Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-437

437. országo- ülés február lfí. 1SÍ2. 95 oly fontos ok, hogy a miniszter ur különösen kiemelje, és hogy az hírlapok utján is terjesztessék, midőn a miniszter maga több hónapi halasztásnak volt egyenes oka. Azonban a bankügyi bizottság befejezvén munkálatát, beadta jelentését és naplóját. E napló és jelentések már régen a t. képviselő urak kezében vannak, és ismerik azok tartalmát, nem lesz tehát szükséges, hogy azoknak részletes fejtegetésébe bocsátkozzam. Mint a bankügyi bizottság utasitva volt, kiterjeszkedett ennek vizsgálódása az 1869-ki pénzválság eredetére és okaira. Erre nézve a szakértők kihallgatásában igen sok tanulságos részletek vannak. Nem akarok most ezeknek fejtegetésébe bocsátkozni; hanem meg kell jegyeznem azt, hogy jó lesz ezekből a tanúságot levonni, jó lesz különösen most, mert ezen szakférfiak különösen a tnlcsigázott speculatiónak, az úgynevezett alapítási szédelgéseknek tulajdonították az 1869-ki pénzválság kiütését. Miután pedig épen e pillanatban jobban benne vagyunk az alapítási szédelgésekben mint valaha, és miután én ugy látom, hogy az ország ismét sebes léptekkel sodortatik egy másik pénzválság örvénye felé: jó lesz. t. ház, ha figyelembe veszszük azokat, miket e tekintetben a szakférfiak a bankügyi bizottság előtt elmondottak. T. ház! Kiküldetésünk utasításában az volt, hogy vegyük figyelembe a tényleges viszonyokat. Ezeket figyelembe véve, azt találjuk, hogy Magyarországban e tekintetben a tényleges viszony abból áll, hogy nálunk pénz egyátabában nincs. Maga a pénz, az érczpénz, eltűnt a forgalomból. Az nem létezik. Az csak mint áru vehető a boltokban ugy, mint a czukor és kávé. Tehát a forgalomban, mint forgalmi eszköz, pénz Magyarországban nem létezik. Pótolja helyét kétféle papír, t. i. az államjegyek és az osztrák nemzeti bank jegyei. Az államjegyeket illetőleg a magyar törvényhozás, s a magyar kormány csak egy részben intézkedhetik. Ez Magyarországnak és a lajthántuli országoknak közös ügye. Azon államjegyeknek szabályozásáról vagy rendezéséről tehát Magyarország csak a lajthántuli tartományok kormányával és országgyűlésével egyetértőleg intézkedhetik. E részben tehát Magyarországnak független és önálló befolyása nincs. A mi az osztrák nemzeti bank jegyeit illeti, ezekre sem magának az országgyűlésnek, sem a lajthántuli ország gyűlésével egyetértőkig semmi befolyása nincs; mert az osztrák nemzeti bank nem közösügy : ez egyenesen a lajthántuli országgyűlésnek intézkedésétől, a lajthántuli kormány hatóságától függ- Ebbe tehát nekünk, a magyar országgyűlésnek vagy a magyar kormánynak semmi beszólásunk nincs, és igy Magyarországban pénz nincs és a pénzt helyettesítő papirjegyek, melyek forgalomban vannak, olyanok, melyek a magyar országgyűlés, a magyar kormány hatóságán és hatásán kivül állanak. Hogy ily körülmények között nem önálló, szilárd hitelről, hanem hogy egyátalában hitelről szó is lehessen, az teljesen íehetlen. A mig tehát ezen állapot fennáll: addig Magyarországban hitel nem is létezik, lehet egyeseknek hitele, személyes hitele, de az országnak, mint országnak hitele nincs. T. ház! Már magában az is, hogy Magyarországban nincs oly intézet, mely a hitel, a forgalom eszközeit maga teremtheti, hanem azt egymás intézetből kénytelen kölcsön veszi, nemzetgazdászati szempontból az országra nézve a lehető legnagyobb veszteség. Ha nekünk az osztrák nemzeti bank nem adná ide az ő bankjegyeit : holnap kénytelenek volnánk tán a csere viszonyra visszajönni, kénytelenek volnánk mint a vad népek csere utján űzni kereskedést; mert pénzünk nincsen, oly intézetünk pedig, mely a pénzt helyettesítő jegyeket előállíthatná, szintén nincs. Ezen állapot tehát t. ház, tarthatatlan. Ha mi államiságra, önállóságra, anyagi érdekeink consolidátiójára törekszünk, ezen állapot többé fön nem tartható. A kérdés már most az, hogy ily állapotban mit kelljen tenni ? A bankbizottság azt véleményezi, hogy lépjen a kormány alkudozásba az osztrák nemzett bankkal, eszközölje ki tőle azt, hogy Magyarország szükségleteire többet adjon, mint a menynyit eddig adott, és eszközölje ki azt, hogy oly módon kötelezze le magát ennek adására, hogy ne az ő szeszélyétől függjön azt szaporítani vagy kevesbíteni, azt adni, vagy azt megvonni. Ebben culminál a jegybankügyi bizottság többségének véleménye is, ha a kormánynak nem sikerülne, vagy ha csak nehéz áldozatok mellett sikerülne: akkor igyekezzék a kormány egy külön jegybank felállításáról intézkedni. Miután azonban a jegybank-bizottság többségevéleményétől most elállott: szükségtelen volna most azon véleménynek czáfolatába bocsátkozni. Azonban azon vélemény helyébe állott most a Trefort t. képviselő ur által beadott határozati javaslat. Ezen határozati javaslat azt mondja, hogy készítsen a kormány törvényjavaslatot a valuta rendezésének módjárói, melyet a birodalmi tanácsban képviselt országok pénzügyminiszterével egyetértőleg tegyen. Ez első része ezen javaslatnak. Nem szükséges sokat mondanom arra, hogy a valuta ren[ dezésének szükségességét mindenki belátja és kívánja, és azt hiszem, hogy most oly kedvező J pillanatban vagyank, a minőben már évek óta