Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-437

92 437. országos ölés febritúr 16 1872. kárpótlási követelés alapjául venni egyátalán nem lehet; mert azt a társulat — miként fen­tebb megjegyzem — nem az ügy érdekében épit­teté, hanem mert a nélkül szerződésileg elvállalt kötelezettségeinek épen nem leendett képes meg­felelni stb., azért én óvm akarom a minisztéri­umot, nehogy ezen kárpótlásba beleegyezzék, mert a nemzet vagyonával ily gazdálkodást űzni nem szabad. Mindezek előrebocsátása után fölkérem a t. házat, méltóztassék a minisztériumot oda utasí­tani, hogy egy vegyes küldöttséget nevezzen ki ezen Magyarországra nézve kereskedelmi, ipari és közgazdasági szempontokból kiválóan szüksé­ges útvonalnak megvizsgálására, az ottani hiá­nyok, mulasztások és visszaélések felderítésére. Azonban szükségesnek tartom, hogy ezen kül­döttség ne legyen egyoldalú, azaz ne álljon csu­pán akár a kormány embereiből, akár az illető vidékek tisztviselőiből, hanem álljon: 1-ör a kormány kiküldöttjeiből; 2-or Báes és Szerem megyék küldötteiből ; 3-or pedig az illető leg­közelebb érdekelt községeknek és nagybirtoko­soknak képviselőiből egyrészt: másrészt pedig az építészeti igazgatóság és a társaság képvise­lőiből ; és akkor az ezek együttes vizsgálata kö­vetkeztében adandó jelentést, kérem a t. mi­niszter urat, hogy ide a ház elébe terjeszsze. Mert lehetetlen elhinni, t. ház, hogy mind­az, ami ott törteink, a szerződós következtében történt volna. Különben a válaszszal megelégedve nem levén, kérem a t. házat: méltóztassék ezen ügy tárgyalására határnapot kitűzni. Elnök: Miután a közlekedési miniszter ur a két interpellatióra együttesen válaszolt és az egyik interpelláló nincs jelen; talán méltóz­tatnak abba beleegyezni, ha a ház a válasz iránti határozatát függőben tartja. (Felkiáltások tudomásul vesszük). Majoros Ittván : Én sem tudok bele nyugodni az interpellatióra adott válaszba. Huszár Imre: Kétségtelen, az hogy Ma­joros viszonválasza után a t. miniszter felvilá­gosításának, illetőleg válaszának azon részét, melyre Majoros a viszonválaszt megadta, a t. ház tudomásul vebeti; azon részét illetőleg azon­ban, melyekben Grómon tegnapi interpellációjára felelt: azt hiszen függőben kell hagyni. (He­ly eslés). Elnök: Méltóztatnak ezt elfogadni ? (El­fogadjuk!) Tehát a Majoros interpellatiójára adott miniszteri válasz tudomásul vétetik, a Grómon in­terpellatiójára adott válasz iránti határozat azonban függőben hagyatik. Tisza Lajos közlekedésügyi mi­niszter: T. ház! Folyó év január 11-ón Ciotta János képviselő ur következő interpellatiót in­tézett hozzám (olvas): kz 1871. évi XIX. t. ez. által elhatároz­tatván a fiumei kikötő építése, ezen czélra az 1871-iki költségvetésbe egy millió; a folyó év költségvetésébe két millió 500.000 frt. vétetett fel. A kormány ennek folytán múlt év augusztus hóban ki is rendelt Fiúméban egy mérnököt a részletes tervek kidolgozására, de az előmunkálato­kat illetőleg különben oly elégtelen erőkkel, oly lassú módon vette foganatba, hogy az építke­zési munkálatok elmaradása a legkomolyabb aggodalmakra kezd okot szolgáltatni. Tekintve, hogy a Sz.-péter-fiumei vasút már a folyó év derekán a károly város-fiumei vonal pe~ dig a jövő év folyamában szerződésszerüleg meg fog nyittatni; tekintve, hogy a fiumei kikötő elkészítése már magában oly magas fontosságú, hogy ki­építésének sürgősségót bővebben okadatolni tel­jesen fölösleges : van szerencsém a közmunka és közlekedésügyi miniszter úrhoz azon kérdést intézni: van-e szándéka ez ügyben az eddiginél gyorsabb eljá­rást követni és elrendelni, hogy az építkezési munkák a Fiúméban már most kezdődő jobb időjárás beálltával azonnal teljes erélylyel és gyorsasággal megkezdessenek." T. ház! Megvallom ezen interpellatió indokának egyenesen csak &sí tarthatom, hogy Fiume városa, miután évszázadokon keresztül háttérbe volt szo­rítva, most midőn a magyar törvényhozás minden módot megadott neki a felvirágozhatásra, megsza­vazván e czélból a milliókba kerülő vasutakat, kikötőépitést stb. a lehetőség határain tul is siet mindennek élvezetébe lépni. Én e sietséget nem­csak természetesnek látom, de kedves kötelességem­nek tartom, neki erre — amennyire tőlem függ — és az idő engedi, módot is nyújtani. Ezek előrebocsá­tása után, t. ház, szabad legyen kimondanom, hogy nemileg édesen érint a szemrehányás épen Fiume részéről, midőn a minisztérium a legna­gyobb örömmel és tiszta szívből azon van, hogy a lehető gyorsasággal intéztessenek el az ide vonatkozó ügyek. Engedje meg a t. ház, hogy előadjam e do­logban eddig mi történt. (Halljuk!) A törvény megszavaztatott 1871. június 10-én, Julius 10-én az építészeti igazgatóság vezetőjének kit specia­liter e végre küldtem oda, jelenlétében tarta­tott Fiúméban már egy enquéte a fiumeik és a kormányzó felkérésére, hogy mielőtt a miniszté­rium véglegesen döntene, a munkáknak miké­peni foganatba vétele iránt hallgattassanak meg a város érdekeltjei. Augusztus 9-én érkezett fel az építészeti igazgatóságnak ezen enquete folytán készített

Next

/
Thumbnails
Contents