adatni a kormánynak, melynek teljesítése esetében ezen bajok sorban eltűnnének: vajon az ilyen határozati javaslat eltér-e, és különbözik-e czéljában? — ismételten kiemelem — czéljában ? attól, amit kívánt a bankbizottság a maga jelentésében? Szerintem — nem! A fődolog az, hogy ezen határozati javaslat alkalmas-e arra, hogy ha az elfogadtatása által nyerendett utasításnak a kormány eleget tesz: ezen bajok megszüntessenek és eltüntessenek. Ha alkalmas reá: akkor nem látok különbséget; ha nem alkalmas: akkor igenis látok. Én ugy látom, hogy azon határozati javaslat nagyon is gondosan szem előtt tartotta, hogy mindazt kikötötte, mi ezen bajok eltüntetésére szükséges. A határozati javaslat első pontjában mi van mondva? Az van mondva: „érintkezvén a birodalmi tanácsban képviselt királyságok pénzügyminiszterével , azzal egyetértőleg készítsen törvényjavaslatot a valuta rendezésének módjáról s terjeszsze azt a törvényhozás elé." A jövendőnek, hazai hitelünk önálló szilárd alapra fektetésének^ érdekében hát történik benne gondoskodás. És hogyan gondoskodik a javaslat ezen irányban? Merem mondani az egyedül lehetséges módon. Es miért tartom én ezt az egyedül lehetséges módnak? Azért, mert bármennyi feltétele legyen is a valuta helyreállításának: annyi előttem kétségtelen, hogy ezen feltételek közé tartozik a kényszer folyamu államjegyeknek a forgalombóli kivétele. Mivel ezen kényszer folyamu államjegyek közös jótállás alatt állanak: velők semmi sem történhetik anélkül, hogy a birodalmi tanácsban képviselt országok és t irtományok kormányával egyetértőleg történjék az. A valuta helyreállítása ezéljából történő intézkedésekre irányzott egyetértés már maga igen fontos kérdés. Ma történjenek-e ezen intézkedések, — és ha igen, mely utón történjenek és e végből mily eszközök használtassanak? ez mind megbeszélés tárgya. Mennyi legyen az idő tartama; vajon aránylag rövidebb idő? mint Ghyczy képviselő ur mondotta ? egészen eltekintve az ezzel járó áldozatoktól, a mikbe Móricz ur beleegyezett; vágj 7 arámdag hosszabb idő múlva? mint Simonyi Lajos b. véli: mondom, ez mind megbeszélés, elintézés tárgya a két, különben is halmozott munkával elfoglalt kormány közt. Épen ezért, mivel annyi az, ami ide tartozik, aminek el kell intéztetni: azt gondolom én is, hogy nagyon is jól mondotta Wahrmann képviselő ur, hogy ezen feladat megoldása, ezen egyezkedés megállapodása nem csak, de hogy ennek alapján a törvényhozás számára a törvényjavaslat el is készíttessék; nemcsak, hanem ami ezen alapulna,
