Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-412

46 412. országos ülés deczemüer 22. 1871. minisztériumra nehezednek ónsúlylyal; nehezednek anyagi, és nehezednek szellemi tekintetben. A második országgyűlés immár vége felé közeledik; — ötödik éve, hogy a minisztérium átvette az ügyek vezetését; azóta törvényeket törvényekre alkottunk, többet, mint őseink némelykor egy század lefolyása alatt, de egyet, azt, melyet más felszabadult nemzetek mindjárt a felszabadulás után az alkotmány-oklevélbe, sarkalatos törvényei közé igtattak, a vallásszabadság gyakorlatáról szóló törvényt még mai napig sem alkottuk meg. A magyar ember szabadon vallhatja a r. kath. egyház tanait, követheti a helvét, az ágostai hittételeket, lehet unitárius, tartozhatik a gör. keleti és a gör. egyesült egyházhoz, járhat szabadon a zsinagógába; de ha lelki szükségeinek ezen egyházak egyike sem felel meg: saját hitét, saját honában szabadon nem gyakorolhatja. Pedig a személyes szabadságon kívül a vallásszabadság az embernek legbecsesebb, legszentebb kincseihez tartozik, s ország, — a melyben a vallásszabadság biztosítva nincs, — a polgárosodás lényeges kellékeiben szűkölködik. Es nincs behozva a polgári házasság sem, a vallásszabadságnak eme szükséges corollariuma, követelménye. A magyar haza polgárai szabadon köthetnek frigyet akár az antipodok hazájából származó keresztény nővel; de saját hazájokban született, velők talán egy födél alatt élő izraelita nővel házasságra nem léphetnek; pedig a mely ország polgárai között a vallás tekintetében különbséget tesz: az a XIX. század színvonalára még nem emelkedett. Es miért e mulasztás, mi ennek oka? A sokszori sürgetés után a két évvel ezelőtt benyújtott törvényjavaslat végre valahára az osztályokhoz utasíttatott, utasíttatott a többség által, mert találkoznak a jobb oldalon is szabadelvű férfiak, kik az ügynek szükségességét végre valahára elismerték; de utasíttatott a közoktatási miniszter és az összes minisztérium ellenzése daczára — a szavazásnál valamennyi miniszter ülve maradt. Soha nem irigyeltem uraim önöktől a karszékeket, de legkevésbbé azon szavazás alkalmával, midőn önöket a karszékekhez tapadva láttam. (Élénk helyeslés bal felől.) S hogy a polgári házasság hiánya nem csupán elméleti szempontból sérelem, hanem a gyakorlatban is az: fel volt említve a minap egy határozati javaslat benyújtása alkalmával Horn Ede t. képviselőtársunk által, a ki panaszosan megemlékezett arról, hogy izraelita polgártársaink, midőn keresztény, — és megfordítva, keresztény polgártársaink, midőn izraelita nővel egybekelnek: ezen házasság az igazságügyminiszterium nyilatkozata szerint — - bár külföldön köttetett is — e hazában törvényesnek el nem ismertetik és az ily házasságból származó gyermekek törvénytelenek. Ami a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény nem létének következményeit illeti: szabadjon hivatkoznom egy — szintén azt gondolom átalánosan tudvalevő — tényre. Mindnyájan tudjuk ugyanis, hogy létezik e hazában egy felekezet, mely a bevett felekezetekhez nem tartozik még: az úgynevezett „nazarénusok" felekezete. En nem tartózkodom kijelenteni, hogy ezen felekezetnek azon tanában, miszerint a fegyver viselését, a fegyver használatát még védelemre sem engedi meg híveinek: nem osztozom, nem pártolom; mert valamint kárhoztatom azt, ki a fegyvert mások megtámadására — legyenek azok egyesek, vagy nemzetek — használja: ugy viszont a fegyvernek használata az önvédelemre az önfenntartás jogából következik. És azért egyátalán nem akadok fenn azon, hogy polgári hatóságaink a nazarénusoknak e hittételét nem veszik figyelembe, mert polgári kötelességek teljesítése alól vallási meggyőződés ürügye alatt nem lehet kibúvni! De, midőn ez iránt egyenesen kimondottam véleményemet, egyúttal kell, hogy kijelentsem, miszerint azon eljárást, melyet némely egyházi és birói hatóságok is ezen felekezet irányában követtek és követnek talán még most is; azon eljárást, mely szerint a csecsemőket a szülők karjai közül pandúrok által kiragadtatják, hogy azokat erőszakkal a templomban megkereszteltessék: ezen eljárást, mondom, a középkorba való barbár eljárásnak tartom. (Élénk Jelkiáltások: Ugy van !!) És hogy ez nemcsak ezelőtt 5—6 esztendővel a Tisza alsó vidékén történt, hanem történt a múlt esztendőben is: arről egy folyamodásnak elolvasása győzött meg. Tavaly olvastam a balatonvidóki nazarénusok folyamodását, melyet egyik képviselőtársam — ha jól emlékszem Kerkapoly Mór — nem tudom a házhoz, vagy a vallás- és közoktatási minisztériumhoz benyújtott, melyben hasonló sérelmek ellen panaszkodnak; — és csak e napokban olvastatott a kérvényi bizottság előadója által egy kérvénye a nazarénusoknak, melyben az egyházi adó, az úgynevezett „párbér" fizetése ellen tesznek panaszt. így tehát, uraim! nemcsak elméleti értéke van a vallásszabadsági, valamint a polgári házasságról szóló törvénynek: hanem azt a gyakorlat is szükségessé, sürgetőssé teszi! és hogy nemcsak a vallásszabadságról szóló törvény iránt nem mutatnak Önök, uraim! rokonszenvet, hanem hogy az egyházi és vallási térnek egyéb részében is kevés bizonyságát adják szabadelvüségöknek és adja különösen a t. miniszter ur,