Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-412

412. országos üléB dcczember 22. 1S71. 51 után Bácskában úgyis a legfinomabb zab terem, igy ha tetszik, szolgálhatunk. De azt gondolom , sem a zab, sem az ostor politikájától mi nem félhetünk, mintán az efféle politika Magyarország jóvoltára, javára nem lehet, és igy sokkal czélszerübb lesz, ha az igazság és méltányosság politikáját követik. T. ház! Volt idő, mikor a nem magyar nemzetek és köztük, a szerbek Bécstől vagy a koronától jogos és méltányos kívánságaik teljesítését keresték és elvárták. S mit mondtak akkor a magyarok? Azt, hogy mi a reactio és camarilla szárnyai alá megyünk; azt, hogy ne ily úton-módon keressük a jogokat, hanem jobb lesz alkotmányos utón keresni, jöjjünk az országgyűlésbe, mondjuk el, mi kérelmünk és kívánságunk van. Mi jöttünk, beszéltünk, de beszédünket ritkán hallgatta valaki, s utoljára azt mondták , hogy mi túlzók, elégedetlen túlzók vagyunk. De hogy lehet ez ? En azt gondolom, hogy az elégedetlenség oka és gyökere más valahol fekszik , nem a túlzásban ! Mi nem jöttünk ide mulatságért, hanem hogy népünknek kívánságait, óhajait és sérelmeit előterjeszszük, és én kívánom, hogy a jövendő kormány boldogabb legyen, mint az eddigi, mert hogy ha ily módon fogja folytatni: az elégedetlenség még nagyobb lesz, és — de még nem akarok az utolsó szóval élni. (Mozgás) En tehát figyelmeztetem a t. miniszter urat arra, hogy terjesszen elő a jövő költségvetés alkalmával egy törvényjavaslatot, mely arra czéloz, hogy a törvény határozata teljesíttessék, a mely azt mondja, hogy kötelessége lesz a kormánynak mindenütt, a hol nagyobb tömegben laknak a külön nemzetiségek: iskolákat felállítani ; figyelmeztetem továbbá, hogy már ez alkalommal tegye azt, a mit tőle interpellatiomban kívántam, hogy az illető tételhez terjeszszen a ház elé egy határozati javaslatot, mely által megszüntettetik azon clausula, mely azt mondja, hogy az újvidéki gymnasiumnak csak azon feltétel alatt adatik meg a 8000 frtnyi segély, ha azt teszi, a mit tennie nem lehet, ha megfosztja magát a tanterv megállapításának és a tanárok kinevezésének jogától; mert a tantervet illetőleg provideálva van a törvényben, kimondatván, hogy oly iskolák tanterveinek, melyeket más eonfessiók állitanakfel: összefüggésben kell lenniök a közös tantervvel, ez elég biztosíték és nem szükség, hogy a miniszter azt mondja, hogy ő fogja azt megállapítani. Ez volt az, mit ez alkalommal mondani akartam. Degré Alajos : T. ház! Megvallom, nem minden elfogultság nélkül szólalok fel, mert Paczolay képviselő ur mindnyájunk által mélyen tisztelt és forrón szeretett tagtársunk a t. Ghyczy Kálmán képviselő urat (Éljen!) oly érzékenyen és méltatlanul megtámadta. Ghyczy Kálmán nem szorult sem az én, sem más védelmére ; az ő élete egy nyitott könyv, {Igaz, igás!) mely őt a közvélemény előtt minden órában megvédelmezi ; de egyéni nézetemet mégis kénytelen vagyok elmondani Paczolay képviselő ur irányában. 0 ugyanis azt mondja, hogy Ghyczy Kálmán képviselőtársunk a nevelés ügyét improductiv befektetésnek nevezte. En nem tudom, hallotta-e azt valaki Ghyczy Kálmántól. En részemről azt hiszem, hogy ezt soha sem mondta, nem is mondhatta, s azért a ki ráfogja, csak magát teszi nevetségessé, és midőn ezen téfelnél tovább okoskodik: valósággal Don Quixotte-i harczot ví. EzzelPaczolayurirányában több szavam nincs. A t. közoktatásügyi miniszter úrhoz fordulok. Valahányszor tan, és különösen nevelési ügyünkről van szó, mindig a román hadsereg jut eszembe, hol mint Francziaországban, annyi vállrojt vezér, fővezér, alvezér volt, annyi ezredes, törzs- és főtiszt, hogy minden közemberre 5—6 jutott. Ep ilyformán vagyunk mi a nevelés terén. Van hála istennek két államtitkár, másutt a miniszter és államtitkár egy, nálunk ezzel három van. Nálunk mindenből több kell, mi gavallér nemzet vagyunk, t. i. ha sokba kerül. Van miniszteri tanácsos, osztálytanácsos, titkár, tanfelügyelő, minden van, csak — — tanitó nincs. (Helyeslés.) És miért nincs ? Nézzük meg azok állapotát. Az segédjegyző, kántor, harangozó, ministráns, a plébánosnak fő-udvarmestere, minden ; csak nem tanitó, csak az iskolába nem kerül rá a sor, oda nem ér rá, mert a jegyző elment, azután lakodalom is van, a tisztelendő urnái nagy vendégség vagy keresztelés van. {Mozgás a jobbon, felkiáltások a balon: lehet a protestánsóknál .') Eszerint kérem én mindenekelőtt e téreo a tanítók sorsát javítani; mert most e hivatal senkinek sem inger, hogy ezen pályára szentelje magát. Tehát mindjárt a praeparandiáknál kellene kezdeni a javítást, hogy azon ifjak ne térjenek más pályára, melyen jobb kilátásuk van a jövőre. A tanítói állást a plébánostól és jegyzőtől függetlené kellene tenni, és azután lehetne kapni jó tanítókat. De kérem, a hol vannak is tanítók: nincsen iskola. En a nyáron a kerületemben egy helyen megfordulván, kerestem a jegyzőt. Azt mondják, az iskolában van. Hol van az az iskola? A község házának hátulsó udvarában. Oda megyek, s találok egy csoport gyermeket részint ülve, részint gubbaszkodva, és a jegyző ott áll az aj7*