Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-412

412 országos ülés deczember 22. 1871. 47 azt azon eljárás mutatja, melyet a kath. autonómia tárgyában elfoglalt. Én, uraim! azt tartom, hogy ha a kath. egyház szabad demokratikus alapoD szervezkedik: abból nemcsak az egyház kormányzatára, nemcsak a népnevelés és átalában a közoktatás előmozdítására várhatunk üdvös gyümölcsöket; hanem várhatunk az egyházi, a papi fegyelem helyreállítása tekintetéből is, és várhatunk az egyházi javaknak igazságosabb, méltányosabb elosztása és kezelésére nézve. Sokáig időztem, tovább mint szerettem volna, Nyugot-Európában. Volt alkalmam megismerkedni a nemzeteknek nemcsak küléletével, hanem a nép és egyes osztályok erkölcseivel, szokásaival is, és mondhatom, fájdalmas lélekkel kell mondanom, hogy én lazább erkölcsű kath. clerust, mint a magyar: sehol sem találtam. És e vád nemcsak a plébánia lakóit illeti, de illeti némely residentiák urait is. És mit várhatunk akkor a nép erkölcsiségének emelésére, midőn azok, kik az ember erkölcsi életének fejlesztésére vannak hivatva, rósz példát mutatnak. Várhatjuk, mondom, az autonómiának demokratikus alapon való szervezésétől azt is, hogy az egyházi javak igazságosabb elosztása és helyesebb kezelése fog bekövetkezni. A magyar kath. papságnál, csak az angol egyház főpapjai gazdagabbak talán. Egy franczia püspöknek évi fizetése 15,000 frank, 6,000 forint ezüstben. Az érsek 20,000 frankot kap, a mi 8,000 ezüst forintot tesz, A magyar főpapok herczeg! vagyonnal rendelkeznek, és hogy nem mindig azon czélokra fordítják ezen dús vagyont, melyre az nekik az adományozók által adatott ; szükségtelen bizonyítanom. Hasonló közönyt, a szabadelvüségnek hasonló hiányát tanúsította a t. miniszter ur, mint ezt már többen előttem felemlítették, azon bizottságok munkálatai irányában, melyek ugy az egyházi alapok, mint az egyetemi alap megvizsgálására küldettek ki. És miért e közöny? miért e mulasztások? kérdezem. Vannak, kik ultrámontan tendentiával vádolják a miniszter urat és talán az összes minisztériumot : én nem. A mi önőköt, uraim, a mi önt t. miniszter ur, ily kevéssé szabadelvű eljárásra bírja: az a papoktól való félelem, timor Domini Eeverendi et Keverendissimi. De nem az egyházi szónoktól, nem a vallás hirdetőitől félnek önök, hanem a dúsgazdag javadalmak birtokosaitól ; nem a paptól: a kortesvezértől; (A szélső bal felől: Ugy van!) nem a misénél zengedező csengettyű, hanem a választási alkalommal használt kolomp az önök félelme. (Ugy van! A szélső hal felől derültség.) Es itt legyen szabad a folyó évben felmerült és a katholikus egyháznak az államot _érintő kérdésére elmondani nézetemet, értem a placetumot. A placetum régi törvényes gyakorlat szerint fönnáll, kötelező törvény, és igy anüak végrehajtása a kormány kötelessége. De maga a tetszvényjog csak gyakorlaton alapulván, az az ellen vétő büntetése is csak a szokáson alapul. Én annálfogva a kormány eljárását a szerint helyeslem, vagy helytelenítem, a mint ezen fönnálló szokást a fönnforgott esetekben alkalmazta vagy nem ; mert valamint azt kívánom, hogy a törvénynek még a pap is meghajoljon, ugy másrészt azt óhajtom, hogy a pap is csak törvénynek hajoljon meg. Jövőre nézve egyébiránt nem tartózkodom kimondani, hogy én a tetszvényjog fönntartását nem óhajtom. A praeventiv censura a szabadsággal meg nem egyeztethető. En vallásszabadságot akarok, szabad egyházat a szabad államban. Nekem praeventiv censura nem kell. Nekem repressiv törvények kellenek azok ellen, a kik az állam törvényeit, a kik a polgári társaság törvényét nem tisztelik. {A szélső bal felől helyeslés.) Más országok is, a melyek azelőtt a tetszvényjogot gyakorolták, lemondtak arról. így lemondott arról Olaszország is. De midőn azt tévé: egyúttal gondoskodott arról is, hogy a papok az állam törvényeinek engedelmeskedni tartozzanak. Olaszországban voltam, midőn nem egy pap, s közöttük nem egy püspök a börtönben lakolt azért, mert az ország törvényeit tiszteletben tartani vonakodott. Ha tehát szabadságot kívánok a papok számára is Magyarországon: egyúttal kívánom azt, hogy az ország kormánya gondoskodjék, hogy ők e szabadsággal az állam érdekei ellen vissza ne élhessenek. Szabadelvüség hiányával kellett vádolnom a t. miniszter urat az egyházi téren; erélytelenséget hányok szemére a közoktatás mezején. Az 1868. évi XXXVIII. törvény, mely a népnevelésről rendelkezik, nem tökéletes ugyan; de ha annak végrehajtása komoly és szigorú: nézetem szerint, népnevelésünk előmozdítása s felvirágoztatására minden esetre sokat tehet. Nem hozza ugyan be az ingyen oktatást lelkemnek ezen kedves eszményképét, melyet múltkor t. barátom Mednyánszky Sándor e házban igen melegen ajánlott. De igenis elrendelte a tankötelezettséget. Meghagyta ugyan a vallásfelekezeteknek, s véleményem szerint igen helyesen, saját iskoláikat, meg ezek fentartását meg a jogot ujaknak alakítására; de egyúttal kötelezte arra, hogy iskoláikat a tőrvény szabványaihoz idomítsák. A vallás- és közoktatási minisztérium véleményem szerint a törvénynek