Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-437
92 437. országos ölés febritúr 16 1872. kárpótlási követelés alapjául venni egyátalán nem lehet; mert azt a társulat — miként fentebb megjegyzem — nem az ügy érdekében épitteté, hanem mert a nélkül szerződésileg elvállalt kötelezettségeinek épen nem leendett képes megfelelni stb., azért én óvm akarom a minisztériumot, nehogy ezen kárpótlásba beleegyezzék, mert a nemzet vagyonával ily gazdálkodást űzni nem szabad. Mindezek előrebocsátása után fölkérem a t. házat, méltóztassék a minisztériumot oda utasítani, hogy egy vegyes küldöttséget nevezzen ki ezen Magyarországra nézve kereskedelmi, ipari és közgazdasági szempontokból kiválóan szükséges útvonalnak megvizsgálására, az ottani hiányok, mulasztások és visszaélések felderítésére. Azonban szükségesnek tartom, hogy ezen küldöttség ne legyen egyoldalú, azaz ne álljon csupán akár a kormány embereiből, akár az illető vidékek tisztviselőiből, hanem álljon: 1-ör a kormány kiküldöttjeiből; 2-or Báes és Szerem megyék küldötteiből ; 3-or pedig az illető legközelebb érdekelt községeknek és nagybirtokosoknak képviselőiből egyrészt: másrészt pedig az építészeti igazgatóság és a társaság képviselőiből ; és akkor az ezek együttes vizsgálata következtében adandó jelentést, kérem a t. miniszter urat, hogy ide a ház elébe terjeszsze. Mert lehetetlen elhinni, t. ház, hogy mindaz, ami ott törteink, a szerződós következtében történt volna. Különben a válaszszal megelégedve nem levén, kérem a t. házat: méltóztassék ezen ügy tárgyalására határnapot kitűzni. Elnök: Miután a közlekedési miniszter ur a két interpellatióra együttesen válaszolt és az egyik interpelláló nincs jelen; talán méltóztatnak abba beleegyezni, ha a ház a válasz iránti határozatát függőben tartja. (Felkiáltások tudomásul vesszük). Majoros Ittván : Én sem tudok bele nyugodni az interpellatióra adott válaszba. Huszár Imre: Kétségtelen, az hogy Majoros viszonválasza után a t. miniszter felvilágosításának, illetőleg válaszának azon részét, melyre Majoros a viszonválaszt megadta, a t. ház tudomásul vebeti; azon részét illetőleg azonban, melyekben Grómon tegnapi interpellációjára felelt: azt hiszen függőben kell hagyni. (Hely eslés). Elnök: Méltóztatnak ezt elfogadni ? (Elfogadjuk!) Tehát a Majoros interpellatiójára adott miniszteri válasz tudomásul vétetik, a Grómon interpellatiójára adott válasz iránti határozat azonban függőben hagyatik. Tisza Lajos közlekedésügyi miniszter: T. ház! Folyó év január 11-ón Ciotta János képviselő ur következő interpellatiót intézett hozzám (olvas): kz 1871. évi XIX. t. ez. által elhatároztatván a fiumei kikötő építése, ezen czélra az 1871-iki költségvetésbe egy millió; a folyó év költségvetésébe két millió 500.000 frt. vétetett fel. A kormány ennek folytán múlt év augusztus hóban ki is rendelt Fiúméban egy mérnököt a részletes tervek kidolgozására, de az előmunkálatokat illetőleg különben oly elégtelen erőkkel, oly lassú módon vette foganatba, hogy az építkezési munkálatok elmaradása a legkomolyabb aggodalmakra kezd okot szolgáltatni. Tekintve, hogy a Sz.-péter-fiumei vasút már a folyó év derekán a károly város-fiumei vonal pe~ dig a jövő év folyamában szerződésszerüleg meg fog nyittatni; tekintve, hogy a fiumei kikötő elkészítése már magában oly magas fontosságú, hogy kiépítésének sürgősségót bővebben okadatolni teljesen fölösleges : van szerencsém a közmunka és közlekedésügyi miniszter úrhoz azon kérdést intézni: van-e szándéka ez ügyben az eddiginél gyorsabb eljárást követni és elrendelni, hogy az építkezési munkák a Fiúméban már most kezdődő jobb időjárás beálltával azonnal teljes erélylyel és gyorsasággal megkezdessenek." T. ház! Megvallom ezen interpellatió indokának egyenesen csak &sí tarthatom, hogy Fiume városa, miután évszázadokon keresztül háttérbe volt szorítva, most midőn a magyar törvényhozás minden módot megadott neki a felvirágozhatásra, megszavazván e czélból a milliókba kerülő vasutakat, kikötőépitést stb. a lehetőség határain tul is siet mindennek élvezetébe lépni. Én e sietséget nemcsak természetesnek látom, de kedves kötelességemnek tartom, neki erre — amennyire tőlem függ — és az idő engedi, módot is nyújtani. Ezek előrebocsátása után, t. ház, szabad legyen kimondanom, hogy nemileg édesen érint a szemrehányás épen Fiume részéről, midőn a minisztérium a legnagyobb örömmel és tiszta szívből azon van, hogy a lehető gyorsasággal intéztessenek el az ide vonatkozó ügyek. Engedje meg a t. ház, hogy előadjam e dologban eddig mi történt. (Halljuk!) A törvény megszavaztatott 1871. június 10-én, Julius 10-én az építészeti igazgatóság vezetőjének kit specialiter e végre küldtem oda, jelenlétében tartatott Fiúméban már egy enquéte a fiumeik és a kormányzó felkérésére, hogy mielőtt a minisztérium véglegesen döntene, a munkáknak miképeni foganatba vétele iránt hallgattassanak meg a város érdekeltjei. Augusztus 9-én érkezett fel az építészeti igazgatóságnak ezen enquete folytán készített
