Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-437

C,A 437. országos ülé* Igenis, opportunns nézet volt. De én nem helyeslem azt, hogy a törvényhozás, mely évekre intézkedik, opportunus nézetekből induljon ki. (Derültség jobb felől.) íme uraim ! mi lett volna következése, ha a helyett, hogy most tárgyaljuk a bankkérdést: a múlt nyáron elfogadta volna a t. ház a többség véleményét ? Most megbántuk volna mindnyájan, ép ugy megbántuk volna és önök mindnyájan megbánták volna, a mint megbánták az 1867-iki kiegyezést. (Derültség jobb felől. Felkiáltások: De nem bántuk meg!) Annyi minden esetre áll, hogy ma a jobboldal ós a bankügyi bizottság többsége nem kivánja, hogy akkor kifejezett nézete elfogadtassák. Elismeri tehát, hogy a jelen körülmények közt az a nézet nem helyes. De ha nem helyes, nem volt akkor sem helyes : mert nem hetekre és hónapokra vojt az intézkedés történendő, hanem évekre. És így fognak járni mindig, a mikor nem elvekből, hanem opportunitási szempontokból indulnak ki. (Helyeslés a bal oldalon.) T. házi A bankkérdés a magyar országgyűlés előtt az 1869. év vége felé, vagy legalább is második felében kitört pénzválság következtében került először tüzetesebb tárgyalás alá; e váltság következtében akkor több oldalról történvén interpellatió, nagy súly fektettetett arra, hogy ily válság mellőzésére, elhárítására vagy legalább enyhítésére befolyással lehet egy önálló, független magyar jegybank. Ezzel kapcsolatban tárgyalta a kérdést a t. ház, és a törvényhozás • mindkét háza elhatározta, hogy egy jegybankügyi bizottság fog kiküldetni, melynek utasításul adatott: „hogy kihallgatván a pénzügy, ipar és kereskedelem kitűnőbb férriait, — tekintettel a jelen pénzértékre, a tényleges viszonyokra s a mostani pénzválságra és annak okaira, — adjon indokolt véleményt az iránt: minő törvényhozási intézkedések létesítendők a jegybank-ügyben, hogy a rendszeres pénzforgalom biztosítása mellett, a hazai hitel önálló, szilárd alapokon feküdjék." Ezen bizottság kiküldése volt tehát az első lépés, melyet a magyar törvényhozás 1867. óta e részben tett. De nem ez volt az első pillanat, midőn a nemzet egy ily banknak hiányát érezte. Erezte ezt a nemzet mindenkor ; habár annak sem az országgyűlés kiíejezést nem adott, sem a kormány semmiféle intézkedést e részben nem tett. Midőn 1848-ban az első független felelős minisztérium megalakult, alig múlt el néhány hét: már volt Magyarországnak külön független jegybankja. A minisztérium azonnal szükségesnek látta intézkedni. Tétettek akkor is ajánlatok az osztrák nemzeti bank részéről; ajánlt kamat nélküli kölcsön fejében adni a magyar kormánynak annyi milliomot, amennyire szüksége február 16. 1872. lesz. De nem az volt az akkori magyar kormány előtt a főtekintet, hogy néhány millióval több vagy kevesebb pénz álljon rendelkezésére, hanem az volt, hogy Magyarországnak hitele és pénzügye önálló, szilárd, minden más befolyástól ment alapokon nyugodjék. Méltóztatnak emlékezni, hogy 1848-ban a kormánynak megalakulása után egy pár hóval voltak magyar bankjegyek, volt magyar bank és önálló hitel. (De hová lett.') Elveszett, az igaz : hiszen hadi erővel igen sokat lehet elvinni. Most legutóbb láttuk, hogy hadi erővel 5 milliárdnyi frankot vittek el Praneziaországból. De azért, hogy erőszakkal elvitték a magyarnak érez alapját : az nem ok a bank fel nem állítására, és azért, mert jövőben ismét egy fegyveres ellenség elviheti az érczalapot, e miattt a bank felállítását életbeléptetni nem akarni részemről, nem fogadom el érvelésnek ; sajnálnám, hogy ezt elegendő érvelésnek tekintené valaki. Tehát — t. ház, a bankbizottság megalakulása után megkezdte munkálkodását. Utasítása szerint kihallgatott számos szakembert a pénzügy, kereskedelem és ipar köréből. Munkálatát a múlt év május havában befejezvén, beadta jelentését. Hogy miért tartott ezen bankügyi bizottság munkálkodása oly sokáig 1 annak több oka volt. Először ugyanis a bankügyi bizottság 1870. év elején megkezdő működését, az országgyűlés téli időszakának befejezésekor munkálatát már majdnem befejezte, s csakis a következő őszi idényre jővén ismét össze: akkor még egy ülést tartott, melyben a szakférfiak kihallgatását befejezte. Ez novemberben volt: de akkor a jelentés elkészítését és beadását maga a pénzügyminiszter ur is akadályozta és hátráltatta. Akadályozta és hátráltatta először azért, mert a franczia német háború következtében az európai pénzviszonyok nem nyújtottak elegendő tájékozást és kedvező pillanatot arra, hogy \ily nagy fontosságú kérdés akkor megoldassák. De akadályozta a pénzügyminiszter ur továbbá a jelentés beadását azon indokolással, hogy könnyebben fog alkudozhatni az osztrák nemzeti baakkal akkor: ha a budget meg lesz szavazva, mint ha az nincsen megszavazva. — A pénzügyminiszter kívánságára tehát több hónapon át elmulasztotta a bankügyi bizottság beadni jelentését. Ezt azért tartom szükségesnek megemlíteni, mert azt látom a hírlapokból, hogy a pénzügyminiszter ur a Deákkörben azzal motiválta a halasztást, hogy én a különvélemény beadásával késtem. Én a különvélemény beadásával talán 3—4 napot késtem, a pénzügyminiszter ur pedig 4—5 hónapig késlelte a dolgot, akár helyes, akár nem helyes okokból, s igy azt hiszem, hogy az általam igénybe vett néhány napi késleltetés nem volt