Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-412
50 é!2. országos Ölés deczember 22. 1871. szerbek 3%-ot teszünk, és igy a költségvetési összeg arányában legalább 60—70.000 forint kellene hogy megszavaztassák a 8000 helyett, mely még el nem fogadható feltételekhez van kötve: akkor ezen költségvetéssel a kormány bebizonyította, hogy tisztán magyarositási politikát követ és csak a magyart tekinti állami faetornak, más nemzetiséget nem; de azt is bebizonyította , hogy nem teljesítette azon törvényt, melyet a t, ház maga készitett. A nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvényezikk 17-ik §-ában ez mondatik: „Az állam s illetőleg a kormány által már állított vagy a szükséghez képest állítandó tanintézetekben a tanítási nyelvnek meghatározása, a mennyiben erről törvény nem rendelkezik, a közoktatási miniszter teendőihez tartozik. De a közoktatás sikere, a közmüvelés és közjólét szempontjából az államnak is legfőbb czélja lévén, köteles ez az állami tanintézetekben a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általok lakott vidék közelében anyanyelvűkön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képezés kezdődik." Mint Babes képviselő már emiitette, — a túlzó Babes, — a kormány ezt a kötelességét nem teljesítette, főképen Magyarország déli vidékén. Én nem vagyok ellene, hogy a magyar nemzet értelmi ezéljaira 3 1 U millió frt fordíttassák, nem ellenkezném, hogy ha 10 millió fordíttatnék, mert Európa többi nemzeteitől miveltség tekintetében nagyon hátra vagyunk mindnyájan; — nem vagyok tehát ellene, hogy minél több szavaztassák meg; de ellene vagyok, hogy ez csak a magyar nemzet érdekében és nem a más nemzetiségek érdekében is történjék. Midőn nem rég a magyar lapok szemére hányták az osztrák kormánynak , hogy többet használ fel a lótenyésztésre, mint a tanodákra: nem gondoltak arra, hogy ez nálunk is igy lesz. Ugyanis a t. ház megszavazott a debreczeni méntelepre 180 ezer frtot, és a szerb, román, szlovák és más nem magyar nemzetiségek összes művelődési ezéljaira ennél jóval kevesebbet. Ami az első czimet illeti, mely a központi igazgatásról szól: megjegyzem, hogy eddig két tanácsos és egy fogalmazó volt a szerbek közül a közoktatási minisztériumban alkalmazva. Egyik tanácsos törvényszéki elnökké lett kinevezve, és igy maradt egy tanácsos és egy fogalmazó. De nem akarok személyes ügyekről szólani, mert mig maga a nemzetiség nem lesz törvény által biztosítva, a személyes érdek, hogy ha nem semleges is, de másodrendű dolog lesz: hogy legyenek-e hivatalnokok, vagy hogy mennyien legyenek. Tehát csak azt jegyzem meg, hogy a magyar cultustuiniszter kezében concentrálva vannak valamennyi szerb vallás- és közoktatási ügyek, annyira , hogy e tekintetben a magyar miniszter kezében van az initiativa. És miután a szerbek Horvát-Szlavonországban a határőrvidéken és a bánságban egy milliót tesznek: quantitative is figyelmet kellene fordítani arra, hogy elegendő hivatalnok neveztessék ki közülök. De én inkább azon erkölcsi állásra helyezek súlyt, melyben referenseink vannak. A szerbeknek volt egykor udvari eancellariájok vallás és közoktatási ügyekben és megszűnt a magyarok kívánságára. A szerb metropolia egy milliót foglal magában, és ennek nincs egyetlenegy személye, a ki közvetlenül érintkezik a miniszterrel. Ez sérti nemcsak a szerb nemzetnek érdekeit, de a metropolia tekintélyét is. Azért bátor voltam a miniszter ur figyelmét felhívni arra, hogy javítson e helyzeten, és tegyen eleget méltányos és jogos kívánságainknak. Van még egy körülmény, mely nem terheli ugyan a jelenlegi miniszter urat; de terheli mégis a kormányt, t. i. a tanfelügyelők. Ugyanis egy egész csoportja a tanfelügyelőknek kineveztetett, de azok közül egyet sem látok különösen azon vidéken, hol a szerbség többségben van. Bánátban, hol több is mint 200.000 szerbajku polgár van: nincs egyetlenegy tanfelügyelő sem, ki legalább nyelvét beszéllené az ott többségben lakó polgároknak. T. ház! Midőn én itt panaszkodom: ezt nem azért teszem, hogy kapjunk egy-két hivatalt; hanem azért, mert az az iskolaügy érdekében van, minthogy nem közönyös, ha oly felügyelők vannak, a kik értik a nyelvet, viszonyokat és szükségletet. és jó szívvel viseltetnek az ügy iránt. Kimondom, továbbá azt is, hogy én nem vagyok barátja a zab-politikának, követelvén, hogy a miniszter ur jövő költségvetésbe nagyobb összegeket vegyen föl a nem magyar nemzetiségű tanoda és művelődési intézetekre. Az előbbi miniszterelnök ur dicsekedve mondotta, hogy azon politikát követte, más nemzetiségek és Horvát - Sziavonország irányában, hogy egyik kezében tartotta a zabot, a másikban az ostort. A mi az ostort illeti, t. ház, arra kell figyelmeztetnem e politikát követőket, hogy az ostor végével nagyon könnyen magamagát is megütheti. És másodszor, én ily körülmények között különbséget sem tudnék tenni az orosz és magyar ostor között, és nem tudnám, miért az oroszokkal rokon népeknek, miért lenne, a magyar ostor szebb mintáz oroszé? Ami a zabot illeti, csak azt jegyzem meg azoknak, kik a népet mint lovakat tractálják, azt vissza is adhatjuk, mi-
