Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-437

487 orszáso* ülés február 16. 1S7-2. 93 jelentébe a kikötő és még Julius 21-én a pályaudvar iránt. Augusztus 14-én a tervek máihelyben hagyattak, september 14-én pedig a bejárás a helyszínén megtarttatott. A bejárás alkalmával a fiumeiek ismét többféle változtatást kértek a terven eszközöltetni. A minisztérium kötelességének tartotta, őket meghallgatni és a mennyiben kívánságaik az állam érdekeivel megegyeztethetők voltak, a terveket azok szerint átalakíttatni. Ennek folytán utasította az építészeti igazgatóságot, hogy a terveket dolgozza át. Ez tartott september i-től október 12-ig. mikor a minisztériumnak ismét bemutattattak. Időközben azonban, ámbár nem volt még meg az alap, melyen részletes tervek készíttethettek volna, mert még kérdés tárgya volt, hogy miként rendeztessenek be a kikötő és a rakodó helyek, mégis augusztus 15-én kirendelt a minisztérium Fiumébe egy egészen külön álló osztályt előkészületeket tenni a részletes tervek kidolgozására, mely osztály — addig is, mig magára a kikötő és a pályaudvarra nézve a megállapodás megtörtént — az ottani digának és kőhányásainak tervezetét készítette el. Október 15-én terjesztettek fel az ez iránti tervek, melyek már október 20-án helyben is hagyattak és a munka kiadása elrendeltetett. November 21-én megkezdettek a tárgyalások deczember 12-én pedig a szerződés megköttetett. Csak azért kívántam ezen adatokat előadni, hogy meggyőződhessék a tisztelt ház arról, miszerint a minisztérium a lehető legnagyobb gyorsasággal ügyekezett elintézni minden kérdést, mely Fiumére vonatkozik. Hogy a kormány egy nagy apparátust küldjön le Fiúméba, még mielőtt a részletes tervek kidolgozhatására az alap meg volt t. i. a meddig az enquéte tanácskozásai folytán az elhelyezkedés kérdése véglegesen elintézve nem volt: annak nem láttam volna ezélját , amint ez az enquétek tanácskozmányai folytán megtörtént, a legnagyobb erélylyel dolgoztak a terveken s azok ma már fel is vannak terjesztve a minisztériumhoz és most vizsgálat alatt vannak. Hogy a kikötő ugyan akkor, mikor a szentpéter-fiumei s az alföldfiumei vasút elkészül: készen nem lesz. ez a dolog természetében fekszik. Az egyik vasút engedélyeztetett 1868-ban, a másik 1870-ben, a kikötő pedig, engedélyeztetett 1871. nyarán. De ezenfölül a kikötőnek mint sokkal eomplicáltabb dolognak építése, több időt vesz igénybe, mint a vasutak kiépítése. Ha ez azonban a t. képTiselő urnák s Fiume városának megnyugtatására szolgálhat: ezennel van szerencsém nyilvánítani, hogy a magyar kormány részéről nem fog a munka, nem fog az ügyekezet hiányozni arra nézve, hogy a lehetőlegnagyobb gyorsasággal akikötő kiépíttessék és a forgalomnak át is adassék, (Helyedés.) Ez nemcsak magának Fiumének kérdése, ez az egész ország kérdése, és mindkettő érdekeit a kormány mindig szivén viseli. (Élénk helyeslés jobb felől). Ciotta János: Meg vagyok miniszter ur válaszával elégedve. Elnök: Tudomásul veszi a t. ház miniszter ur válaszát ? (Igen .') Tehát tudomásul vétetik. Nem tudom; kiván-e még a közlekedési miniszter ur válaszolni? (Derültség). Térey Pál előadó (Olvassa a képviselőháznak 1872. évi február havi költségvetését.) Elnök : Elfogadja a t. ház? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatik, és az elnökség megbizatik az intézkedések megtételével. Következik a második tárgy: a jegybankügyi bizottság jelentése fölötti tárgyalás. Simonyi Ernő: Engedelmet kérek; én átolvastam valamennyi jegyzőkönyvet és azokban e kérdés napirendre tűzve nem volt, hanem az volt mondva, hogy a budget tárgyalása után fog napirendre tűzetni, de a budget tárgyalása után napirendre tüzetett sok más kérdés is. Amikor én ily kijelentést teszek, megnézem: helyes-e felfogásom vagy nem? Ily felszólalást tegnap is tehettem volna, de nem kívántam hátráltatni és akadályozni a tanácskozás előmenetelét, azonban nem tehettem meg azt, hogy ne tegyek megjegyzést akkor, a mikor ily nagy fontosságú kérdésben ily módon akarnak határozni. Ezt kötelességemnek tartottam megjegyezni, nehogy ebből praecedens alkottassák a jövőben. Ami most magát a kérdést illeti, mióta a jegybankügyi bizottság befejezte munkálatát és beadta jelentését, az azóta fejlődött körülmények és a megváltozott idő oly stádiumba hozták a dolgokat, hogy ezek sokkal erősebb érvekkel támogatják az én külön véleményemben kifejtett nézetemet, mintsem én tehettem volna, a mi igen könnyíteni fogja feladatomat. Most már mindnyájan átlátjuk, hogy a dolog, t. i. a bankügy oly stádiumban van, melynél fogva a bankügyi bizottság többségének véleményes jelentése többé nem tartható. Maga ezen bizottság előadója egy szóval sem támogatta azt, sőt a bizottságnak egy másik tagja külön határozati javaslattal lépett fel. Ez tehát világos bizonyítéka annak, hogy a bank-bizottság véleménye nem volt helyes vélemény. Azt mondotta ugyanis Trefort t. képviselő ur, hogy akkor helyes volt; nem volt helyes kérem alásan, hanem volt: mint ő maga is monda — opportunus. — (Felkiáltások jobb felől: Hát az nem helyes ?)