Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-437

487. országos ülés zetenAr 1(5. 1872. 107 jegyeket nem fogja beváltás végett praesentálni, igy és a harmincz éves békesség, az örökös absolutismus és a nyilvánosság kikerülése mellett tartotta csak meg az osztrák bank a jó hirét és tekintélyét 1848-ig. És akkor hogy állottak a dolgok? Ugy, hogy volt 219 milliónyi bankjegyes és 70 és fél milliónyi ezüst készlete volt. Már engedelmet kérek; de én egy olyan bankot, mely normális időkben, a fémkészletnél 3 szórta több jegyet bocsátott ki: egészen solid intézetnek nem tarthatok, és bár az osztrák bank ugy szeretné feltüntetni a dolgot, hogy az 1848-iki loyalitásának következtében szüntette meg a befizetést : pedig azt már beszüntette, még mielőtt az államnak uj kölcsönt adott volna. Én csak azért boztam föl ezt, nehogy azt képzeljék Bécsben, hogy a viszonyokat mi itt nem ismerjük ; épen ugy ismerjük a mi nyomorúságunkat, alárendeltségünket az osztrák bankkal szemben. Sokan ugy szeretik feltüntetni ezen osztrák nemzeti bank kérdését, mint ha ez Ausztria kérdése volna; de ezt én kereken tagadom. Ha megkérdezzük a Bécsben levő nagy pénzintézeteket, kivéve a nemzeti bank igazgatóságát : mit tartanak azon bank-monopoliumról, mely ott az ő kárukra is főnáll, nem-e egyhangúlag fognák-e azt elitélni? De a birtokos és a kereskedelmi osztály is e tekintetben mindig velünk volt. Uraim! Ausztria érdekei nem külön váltak a mi érdekünktől. Ausztria egy hatalmas iparos tartomány, melynek legjobb piacza Magyarország, s ha mi nem fejlődhetünk, s ha mi nem vehetjük iparos czikkeiket: ugy szenvednek ők, és szenvedünk velők együtt. Itt tehát egynehány bankbáró érdeke forog fön ; nem pedig Ausztriáé. (Tetszés.) Ezt ajánlom a kormány figyelmébe. A második, a mire én kiterjesztem figyelmemet: az, hogy mit követelnék én egy létesítendő banktól, mely Magyarország viszonyainak teljesen megfeleljen. Én először is követelném azt, hogy a fém-készlet a kibocsátandó jegyekhez képest ugy álljon; mint 1: 2^2-hez; mert én nem tartom elégségesnek és nem tartom olyannak, melyet tudományilag igazolni lehetne, hogy az érczalap ugy álljon a jegyekhez, mint 1 áll a 3-hoz. Másodszor kívánnám azt, hogy a bank ne folytasson más üzletet: c-^ak olyat, mi a jegybank természetével teljesen összefügg. Harmadszor kívánnám azt, hogy a banknak ne engedtessék meg az állampapírokra való oly mérvű előlegezés, mint a milyen a mostaninak meg van engedve: A negyedik volna az, hogy ha a valuta egy idő múlva vagy egy bizonyos időszak alatt helyreállittatik: a pénzjegyek mennyisége az országban ne kevesbittessék. Én ugyanis e részben nem élek illusióban. A valuta helyreállítása reánk birtokosokra s egyátalában Magyarország mezőgazdái s a fekvőségek birtokosaira nagy terheket fog róni. Magyarországban az osztrák földhitelintézet mintegy 28 milliót adott kölcsön. A nemzeti bank mintegy 33 milliót, és Horvátországgal együtt minteg}'- 35 milliót; a magyar földhitelintézet mintegy 30—31 milliót. Tehát bátran mondhatom, hogy azon összegekkel, melyeket a keletkezett többi bankok kölcsönöztek : több mint 100 millióval vagyon Magyarország földje és fekvősége megterhelve. Ezen összegeket kaptuk rósz pénzben, és visszafizetni fogj'uk teljes értékű ezüstpénzben. E körülmény tehát oly terhet ró majd reánk, melyet félre ismernünk nem szabad s a mely iránt illusióban élnünk nem lehet. Fagy áldozatokat fogunk tehát hozni a valuta visszaállításának; ámde én részemről erre is kész vagyok; mert e nélkül nem látom egy jobb pénzügyi rendszer jövendőét. Arra figyelmeztetem azonban a kormányt, hogy ha ezen valutát helyre akarja állítani: iparkodjék ezt teljesen biztos alapon létesíteni, és ne engedje magát bárminő kecsegtető ígéretek által félrevezettetni. Sokszor próbálták már Ausztriában a valutát helyreállitani, és hogy ez nem történt, ez azon múlt, mert maguk a bankárok nem akarták: mivel nekik a valuta ingadozása hozza a legtöbb jövedelmet. A hires Gentz azt mondotta, hogy : a papir gazdaságnak következése leginkább akkor tűnik ki, mikor a valutát akarják visszaállítani; Wagner pedig oda nyilatkozott, hogy a valuta helyreállításának ellenségei leginkább a pénzügyi körökben keresendők: mert ezek zsákmányolják azt ki legjobban. Jól tudom én, hogy a nemzeti bank nyeresége, tekintve a többi baukok osztalékát, nem valami nagy dividenda; mert 7, 8, 9% nem sok; de nagy jegybanknál igen jelentékeny osztalék, mert Európában csaknem hallatlannak mondható : de elvégre uzsorának még sem tekinthető. Azonban nemcsak ezen 8—9% teszi a bank embereinek nyereményét, hanem inkább azon körülmény, hogy ők élvezik első sorban a bank hitelét, és ezáltal a pénzpiacz irányadó embereivé és minden vállalatnak mestereivé lesznek, és innen van, hogy görcsösen ragaszkodnak ahhoz, mihez^ joguk nincs. Épenséggel nincs szándékunkban e ke'rdést erőszakosan akarni megoldani, és ha elkerülhetjük: bizonyára nem lesz kedvünk zavart előidézni; de másfelől nem engedhetjük, hogy országunk irányában egyre fenyegetődzenek. Ugvan kérdem: követhetni-e e kérdésben 14*